Terdikné dr. Takács Szilvia vagyok, 1999-től magyartanár ugyanabban a középiskolában (elég, ha azt írom, Bókay, mert az utóbbi 10 évben az iskola neve hétszer változott meg). Ugyanitt 9 évig voltam igazgató, 2020-ban önként és örömmel tértem vissza a „csak” magyartanításhoz, azóta újra kultúrlénynek érzem magam. Rendszeresen publikálok, élénk kapcsolatot tartok a tudományos élettel.

Ez a honlap 2016-ban indult azzal a céllal, hogy segítse a 2017 tavaszán érettségiző osztályomat a felkészülésben.

Azóta számos más osztályt is kiszolgált – nem csupán az enyémeket. Magyar szakos kollégáim is használni kezdték, a tág ismeretségi körömben érettségire készülők szintúgy. Az oldalra több internetes hivatkozás mutat, ismeretlen tanár-kollégáktól érkezett levelek  arra utalnak, hogy az oldal túllépett eredeti, egyszerű célján. Ez a tény rám is nagyobb feladatot (felelősséget) ró, hiszen a futtában megírt, nem túl precízen szerkesztett – talán hibákat, elírásokat tartalmazó – oldalakat már rég rendbe kellett volna tennem. S tettem volna, ha ugyanolyan intenzíven foglalkoztam volna a magyartanítással, mint 2017-ben. Más jellegű feladataim azonban túlságosan lefoglaltak ahhoz, hogy a feltöltött irodalmi és nyelvtani anyagokat rendre csiszolgatni tudjam: ez a feladat előttem áll.

Közben az oldalam lassanként más funkciót is kapott: végre elkezdtem egy helyre gyűjteni a 20 év alatt megjelent publikációim digitális változatát. Mivel nem kutatómunkából élek, korábban semmi nem késztetett arra, hogy írásaimat rendszerezzem. Így aztán szinte soha nem találtam meg a mappák, almappák, pendrive-ok és DVD-k sűrűjében azt az írást, amire hirtelen valamilyen okból szükségem lett volna. 

Pár éve írtam egy kis könyvet a szülőfalumról. Úgy hiszem, ennek is része volt abban, hogy kicsivel később egész “mozgalom” indult el egy zárt Facebook-csoportban a falu régi emlékeinek, fotóinak, hagyományainak felkutatására és közzétételére. Ez pedig rám is visszahatott: a Zalaszabar-könyvem digitális változata már a falubeliek által (a könyv megjelenése óta) összegyűjtött fotókkal egészül ki. S írtam – még írni szándékozom – néhány, számomra meghatározó személyiségről is.  Így tehát az “irodalomóra” név már csak részben fedi ennek az oldalnak a tartalmát. 

2020. március idusától, a tantermen kívüli digitális munkarend bevezetésétől kezdve hirtelen megsokszorozódott a látogatók száma, a látogatások száma a napi 4000 fölé ugrott.

Április közepétől napi kb. 5 ezres látogatás volt jellemző, május 3-án, a magyar írásbeli érettségit megelőző napon meghaladta a 12 ezret. 

Az is izgalmas, hogy melyik oldal a legkeresettebb: első helyen a költői képek fajtái (2746), Ibsen: Nóra (2176), Arany balladái (1960) és a hogyan írjunk verselemzést (1798) – ezek 2020 március 24-i adatok.

2020 késő őszétől újabb digitális oktatási időszak következett. Az oldal látogatóinak száma mára meghaladta a félmilliót, a látogatások száma 820 ezer körül van (2021. június).

Úgy tűnik, az írásbeli érettségit megelőző napok mindig kiugróan magas látogatottságot eredményeznek:

Tanár-kollégáimnak a hibajelzéseket hálásan köszönöm!