Szellemi élet a magyar reformkor és romantika korában
A reformkor történelmi korszak, az 1825-1848 közötti időszakot nevezzük így. Nevét a reformországgyűlésekről kapta. A reformkorral párhuzamos irodalmi korszak a romantika kora. Íróink, költőink fontos szerepet tulajdonítottak az irodalomnak a közvélemény formálásában, és az önálló nemzeti kultúra megteremtésében.
Ennek egyik összetevője volt a magyar nyelvű színjátszás megteremtése, amelyben Vörösmarty jelentős szerepet játszott.
Vörösmarty indulása, szerepe a kor irodalmában
- 1800-ban született elszegényedett nemesi családban Pusztanyéken
- Pesti piarista gimnáziumba jár, majd jogi tanulmányokat is folytat
- a Perczel családnál házitanító (reménytelen szerelem Perczel Etelka iránt)
- ügyvédi vizsgát tesz, irodalmi munkából akar megélni – ő az első, akinek sikerül, az 1820-as évek végétől az irodalmi élet vezéregyénisége lesz
- a Tudományos Gyűjtemény és Atheneum szerkesztője Akadémia tagja.
- ismert a színházi életben is (drámai művek), részt vesz a magyar helyesírások és nyelvtanok szerkesztésében
- 43-ban házasság Csajághy Laurával
- Részt vesz a szabadságharcban, Világos után bujdosás, végül kegyelmet kap
- Utolsó évei mély depresszióban telnek.
Életműve
mindhárom műnemben alkotott:
- EPIKA: meg akarta alkotni a magyar nemzeti eposzt (Zalán futása)
- DRÁMA: számos drámai művet írt, látta a magyar színjátszás hátrányát a nyugatihoz képest, drámái romantikusak (szövevényes cselekmény, hatásvadász kellékek: barlang, temető, vihar, éjszaka, méregpohár, vér, stb.)
- LÍRA: számos műfajban alkotott, a klasszikus műfajokat (óda, elégia, epigramma) romantikus tartalommal töltötte meg). Utolsó versei főként rapszódiák.
CSONGOR ÉS TÜNDE (1830)
A dráma forrásai:
- Árgyélus és Tündérszép Ilona (népmese)
- Gyergyai Albert XVI. századi széphistóriája
- Vörösmarty filozofikus olvasmányai
- Mozart varázsfuvolája (Éjkirálynő)
Rövid történet
Csongor nem találja a helyét a világban. Találkozik Tündével, a tündérlánnyal, aki éjjelente ellopja az aranyalmát a kertjük fájáról – egymásba szeretnek, de szerelmük beteljesedését Mirigy, a boszorkány akadályozza. Csongor körbejárja a világot Tünde után, de nem találja Tündérhont. Tünde lemond halhatatlanságáról, így a földön, halandóként végül boldogok lehetnek Csongorral.
A szereplők rendszere, és mesei vonatkozások
Csongor és Tünde a magasrendű, nemes érzelmek képviselői, kísérőik, Balga és Ilma ennek a szerelemnek a „fonákját” testesítik meg földhözragadt vágyaikban. A három vándor (Kalmár, Tudós, Fejedelem) a földi boldogság tévútjait szimbolizálják. Mirígy, a boszorkány a boldogság akadályozója, a három mesei ördögfióka hol segítője, hol gátlója a szerelmeseknek. A szereplők a valós és természetfeletti világ között helyezhetők el: a két világ átjárható.
Mesei elemek: tündér, boszorkány, ördög, átváltozások, aranyalma, varázserejű tárgyak és helyek
Univerzális szimbólumok
Vörösmarty egyetemes szimbólumokra építi alkotását, a legfontosabbak:
- KERT, BENNE AZ ALMAFA – a boldogság helye, az édenkert szimbóluma
- ÉJSZAKA – (romantikus éjkultusz): a csodák éjjel történnek, az Éj királynője oldja meg a szerelmesek dolgát. De egyben ijesztő, veszélyekkel teli is.
- VÁNDORLÁS motívuma (irodalmi művekben a belső útkeresés párhuzama)
- JÓ és ROSSZ küzdelme
- FÖLDI és ÉGI világ

Szerkesztés
A körkörös és egyben szimmetrikus szerkesztés értelmezhető úgy is, hogy az ember mindig ugyanoda tér vissza (önmagához vezető út). A kezdőpont (kert/éjfél) és a záró jelenet (kert/éjfél) között 24 óra telik el.
Műfaj
Az alkotás műfaja: drámai költemény. A romantika korában lett népszerű: színpadi előadásra szánt alkotás, de a cselekménynél fontosabb a filozofikus mondanivaló. Az emberiség nagy kérdéseivel foglalkozik: mi az élet célja, elérhető-e a boldogság, stb.
Értelmezési lehetőségek, kérdések:
- Csongor keres valamit (nem tudja pontosan, mit) – Tünde a szerelmet keresi
- Egyikük a földre vágyik, másikuk a nem valós világba
- Csongor boldogságkeresése: felkínált lehetőségek (pénz, hatalom, tudás): valós alternatívák Vörösmarty korában is
- Csongor átalussza a találkozást (mulasztással kockáztatjuk a boldogságot)
- Csongor soha nem jut el Tündérhonba – a boldogság birodalma illúzió, a földön kell megvalósítani
- Tünde óriási áldozatot hoz szerelméért – ő száll le a földre
- Az alkotásban gyakran minden (mindenki) másnak látszik, mint ami valójában
- Szomorú hangvételű zárás – minden zord, csak a szerelem „van ébren”