Mindennapi tevékenységünk során sok száz vagy ezer jelet közlünk vagy fogadunk be anélkül, hogy használatukat tudatosítanánk. Pl.
- belépés előtt kopogunk az ajtón
- csengetéskor tudjuk, hogy vége az órának
- Ismerjük a periódusos rendszer jeleit, a térkép jelzéseit stb., vagyis jelek nélkül el se tudnánk képzelni az életünket.
A jelek felosztása
A jelek legegyszerűbb felosztása a következő:
| nyelvi (verbális) | nem nyelvi (nonverbális) |
| beszéd és írás | vizuális (piros = tiltás) hangzó (pl. sziréna) mozgásos (pl. gesztusok, mimika) |
A jelrendszerek általános jellemzői
A jelek mind rendszerbe illeszkednek. Ha nem ismerjük a jelrendszerek szabályait, nem tudjuk értelmezni a jeleket. Pl. egy fekete pöttyöt magában nem tudunk értelmezni. De:
- – egy elsős ellenőrzőben látva viszont tudjuk, hogy értékelést jelent
- – egy nő arcán a szépséget hangsúlyozza
- – egy szövegben jelezhet felsorolást (alpontokat) stb.
A jelrendszerek általános jellemzői a következők:
- általában korlátozott számú jelből állnak (pl. az ábécé)
- érzékszervekkel felfoghatók
- a társadalom egy csoportja számára elfogadottak
- használatukat ismert szabályok irányítják.
A nyelvi jelrendszer
A jelrendszerek közül a legáltalánosabb a nyelvi jelrendszer. Legalább egy nyelvi jelrendszert minden ember ismer.
A legtökéletesebb jelrendszer, nagyon sok funkció kifejezésére alkalmas. Például: információkat adunk át, érzelmeket és gondolatokat fejezünk ki a segítségével, identitásunkat jelöljük, hagyományainkat őrizzük általa.
A nyelvi jelrendszer legkisebb elemei a hangok.
A jelrendszer használati szabályait a nyelvtankönyvek és helyesírási szabályzatok tartalmazzák.
A nyelv változó jelrendszer: az ómagyar nyelvnek más volt a hangrendszere, toldalékolási rendszere mint a mainak. Új szavak keletkeznek, mások eltűnnek, és változnak a szabályzatok is.