Három fontos szemöldök van a magyar lírában. Sorrendben: egy fekete, egy barna és egy szivárvány. Mindhárom nőé – a férfi-szemöldök pedig marad a prózának (pl. Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét).
Balassi, Berzsenyi és Nagy László, akik hódolattal tekintettek a versekben megidézett hölgyek szemöldökére, nem sejthették, hogy a XXI. század 20-as éveiben a szemöldökök korát éli a divatvilág. Hogy lesz olyan foglalkozás, amit szemöldök-stylistnak neveznek. És hogy a nők egy része három-négyhetente kínzóágyra fekszik avégre, hogy a megfelelő ívet kínálja újabb, esetleges versek témájaként. Nos, ha ez a tortúra kell ahhoz, hogy olyan megejtően szép hexameterek szülessenek ma is a szemöldökről, mint Mezősi Miklósé, akkor kétségkívül megéri:
„Vissza se tér az idő, meglásd, majd úgy repül el,
mint valamely távolba igyekvő barna szemöldök”
Azt bizonnyal kijelenthetjük, hogy a lírában meglehetősen ritka a szemöldök dicsérete ahhoz képest, amennyit kap a szem, az orca, a száj, vagy a homlok. Pedig az említettek mellett a szemöldök is az arc soha nem takart, szépnek ítélhető része (talán még kicsit indokolhatóbban is, mint a bizonyos hölgyek ajkai fölött árnyékló pihék, melyektől a Krúdy-hősök alsó ajka azonnal remegni kezd).
Mind a hiányzó, mind a túlbozontos szemöldök sok fejtörést szerzett már a művészetet hivatalból magyarázóknak. A Mona Lisától Frida Kahloig ívelő út azonban most nem kozmetikai, hanem nyelvi-irodalmi megfontolásokkal lesz kikövezve. Figyeljük meg például a digitális képnyelv azon sajátosságát, hogy az emotikonok a szemöldök sematikus ábrázolásával képesek a legkülönfélébb érzelmeket kifejezni: természetesen, hiszen a szem és a száj mellett ez az arc legmozgékonyabb része. Részben ezért meglepő, hogy a lírában alig fejeződik ki a szemöldöknek ez az érzelmeket hatásosan közvetítő, átütő beszédessége.
Ha szemmel verni lehet, akkor mennyivel inkább lehet a kard formájú szemöldökkel! Szinte érthetetlen, hogy költőink nem használták ki azt az összehangzásbeli potenciált, hogy a szemöldök tartalmazza az öl, sőt az öldök(öl) hangsort is. A szem öldököl, a szemöldök öl, az erre specializálódott kozmetikus pedig napi hat órát szemöldököl. De még azt is észbe vehetjük, hogy az öl főnévi jelentése további nyelvi játékokra ad lehetőséget. A Czuczor-Fogarasi-szótár ebből a ’homorulat’ jelentésből származtatja a szemöldök szót, ami „a szemet mintegy öleli”. Valljuk be, ennek az egész szemöldök-rejtélynek az sem tesz rosszat, hogy az etimológusok meglehetősen tanácstalanok a szó eredetét illetően.
Nézzük hát közelebbről a magyar líra három legbájosabb szemöldökét! Feltámada napom fénye / szemüldek fekete széne – írja Balassi: itt csupán szépségjegy, a nő dicséretének összetevője. Berzsenyinél már izgalmasabb a helyzet: Sem béhunyt szememet fel nem igézheti / Lollim barna szemöldöke. A szemöldök természetfeletti ereje, világteremtő és pusztító hatalma szerepel Berzsenyi Fohászkodás című versében is. A folklórban az igézés fő eszköze a szem: A közelítő télben ennek helyét veszi át a szemöldök. Azaz csak venné, mert a feltámasztás, a szerelem általi életre keltés lehetősége már nem áll fenn.
Valószínűleg a szemöldök ívére, formájára vonatkoztatható metafora a Kesergő szerelem 89. dalában a szemöldöke szivárvány-fordulat (Kisfaludy). Aki azonban a szivárványra fölfeszül, annál gyanakodjunk, hogy többről van szó. A fő-fő igéző, Nagy László életművében a szivárvány ugyanis nem egyszeri metafora, hanem annak egészén átívelő motívum. Bármelyik versében szóba jön, mindenütt valamilyen szakrális-mágikus összefüggésben. A ráolvasással és egyéb praktikákkal megidézett Báthori Gábor szivárványos úton átível szeretőjéhez (Szépasszonyok mondókái Gábrielre). A Menyegzőben szivárványos babona-zápor hull az ifjú párra. Te szivárvány-szemöldökű, / napvilág lánya, lángölű – így kezdődik a Himnusz minden időben. Természetes, hogy a szivárvány-szemöldök is egy igéző erejű nőé, ha más nem, a varjakat döggé daloló sor egyértelművé teszi ezt. A berzsenyis barna szemöldökkel szemben a szivárvány-szemöldök képes sorsot formálni, életre igézni, megváltó erejűvé emelkedni.
A három lírikus mellett szükséges Krúdyról is szólni, aki ugyan a prózában jeleskedik, de a szemöldököt méltatva egészen lírai fordulatokat vesz. Nála a szemöldök nem valamely járulék az arcon, hanem a lényegi dolgok szimbóluma, ami titkos, mély összefüggéseket tár fel a látható és láthatatlan között. A nők szemöldökei bizonyosan valamely őskori írásjelt példáznak a homlokon. Ezek a szemöldökök jegyezték a nők neveit a régmúlt időkben. (…) ha sokáig nézte egy idegen nő szemöldökét, lassan rájött a nő keresztnevére. De még tovább megy, és ex cathedra kijelentéseket tesz az érzelmi élet és a szemöldökvonal összefüggésére vonatkozóan is: kis csavarral oda jutunk, hogy Krúdy számára a szemöldök a lélek tükre.
A méltatók névsora tehát kétséget kizáróan elsőrangú: a lírai szemöldök már csak ezért is megér egy efféle minikurzust.