A hangalak és jelentés viszonya alapján a szavak a következő csoportokba oszthatók:
HANGUTÁNZÓ SZAVAK: természeti zörejeket, állati és emberi hangokat jelölnek: pl. csurran, kocog, pottyan, fröccsen, csiripel, huhog, tüsszent
HANGULATFESTŐ SZAVAK: emberi érzelmeket fejeznek ki hangalakjukkal: ballag, bús, méla, lanyha, renyhe, tutyimutyi, teszetosza
Egy hangalakhoz egy jelentés tartozik. A magyar nyelvben kevés az egyjelentésű szó, mert a hasonló dolgok megnevezésére gyakran már meglévő szavakat használ fel. Az egyjelentésű szavak nagy része épp ezért összetett szó, pl. tolltartó, szemüveg, potyautas, utcaseprő.
A magyar nyelv szavainak legnagyobb része többjelentésű. A több jelentés úgy alakult ki, hogy eredetileg létezett egy alapjelentés, ami egyre több dolog kifejezésére lett alkalmas. A jelentések a többjelentésű szavak esetében összefüggnek.
| LEVÉL | falevél továbbításra szánt, megjelölt személynek elküldött írás leveles tészta egy levél tabletta |
A többjelentésű szavakhoz hasonlóan egy hangalakhoz itt is több jelentés fűződik, de a jelentések itt nem függnek össze, vagyis az egybeesés véletlenszerű, pl. ír (az ír himnusz, verset ír), szelet (egy szelet kenyér / ki szelet vet, vihart arat).
Amikor egy jelentést több hangalakkal fejezünk ki, akkor szinonimákról beszélünk. Pl: kutya – eb. Ennek ellenére szinonimáknak tekintjük azt is, ha a szavak jelentése nem teljesen fedi egymást: pl: sír, rí, zokog, bömböl, ordít, szipog, stb.