Advent
Az adventi időszak több napja régebben böjt volt. A Szeplőtelen Fogantatás és Karácsony vigiliája szigorú böjti nap. Adventi koszorút nem készítettek, ez csak az újabb évek átvétele külföldről. A hajnali misén, a roratén részt vett, aki tehette: 6 órakor, lámpásokkal mentek. Ebben az időszakban gyakoriak voltak a disznóvágások, hogy az ünnepek alatt a család jóléte biztosítva legyen.
A Luca napi kotyolás itt is szokásban volt. Luca napkor forgácsot tettek a tyúkólba, hogy meg ne babonázzák őket és sokat tojjanak. Ügyeltek, nehogy nő jöjjön be először a házba, mert elviszi a szerencsét.
Ehhez az időszakhoz kapcsolódik a „Szállást keres a szent család” kegyes gyakorlata. A rítus kilenc napon át tartott. Régebben házaknál végezték, később visszaszorult a templom falai közé. Aki fogadni akarta őket, jelentkezett, oltárt készített a szobában. Asszonyok vitték a Szent Család-szobrot, a ház előtt a szálláskeresés dramatikus megidézése zajlott. A szobor 1 napig minden háznál.
Nagykarácsony
Karácsony vigíliája, december 24-e régente egész napos böjtöt jelentett. Talán a legnehezebb böjti nap volt az összes közül, hiszen az éjféli mise miatt különösen hosszúra nyúlt ez a nap. Az éjféli miséken még a 70-es években is annyira tele volt a templom, hogy a két padsor közötti téren is nehéz volt átjárni. Az éjféli miséről hazatérve – a böjti nap elmúltával – így szinte minden háznál éjszakai lakomába kezdtek.
A kora esti óráktól kezdve kántálók járták a falut, engedélykérés után néhány karácsonyi éneket elmondva rendszerint kint az ajtók előtt. (pl. Pásztorok, keljünk fel; Fel nagy örömre, Csordapásztorok; Mennyből az angyal). Később már csak a cigányok jártak kántálni alamizsnagyűjtés céljából.
A karácsonyfa állítása Magyarországon az 1930-as, 40-es évektől terjedt el. A díszítés jelentősen eltért a maitól: ezüstpapírba csomagolt dió, kockacukor, házilag készített papír és szalmadíszek, gyümölcsök kerültek a karácsonyfára. Sok helyen a szaloncukrot házilag készítették és csomagolták.
Az ünnepi lakoma házanként más és más volt, de a húsételek mellett mindig volt kalács.
A kétnapos karácsonyi ünnep, december 25. és 26. a rokon- és komalátogatások ideje is volt. A felnőttek rendszerint nem ajándékozták meg egymást, gyermekeiket, keresztgyermekeiket azonban igen. Korábban az ajándékok természetes szükségleteket elégítettek ki, gyakoribb volt a cipő vagy a ruhanemű, mint a játék.
Aprószentek
Aprószentek napján, december 28-án szokás volt a gyermekek és leányok megkorbácsolása. (Az, hogy a megkorbácsoltak főleg gyermekek voltak, a bibliai betlehemi gyermekgyilkosság emlékét őrzi). A kisméretű, jelképes korbácsot fűzfavesszőből fonták. Rendszerint férfiak korbácsoltak a következő szöveg kíséretében:
Friss légy, jó légy, porzsábás (bózsávás?) ne légy,
Egészséges légy,
Keléses ne légy,
Lenek künnek, fönek menny,
Fönek künnek, lenek menny,
Borér’ künnek, vizér’ menny,
Vizér’ künnek, borér’ menny.
Ahogy a szöveg első fele utal rá, a korbácsolás célja az egészségvarázslás, a betegségek eltávolítása volt.
István nap
A regölés szokása magyar nyelvterületen csak a Dél-dunántúlon és Erdélyben maradt fenn. A regölők férfiak vagy fiúk voltak, akik házról házra járva énekelt jókívánságokkal köszöntötték a háziakat. A regölés hagyománya valószínűleg a pogány korba nyúlik vissza, erre utal az agancsa ágain égő gyertyákat hordó csodaszarvas motívuma. Az éneket köcsögdudával, csengővel kísérték.
Szilveszter
Újév – Kiskarácsony
Vízkereszt
A katolikus hagyományban vízkereszt napján történt a vízszentelés. A megszentelt vízből az egyes családok hazavittek egy keveset, az otthoni szenteltvíztartóban mindig volt belőle. A szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak.
Gyertyaszentelő Boldogasszony
A pap ezen a napon szentelte meg a hívők által a templomba vitt gyertyákat. Szentelt gyertya korábban minden háznál volt. A szentelt gyertyának védelmet tulajdonítottak, a haldokló kezébe ezt tették, meggyújtották veszély idején.
