MYSTERIUM FIDEI. Az Eucharisztia jelelmélete a katolikus teológiában

Teljes tanulmány:

Mysterium fidei

Összefoglalás:

 Az Eucharisztia (Oltáriszentség), a kenyér és a bor átváltoztatása jelelméleti szempontból nem csupán azért különleges, mert egyszerre és sokdimenziósan ötvözi több jeltípus tulajdonságait, hanem egyben túl is lép a jel fogalmán. Ez a jel nem csak utal, emlékeztet vagy helyettesít, hanem a jel a jelölttel azonos. A jel önmagát jelenti, ez tehát a szent titok (hitünk szent titka, mysterium fidei): hogy ami jelnek tűnik az tulajdonképpen nem is jel, vagy, sebeoki parafrázissal élve „nem csupán egy jel”.

Inkább jelkomplexum, amelynek peirce-i kategóriák csak egy-egy aspektusát képesek leírni. A misztérium  meghaladja a jeldefiníciókat, egyik sem érvényes igazán, miközben mindegyik egyszerre érvényes bizonyos megközelítésben. A teológia nem tagadja a jel-értékűséget, de hangsúlyozza, hogy az Eucharisztia nem szorítható a jelkép határai közé.

Dolgozatomban az átváltoztatás misztériumát vizsgálom részben a modern szemiotika, részben pedig az egyházatyák jelfogalmai tükrében. Emellett szó esik arról is, hogy a szent titok kérdése nem egy elvont teológiai diskurzus tárgya, hanem a II. vatikáni zsinat óta a katolicizmus belső megosztottságának egyik indítéka is.

A hagyományos tridentizmus hívei szerint a fősodratú „ökumenikus ideológia” jellé változtatja, emlékké degradálja a jelen időben megvalósuló szent cselekményt, vagyis éppen a titoktól fosztja meg az Oltáriszentséget. A „benedeki” és „ferenci” pápai paradigmák különbözőségének sem csupán „teoszemiotikai” jelentősége van. S így talán nem túlzás azt állítani, hogy a jelenleg folyó ökumenista-tridentista vita már középtávon is nagy hatással lehet a keresztény egyházak jövőjére.

 

MYSTERIUM FIDEI

Semiotic of Eucharist in Catholic theology

 

 

Eucharist from a semiotic perspective is special, not only because it simultaneously combines the characteristics of many signs from a polydimensional perspective, but also it goes beyond the notion of sign. The function of this sign is not only to refer, remind or substitute, but the sign is the same as the referend. The sign signifies itself. The mystery of faith (mysterium fidei) is the following: if something seems to be a sign, it is virtually not that or not only a sign. It is rather a compagination of signs. Peirce’s categories of sign can describe only one of its many perspectives. The mystery is above all the definitions of sign. None of the definitions appear to be relevant completely, whereas all of them are correct from a certain perspective. Theology does not deny the value of sign, rather emphasises that Eucharist cannot be put into the category of signs.

In my paper I study the mystery of eucharist from the perspectives of modern semiotics, and the Fathers of the Church. Besides I detail that the question of the holy secret is not a theologically abstract discourse, but one of the main motives of the inner division of the Church since the 2nd synod in Vatican.

According to the followers of the conventional Tridentine doctrine it is the mainstream “oecumenical ideology” that turns the scared movement to a sign while degrading the activity happening at present into a recollection. With other words Eucharist is deprived from its secret. The discourse has not only theosemiotic importance. In the light of the present dispute between the followers of the Tridentine doctrine against that of the “oecumenical ideology”, it is not an exaggeration to say that the discourse will have a great influence on the future of the Church.