Köszöntő Balázs Géza 60. születésnapjára
Hosszan tűnődtem, mi a méltó s mégolyan illő
módja köszöntésednek e szép októberi estén,
merthogy a naptár hatvanadikszor lett lecserélve
annakutána, hogy első hang elhagyta a torkod.
Mígnem ily csuda terv szökkent fürgén ki fejemből:
Hexameterbe terelni az összes gézai témát!
Ámde ha minden stúdiumot fel kéne sorolnom,
írásom nem vers, hanem époszi méretü lenne …
s mit mond Pölcz Ádám? Próbálja, akárhogy akarja,
nem nyomorít egy akkora írást kurta kötetbe.
Mindezekért nem lépek túl ötezernyi karaktert,
ünnepi lista-irásom vázlat, summa csupáncsak.
Ennek előtte azonban hagyd röviden felidéznem,
Elmúlt éveimet, s hogy hozzád hogy keveredtem.
Álom-időm kora volt, így minden perce ajándék:
Jónás úr felesége, ha náluk esett meg a vizsga,
Bátoritásként adta a friss, maga-sütte pogácsát.
Láttuk még Deme Lászlót és Szathmáry professzort,
Éjjel Zsilka tanár úr ábráit bogarásztuk.
Hogy rettegtük a Benkő-nyelvtörténeti ZH-t,
s mennyi fohász szállt vizsga előtt mennybéli malasztért!
Minden jónak gyorsan híre szaladt azidőtájt:
rólad hallva siettem kurzusodat levadászni.
Akkoriban indexszel a kézben folyt a közelharc,
És csak az éber nyert szignót hős ütközetekben.
Jó kora reggel udvarlóm őrizte az ajtód,
míg odaértem, más be ne jusson előttem.
S mit szóljak felüdítőn friss szemináriumodról?
Volt hogy késő alkonyatig ültünk a szobádban,
Ritka-talált szavainkat úgy hajigáltuk örömmel,
Jókedvben az idő múlását észre se vettük,
Új nyelv-ész-leletünk zengtük, mást túllicitálva.
Este kilenckor sem volt még kedvünk tovamenni,
Elkéstünk a Grinzingi-beli nagy borozásról:
Hasztalanul vártak tizenegyig a jó daliák ránk.
Röpke huszonhét éve hogy így megesett, sok egyéb is
történt, közben úgy igaz, én is másfele mentem.
Ám blog-oldaladon is bármikor újrakereslek,
szakmai gyűlésen vagy egyéb más nyelvi találkán,
könyvben, újságcikkben, a lényege egy s ugyanaz már:
nálad lelni EMBERI szót egy ferde világban.
Minthogy igértem, vedd szivesen e csekély katalógust,
Bárha teremtő munkád egynegyedét se mutatja,
csak kiragadva néhány címet a portfoliódból:
Antropológiai nyelvészet, média nyelve,
nyelvmüvelés, unikum (de nem ám az a Zwack-nedü, inkább
nyelvi különcség), káromolás, rítus, belehallás,
gesztusnyelv, felirat, titkos nyelv és tetoválás,
hálózatkutatás, drótposta, hej helyesírás,
folklór, szájhagyomány, univerzálé, fatikus nyelv
Kölcsey és Szemere, ó-péczeli kúria-rejtély,
széphalomi műhely meg a pesti szavak járása,
régi magyar mesterségek, anyanyelvbeli norma…
sorra születtek az új terepen járó kutatások,
s folytak vígan a jeltudományi szeánszok Egerben.
Folytonosan csak a nyelvi kincskeresésnek örülve
hány studium terepén építettél maradandót
nyelvromlás-riadót fújtál, idegenszerüség-vészt,
renyhe beszédet, csúf hadarást, anyanyelv-feledést: jól
fölmérvén csupa márai sándori aggodalommal.
Folytatnám örömest, de hiszen csak csak most veszem észre
füllel mérve a verslábaknak váltakozását,
egynéhány fogalom, csűröm-csavarintom akárhogy,
ékes szép magyarul nem passzol a hexameterbe.
Mért pont hexameter? Érzem, még tartozom ezzel:
sok utazásodról ki egyéb juthatna eszembe,
mint a görög evezős, aki folyvást új vizeken jár?
Nem finnyás bölcsészként, satnya fotel-kutatóként,
nem gumikesztyűvel ragadod csínján meg a nyelvet,
hol lármás piacon, kocsmában, villamoson, hol
zug-főzdék sarkán, s telefirkált HÉV-vagonokban,
szűzi szilaj terepen, Húsvét-szigetek vagy India táján,
meccsen, plázában, piacon, s kalefonzni se restellsz,
csakhogy tetten érjed a szót, s lehetőleg azonnal.
S még mielőtt kritikus szavaid méltán felemelnéd:
„hát a hungarikum? helye nincs pálinkaivásnak?”
jaj, dehogyisnem! könyvszerző ismerje a tárgyát,
és ízlelje legott, különösképp ily jeles évben.
váljék kedves egészségedre Géza tanár úr!
Így, hogy harmincnégy szép témát összesoroltam.
Kvázi seregszemlémet ihol bölcsen berekesztem,
S úgy, ahogy illő, kívánsággal ékesitem föl:
Áldjon az ég születésnapodon, és még azon is túl,
minthogy AZ ÉLET ELÉG HOSSZÚ, lelj dús örömökben
gazdag éveket, és gondra gondolni felejts el,
minket is örvendeztessen sose szűnő kedved,
s termő szép mesterséged sok nyelvi gyümölcse!