Húshagyókedd
A Húshagyókedd nevében őrzi a nagyböjt kezdetét. Az utolsó nap volt, amikor még szabad volt hangosan vigadni. Ezen a napon az asszonyok az egyébként is bőséges lakoma – húsleves, húsétel – mellé fánkot sütöttek, a fiatalabbak pedig ijesztő maskarákba öltözve indultak „maszkázni” sötétedéskor. A házakba bekopogtak, táncba kezdtek, ijesztgették a háziakat. A maszkba öltözöttnek nem volt szabad megszólalni, hogy ne ismerjék meg a hangjáról: a háziak találgattak, megpróbálták szóra bírni. A kisebbek hosszú nyársra tűzve gyűjtögették az ajándékba kapott fánkot, az idősebb fiúk jobban örültek a pálinkának. A felnőtt férfiak ezen a napon összegyűltek az ivóban, és későig mulatoztak.
Nagyböjt
A húsvétig tartó időszakban szüneteltek a hangos mulatságok, nem tartottak lakodalmat, a nagyböjt péntekein szigorú böjtöt tartottak. Korábbi egyházi rendelkezések szerint ebben az időszakban tartózkodtak a zsíros ételektől és húsféléktől. Az egyház később ezt a tilalmat feloldotta, a szigorú böjt a XX. században már csak a hamvazószerdára és a nagyböjt három utolsó napjára korlátozódott.
A nagyhét a húsvéti készülődés ideje volt. Az asszonyok ezen a héten nagytakarítást végeztek, szellőztették az ágyneműt, gyűjtötték a tojást a húsvétra. Aki tehette, Nagycsütörtöktől kezdve minden nap részt vett a templomi szertartáson. A Nagyszombat a közvetlen készülődéssel telt el: kalácssütéssel, tojásfestéssel. A nagyböjt a nagyszombat esti feltámadási körmenettel ért véget.
Húsvéttól Pünkösdig
Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sonkát, főtt tojást, kalácsot, tormát visznek kosárban a templomba, amit a pap megszentel. Ez jelenti ma is a család számára az ünnepi reggelit, amelynek maradékait kidobni nem, csak elégetni szabad.
A nagymise és az ebéd után a családok útnak indultak, hogy keresztkomáikat, keresztgyermekeiket meglátogassák és megajándékozzák. Az ajándék korábban hímes tojás és némi édesség volt.
A faluban a húsvéti tojáshímzésnek nem volt nagy hagyománya, a Pünkösdhöz sem kapcsolódtak az ország más területéről ismert szokások (pl. p. királyválasztás). A nép mindkét eseményt alapvetően vallási eseményként élte meg, amelynek középpontjában a nagymise és az ünnepi étkezés volt.
Úrnapja
Úrnapja a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök, de az úrnapi körmenetet régóta az utána következő vasárnapon tartják. A megelőző napo úrnapi sátrakat 4 –et készítenek a templom körül, minden sátorban egy-egy oltárral. A sátrak zöld ágakból készülnek, és virágokkal díszítik őket. A szentmiséhez kapcsolódva a pap vezetésével indul el a körmenet, ahol minden sátor egy-egy állomást jelent.
A körmenet végeztével régebben mindenki magával vitt egy-egy ágat vagy virágot a sátrakból, és azt szentelményként őrizte meg. Ha elhervadt, elégették.
A szabari búcsú
A búcsú a templom védőszentjének ünnepe, a szabari búcsú Mária nevenapját ünnepli. A szabari templombúcsú napja a szeptember 12-ét követő vasárnap. Egyházi rendelkezés szerint régen, aki részt vett a búcsú-napi nagymisén, és felvette a szentségeket, az teljes búcsút nyert.
A búcsúra való készülődés is hetekkel korábban elkezdődött. Szabarban búcsúig igyekeztek befejezni a meszelést, a ház és a kerítés külsejének rendbehozását, ha szükséges volt.
A búcsú az egész falu számára ünnep ma is: távollévő rokonok hazalátogatnak, összegyűlik a nagycsalád. A mise után nagy vendéglátás, evés-ivás ma is szokásban van. Régebben cigány muzsikusok is járták a házakat, és adományokért muzsikáltak, de ez a szokás mára kihalt. Az árusok, mutatványosok, körhintások, mézeskalácsosok néhány évtizeddel ezelőtt még mindenkit a falu főterére csábítottak, ma már azonban csak néhány kíváncsiskodót lehet látni: az ünnepi vásár jellege és varázsa eltűnt. A napot a hagyományos búcsúi bál zárja le.
Mindenszentek – Halottak napja
Október utolsó napjaira a temető összes sírját megtisztítják, bekapálják. A krizantémokat korábban leszedik, félve a korai fagyoktól, és többnyire Mindenszentek előtti napon megkötik a koszorúkat. Mindenszentek napjára még ma is szinte minden háznál rétest sütnek.
Délelőtt mindenki kiviszi a koszorúit a temetőbe, és elhelyezi a sírokon. Az esti mise után aztán mindenki a temetőbe indul, gyertyákat gyújt, és imába merül szerettei sírjánál.
A Halottak napi szokások csak keveset változtak az idők során. A házilag kötött koszorúk mellett megjelentek a virágkötők alkotásai, a korábbi, egyszerű faggyúgyertyák mellett a színes mécsesek.
A távol élők azonban ma is, ugyanúgy, mint régen, felkeresik az itt eltemetett rokonok sírját.