Köszöntő Balázs Géza 60. születésnapjára

 

Hosszan tűnődtem, mi a méltó s mégolyan illő

módja köszöntésednek e szép októberi estén,

merthogy a naptár hatvanadikszor lett lecserélve

annakutána, hogy első hang elhagyta a torkod.

Mígnem ily csuda terv szökkent fürgén ki fejemből:

Hexameterbe terelni az összes gézai témát!

Ámde ha minden stúdiumot fel kéne sorolnom,

írásom nem vers, hanem époszi méretü lenne …

s mit mond Pölcz Ádám? Próbálja, akárhogy akarja,

nem nyomorít egy akkora írást kurta kötetbe.

Mindezekért nem lépek túl ötezernyi karaktert,

ünnepi lista-irásom vázlat, summa csupáncsak.

 

Ennek előtte azonban hagyd röviden felidéznem,

Elmúlt éveimet, s hogy hozzád hogy keveredtem.

Álom-időm kora volt, így minden perce ajándék:

Jónás úr felesége, ha náluk esett meg a vizsga,

Bátoritásként adta a friss, maga-sütte pogácsát.

Láttuk még Deme Lászlót és Szathmáry professzort,

Éjjel Zsilka tanár úr ábráit bogarásztuk.

Hogy rettegtük a Benkő-nyelvtörténeti ZH-t,

s mennyi fohász szállt vizsga előtt mennybéli malasztért!

Minden jónak gyorsan híre szaladt azidőtájt:

rólad hallva siettem kurzusodat levadászni.

Akkoriban indexszel a kézben folyt a közelharc,

És csak az éber nyert szignót hős ütközetekben.

Jó kora reggel udvarlóm őrizte az ajtód,

míg odaértem, más be ne jusson előttem.

 

S mit szóljak felüdítőn friss szemináriumodról?

Volt hogy késő alkonyatig ültünk a szobádban,

Ritka-talált szavainkat úgy hajigáltuk örömmel,

Jókedvben az idő múlását észre se vettük,

Új nyelv-ész-leletünk zengtük, mást túllicitálva.

Este kilenckor sem volt még kedvünk tovamenni,

Elkéstünk a Grinzingi-beli nagy borozásról:

Hasztalanul vártak tizenegyig a jó daliák ránk.

 

Röpke huszonhét éve hogy így megesett, sok egyéb is

történt, közben úgy igaz, én is másfele mentem.

Ám blog-oldaladon is bármikor újrakereslek,

szakmai gyűlésen vagy egyéb más nyelvi találkán,

könyvben, újságcikkben, a lényege egy s ugyanaz már:

nálad  lelni EMBERI szót egy  ferde világban.

 

Minthogy igértem, vedd szivesen e csekély katalógust,

Bárha teremtő munkád egynegyedét se mutatja,

csak kiragadva néhány címet a  portfoliódból:

 

Antropológiai nyelvészet, média nyelve,

nyelvmüvelés, unikum (de nem ám az a Zwack-nedü, inkább

nyelvi különcség), káromolás, rítus, belehallás,

gesztusnyelv, felirat, titkos nyelv és tetoválás,

hálózatkutatás, drótposta, hej helyesírás,

folklór, szájhagyomány, univerzálé, fatikus nyelv

Kölcsey és Szemere, ó-péczeli kúria-rejtély,

széphalomi műhely meg a pesti szavak járása,

régi magyar mesterségek, anyanyelvbeli norma

sorra születtek az új terepen járó kutatások,

s folytak vígan a jeltudományi szeánszok Egerben.

 

Folytonosan csak a nyelvi kincskeresésnek örülve

hány studium terepén építettél maradandót

nyelvromlás-riadót fújtál, idegenszerüség-vészt,

renyhe beszédet, csúf hadarást, anyanyelv-feledést: jól

fölmérvén csupa márai sándori aggodalommal.

 

Folytatnám örömest, de hiszen csak csak most veszem észre

füllel mérve a verslábaknak váltakozását,

egynéhány fogalom, csűröm-csavarintom akárhogy,

ékes szép magyarul nem passzol a hexameterbe.

Mért pont hexameter? Érzem, még tartozom ezzel:

sok utazásodról ki egyéb  juthatna eszembe,

mint a görög evezős, aki folyvást új vizeken jár?

 

Nem finnyás bölcsészként, satnya fotel-kutatóként,

nem gumikesztyűvel ragadod csínján meg a nyelvet,

hol lármás piacon, kocsmában, villamoson, hol

zug-főzdék sarkán, s telefirkált HÉV-vagonokban,

szűzi szilaj terepen, Húsvét-szigetek vagy India táján,

meccsen, plázában, piacon, s kalefonzni se restellsz,

csakhogy tetten érjed a szót, s lehetőleg azonnal.

 

S még mielőtt kritikus szavaid méltán felemelnéd:

„hát a hungarikum?  helye nincs pálinkaivásnak?”

jaj, dehogyisnem! könyvszerző ismerje a tárgyát,

és ízlelje legott, különösképp ily jeles évben.

váljék kedves egészségedre Géza tanár úr!

 

Így, hogy harmincnégy szép témát összesoroltam.

Kvázi seregszemlémet ihol bölcsen berekesztem,

S úgy, ahogy illő, kívánsággal ékesitem föl:

Áldjon az ég születésnapodon, és még azon is túl,

minthogy AZ ÉLET ELÉG HOSSZÚ, lelj dús örömökben

gazdag éveket, és gondra gondolni felejts el,

minket is örvendeztessen sose szűnő kedved,

s termő szép mesterséged sok nyelvi gyümölcse!