1. John L. Austin nyelvfilozófus mindennapi megnyilatkozásainkat két nagy csoportra osztotta.
Megnyilatkozásaink egy részével leírunk vagy megállapítunk valamit, ezekről a megnyilatkozásokról el lehet dönteni, hogy igazak vagy hamisak.

Pl. A föld forog a tengelye körül.

Más megnyilatkozásokkal viszont cselekvést hajtunk végre, a cselekvés véghez viteléhez elég annyi, hogy csupán kimondjuk. Ezeket nevezi beszédaktusoknak (beszédtett).

Pl. Megbocsátok.

KONSTANTÍVUMOK PERFORMATÍVUMOK
  1. Eszerint a nyelvhasználat tehát nem egyszerűen a cselekvés irányítója, hanem maga a cselekvés is. Tehát az aktus (pl. bocsánatkérés) akkor történik meg, amikor valaki bocsánatot kér (kimondta), és nem előbb, és egyetlen kötelező feltétele a fent idézett kifejezések egyikének kimondása. A „mondás” tehát maga a cselekedet is.
  1. Néhány tipikus példa:
  • udvariassági formulák: szeretettel meghívlak, köszöntelek névnapod alkalmából
  • nagy fordulók, avatások, ünnepek: pl. lovaggá ütlek, Isten szent színe előtt feleségül veszlek, búcsúzom tőled
  • mágikus nyelvi eljárások, átkok, áldások (Légy áldott, légy átkozott)
  • hivatali határozatok (felmentem, tíz év börtönre ítélem)
  • fenyegetés
  • kérés
  • ígéret – ezeket a a cselekedeteket, beszélő a beszéddel szándékol végrehajtani
  1. A beszédaktusok feltétele

Austin hangsúlyozta azt is, hogy bizonyos körülményeknek meg kell lenniük ahhoz, hogy az adott beszédcselekvés sikeres legyen. Például a személynek, aki a beszédcselekvést végrehajtja rendelkeznie kell a szükséges felhatalmazással. Nem ítélheti tíz év börtönbüntetésre senki sem a szomszédját, hacsak nem ő a biro, a házasulandókat csak a pap vagy az anyakönyvvezető adhatja össze.