BEVEZETÉS
József Attila a XX. századi magyar líra meghatározó egyénisége. Abban a korszakban élt és alkotott, ami a Nyugat második fénykorának nevezhető. Kora szerint a Nyugat második nemzedékéhez tartozott volna, de azon kevés nagy költők egyike, akik nem ennek a folyóiratnak a keretei között váltak híressé. Ennek egyik oka Babitscsal való rossz kapcsolata lehetett – fiatal korában kedvezőtlen kritikát írt az akkor már irodalmi fejedelemnek számító Babitsról – másrészt költészetében más irányok is felismerhetők – például az avantgarde irányzatok hatása, amelyeket a Nyugat nem szívesen népszerűsített, noha elviekben nem is zárkózott el tőle.
ÉLETE
- 1905. április 11.-én született Budapesten. Az anya egyedül nevelte a három gyermeket, a nehézségek enyhítésére Attilát és Etát nevelőszülőkhöz adta Öcsödre. 9 éves korában kísérelt meg először öngyilkosságot, és később többször is.
- Anyja halála után testvérének férje, Dr. Makai Ödön lesz a gyámja. A makói gimnáziumban tanul, 17 éves korában jelenik meg első verseskötete: A Szépség koldusa.
- 1924-től a szegedi egyetem magyar-filozófia szakos hallgatója. Pártfogója Juhász Gyula. Tiszta szívvel c. verse miatt Horger Antal eltanácsolja az egyetemtől és a tanári pályától. Ezután Párizsban a Sorbonne hallgatója, jól megtanul franciául.
- 1927-ben megismerkedik Vágó Mártával, de az apa félti a lányt a labilis költőtől, és Londonba küldi tanulni, így kapcsolatuk megszakad. A költő idegösszeroppanást kap.
- 1929-től élettársa Szántó Judit, együtt bekapcsolódnak az illegális kommunista mozgalomba.
- A 30-as évektől betegsége súlyosbodik, szanatóriumi kezelésre szorul.1933-ban Baumgarten pénzjutalmat kap (díjat csak posztumusz).
- 1934-ben jelent meg Nagyon fáj c. kötet, utolsó költői korszakának verseit tartalmazza.
- Gyömrői Edit és Kozmutza Flóra iránti szerelme egyaránt viszonzatlan.
- 1936-ban a Szép Szó c. folyóirat szerkesztője.
- 1937-ben Szárszón egy vonat halálra gázolja. Halálának pontos körülményei máig tisztázatlanok.
KÖLTÉSZETE
Első verseit 10-11 éves korában írta. 17 évesen önálló kötete jelent meg. Korai költészetében a francia szimbolisták, a nyugatos líra és a népköltészet hatása egyaránt meghatározó. Párizsi útja során megismerkedik az avantgarde irányzatokkal, új költői formákkal kísérletez (pl. expresszív szabadversek).
A 30-as évek körül szakít mind a nyugatos, mind a tisztán avantgarde jellegű költészeti mintával. 1932-37 a nagy költészet időszaka. Gondolati lírájában az emberi létezés tragikumát fogalmazza meg. Nagy verseiben (Téli éjszaka, A város peremén, Elégia) kialakul egy jellegzetes metaforarendszer, amelynek középpontjában a fagy, a tél, a hó, a csönd áll, ezek jelképezik az emberidegen világot. Kompozíciói kristálytiszták, vonzódik a szabályos világrendet jelképező kocka, és kristály metaforájához. Tragikus életkörülményeit ismerve szembeállíthatjuk egymással ezt a rend utáni vágyat és lelki egészségének fokozatos széthullását.
A GYERMEKSÉG ÉS ÁRVASÁG MOTÍVUMA
Az árvaság József Attila számára nem egy költői kép, hanem szomorú élettapasztalat. Apja még gyermekkorában elhagyta a családot, anyja is korán meghal.
Hatott rá Freud pszichológiája: felnőttkori kudarcainak okát gyermekkori traumáiban kereste. A magára vonatkoztatott gyermekség-motívum mögött állhat az is, hogy képtelen volt a normális felnőtt életre: életét nem tudta irányítani, nem volt biztos munkája, a nőkkel való kapcsolata általában kudarcba fulladt, családja, gyermeke nem lett, súlyosan beteg volt és folyamatos kezelésre, ápolásra, gondoskodásra szorult. Éppen ezért, a gyermekség konkrét kifejezője lesz félelmének, elhagyatottságának, magányának.
A gyermekség és árvaság motívuma szorosan összefügg és általában együtt jelenik meg. Mindkettő kiindulópontja a szeretethiány. A gyermek-felnőtt-kettősséget korán megfogalmazza a Medáliák egyik darabjában (Huszonhárom király…).
Szerelmeitől is valamiféle anyaszerepet kívánt, erről tanúskodik Gyömrői Edithez írott verse, a Gyermekké tettél. (A pszichoanalitikus nő a freudi módszerrel kezelte a súlyos lelki válságban lévő költőt.) A költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Soraiból kiderül, hogy a kettejük közti viszony nem egyenrangú (beteg-orvos), s bár József Attilát egy rövid ideig eufóriával töltötte el, nem volt sok esélye egy harmonikus viszonynak.
A Kései sirató című vers az anyjához fűződő ambivalens viszonyról árulkodik. Vád és a szeretet vallomása is egyben. Egy felnőtt ember írja, a felsorolt élmények valóságosak (ápolás a betegségben, etetés stb), mégis, egy-egy sor erejéig valóban gyermekké válik: „Nem hallod, mama? Szólj rám!”. A költeményben a felnőttség komoly tapasztalata keveredik infantilis érzelmekkel.
A Karóval jöttél című versben felnőttként szólítja meg gyermeki önmagát: szembeállítja a gyermekkori túlzó vágyakat (aranyat ígértél nagy zsákkal) a jelenkori kiábrándulással. A motívumok (tejfog, seb elvakarása), a gyermeknyelvi szavak (csücsülsz) a gyermekkort idézik. A létösszegzés mérlege negatív: a felnőttkorban semmiféle értéket nem tud felmutatni (ennek képes kifejezése a se késed nincs, se kenyered). Egyetlen megoldás a halál, erre utalnak a vers utolsó sorai: Hajtsd le szépen a fejedet.
A Talán eltűnök hirtelen nem a gyermekkor volt reményeit, terveit sorolja elő: inkább a hiányzó gyermekkort emeli ki: Már bimbós gyermek-testemet / szem-maró füstön szárítottam.
A pazarlás, az értelmetlen és eredménytelen élet gondolata itt is megismétlődik. A talán eltűnök hirtelen kijelentés csak részben vonatkozik a költői életmű elfeledésére. Ez az eltűnés sokkal konkrétabban, a személyes, fizikai elmúlást jelenti.
Összefoglalás
A gyermek motívuma ilyen hangsúllyal nem először jelenik meg: Kosztolányi már korábban erre építette A szegény kisgyermek panaszai-kötetét. József Attila gyermek-képe azonban sokkal tragikusabb: a világban teljesen magára hagyott, tehetetlen, bűntudattól gyötört, egyedül hagyott, szeretetért sóvárgó önmagának képét láttatja bennük.