Ady Endre

ADY ENDRE

Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra /Ady Endre

Álltam a Pusztán, álltam állván
kérődzve, bőgve, búsan, árván,
mikor, hahó,
rámtörtek csülkös kis zeuszok.

Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
s én ősi, szent, keleti fajta,
én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
a Mammon volt anyám ükatyja,
hej, piszkosok,
nekem aranyból van a fülem.

És kacagtam, rengett a Puszta,
fülét, farkát gyáván behuzta,
s futott, hahó,
futott a csülkös boci-sereg.

Lackfi János (Tüzes seb vagyok)

Vizes, nagy dinnye vagyok, érett,
Szétfeszít friss kristály-kása-bensőm,
Fogd azt a nagykést, hasíts fel, kérlek,
Mert felrobbanok, s oda az eksön.

Reccsenjen húsom, ahogyan vágod,
Harapjad egyre, habzsold a vérem
Dinnyemaszatos arccal szétrágott
Lényem hevében, lényem levében.

Átadom néked a dinnyeségem,
Mely felvágatlan, mely lékezetlen,
Egy pincegádor vad hűvösében
Szürcsölj, míg puszta héj nem lettem.

Ady Endre: Csoki-nász az avaron
(Írta: Laár András verse)

Két nagy mohó csoki
egymásra rádobva,
egymásra rádobva,

olvadós máz-nyákot
csuszpájzoz egymásba,
csuszpájzoz egymásba,

– flotty és flötty – vonaglik
az olvadék nyúlvadtan,
az olvadék nyúlvadtan,

egymásba átbarnul
meleg-kéj-ragacsban,
meleg-kéj-ragacsban.

Egyre totymékosabb-
lögymösebb a behnye.
… A csokikat egyébként
egy párocska feledte

maga alatt sajnos,
miközben a kertben
minimum
smároltak.

Móricz Zsigmond

(Bödőcs Tibor)

Kegyed olyan szép, hogy azt már adóztatni kék, csinos orrocskájára pedig jegyet szennyi – kellemetlenkedi körül e kistérségi Aphroditét Akó Tamás bácsi, a vén kujon, ki “hátha csurran-cseppen valami” alapon nyargalász és szaglász imitt es, amott es. Alig is bír a vérivel, bő nyálával, blúzszaggató aranyfogaival ez az irthatatlan vadmagyar, ez a mutáns nábob. (…)

Babits Mihály

Báthori Csaba: KÓDEXLAP 

cac enn biroc werf emnec hoeffe lenielfoe ss utoolfoo mind enic dallom banna’ minnden feeget wadjom werf be wenide meek tov ab maga mnall nem gyut otam f mar act hufemn ninc rajt om ciw uel femide hoha wanif istenn tutnaa hod’ wannwac dioo centt dioo bann sarva lenif tuereef re war ni be mek untorotamm buwos corom boel ninc en mot citor nomcac njilomn fochet rajt atal a wadjde jool tud omn wagjam feteeffe calfo enn maradoc mag omn famara bortonmer enn wagjoc as alan eff a’ taargjjajj enn wagjom as oomege ff as alffo

Kosztolányi Dezső

This image has an empty alt attribute; its file name is image-2.png

Tóth Árpád

Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra /Tóth Árpád-os változat

Ó, láttatok-e már bús borjat őszi réten,
Ki rágva kónya gazt szelíden fancsalog,
Míg barna folt borong sápadt farán setéten,
Mit céltalan riszál, hisz rajta nincs farok?

Én láttam bús fejét a rét fölé hajolva,
Ó, szája szegletén buggyant a renyhe lé,
És fölbágyadt a légbe lelkem űrhajója,
S e könnyes, lágy sóhajt röpítettem felé:

Tehénke, lásd, egyformák vagyunk nagyon mi ketten,
Lehúzza nékem is nagy, csüggedt főm a bánat,
S úgy lóg fogam közül bús fényű cigarettem,
Mint szádból csillogón a megcsócsált fűszálak.

De lelkem innét milljom mérföldekre vágyik,
Szállnék a végtelen Tejútra, oda fel,
Hol el nem alvó csillag-kandeláber világít,
S ezer holdbéli borjú libegve lefetyel.