- Nyelvészeti kutatás két típusa: szinkrón és diakrón vizsgálat
Szinkrónia: (görög szün: ’együtt’ + khronosz: ’idő’) a nyelv állapota egy adott időmetszetben) (Pl: ma magyar igeragozási rendszer jellemzése vagy egy friss szleng-szótár szinkron szemléletet tükröz)
Diakrónia: (görög dia: ’át, keresztül, végig’ + khronosz: ’idő’) a nyelv történeti szemlélete, a nyelv a változások tükrében (Pl. ha megvizsgáljuk egy szó jelentésének változásait, vagy a magyar hangállomány változását az ómagyar kortól kezdve napjainkig)
Kutatástörténet
A nyelveket sokáig csak szinkrón szempontból vizsgálták (tehát mindig az éppen aktuális nyelvállapotot). Pl. Sylvester János Grammatica Hungarolatiná-ja saját korának latin és magyar nyelvi összevetésén alapul.
A XVIII. század végétől kezdett kibontakozni a történeti nyelvészet, amely a nyelvek múltját és változásait vizsgálta.
A kétféle szemléletet Saussure, svájci nyelvész különböztette meg egymástól. Eszerint egymástól céljában és vizsgálati módszerében is megkülönböztethető a történeti (diakronikus) és a leíró (szinkrón) nyelvészet. Az elv alapján az elsőbbség a leíró nyelvészetet illeti meg, és a történeti nyelvészet sem határozható meg másként, mint az egymást követő korok és nyelvállapotok szinkrón vizsgálatainak láncolata.
- A szinkrón és diakrón szemlélet összefüggése (néhány példa)
a., pl egy jelentésváltozás kapcsán
b., pl. a nyelvi rendszer változásai kapcsán
c., pl. a szókincs kapcsán
Összefoglalás:
A nyelvészeti kutatásokban mindkét szemlélet népszerű, általában kiegészítik, segítik egymást.