Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra /Pilinszky János

Addigra nem lesz már füled,
hiába jönne válasz.
Csak állsz a száraz vályúnál,
kiapadt tőggyel állasz.
Sovány leszel addigra, mint
a bibliai hét év.
Hátadra száll a zümmögő,
hessenthetlen kétség.

Te teheneknél tehenebb,
te borjak között borjú,
csak nem hitted, hogy beheged,
mit kettényestek orvul?
Csak nem hitted, hogy van hová?
Te bárkinél szegényebb,
csak állsz, és napjaid kihűlt,
szaguk vesztett lepények.

Hogy is lehetnél valaha
egyszer még újra boldog?
Elgazosult a legelő.
És bezártak a boltok.
A bojtjahullató remény
csóválhatatlan csonkját
mereszti meztelen farod
gémberedetten, tompán.

Forrás: https://titaness.wordpress.com/2007/11/18/varro-daniel-valtozatok-egy-gyerekdalra

Bárdos József: KASSÁK LAJOS SZÁMTALAN VERS

Mi nem vagyunk kövérek, és soványak sem vagyunk,
sem elhájasodott kriplik a peremvárosok széléről,
ahonnan atyáink kék trikolórral felrepültek az égre,
miközben fényes paloták tetején dögösen pikuláztak.
De mi már nem táncolunk többé. Ülünk alánk:
forró örömben szuszogva, mint egy vasbeton lokomotív.
Tegnap még ettünk, holnap már csak iszunk talán a medve bőreire.

Igen! Mi nem! Sőt! Kitör belőlünk a sőtnél is rőtebb ragyogás,
és nem egyelünk, nem ötölünk, nem hatolunk már,
de fából, papírból, kenyérgalacsinból megcsináljuk Eiffelt,
meg más gyereket, sokat, hogy fusson, szaladjon, rohanjon,
mint egy Withman-zokogás Ámerikában, ahonnan magam is,
mert én is Ámerikából jöttem, Párizs, Budapest, Nagykőrösön át
és mesterségem címere érett nők testébe ütődve repül,
mint fejünk felett a nikkelszamovár!