A költői képek nem csak az az irodalmi nyelvben fordulnak elő. A köznyelvben is gyakran élünk a beszédet színesítő képi elemekkel.
METAFORA
A legalapvetőbb, leggyakoribb költői kép a metafora. Hasonlóságon alapul, az egyik tagja a kép, a másik a konkrét dolog. Pl. a szava mézédes.
| konkrét dolog | kép |
| a kedvesem | = cicám, mackóm, gyöngyvirágom stb. |
| hízelgő szavak | = mézédes szavak |
| megbánt vkit | = vki szívébe tapos |
Típusai:
- igei metafora: „szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik”
- főnévi metafora: „ kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág”
- melléknévi metafora: „boldog, szomorú dal”
ALLEGÓRIA
Az allegória egy metaforából vagy hasonlatból indul ki, és hosszabb szakaszon keresztül kibontja, részletezi ezt a képet. Minden képi egységnek megvan a jól körülhatárolható értelme. Pl. A tékozló fiú története a Bibliából:
| KÉP | JELENTÉS |
|---|---|
| Az apa és fiai | Isten és az emberek |
| az egyik bűnös életet él, elveri a vagyonát | az ember, aki eltávolodott az Istentől |
| mindenét elveszíti, visszatér az apjához és bocsánatot kér | bajba kerül, újra az Istenhez fordul |
| az apa visszafogadja | Isten megbocsát |
| az eltévelyedett fiú ugyanazokat a javakat élvezi, amelyeket tisztességesen élő testvére | a bűnös, de megtért ember ugyanúgy bemehet a mennyek országába, mint aki istenes életet élt. |
(Számos irodalmi mű épül allegóriára, pl. Baudelaire: Az albatrosz, Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról).