A nyelv és a társadalom szorosan összefügg, kölcsönhatásban van, egyik megváltozása a másik változását vonja maga után. Nemzeti nyelvünk több variációban él, nyelvváltozatokra tagolódik.
- A nyelv vízszintes tagolódása a földrajzi tagolódást jelenti. Eszerint egy nemzeti nyelv nyelvjárásokra tagolódik.
- A nyelv függőleges tagolódása a társadalmi rétegek, a műveltség, a társadalmi presztízs, a nemek, az életkor vagy a foglalkozások szerinti különbségeket jelenti (pl. diáknyelv, gyermeknyelv, szaknyelvek stb).
A nemzeti nyelv normatív nyelvváltozatának (a társadalom által elfogadott nyelvhasználati módnak) igényes, választékos, írott formája az irodalmi nyelv. Mindennapi természetes, kevésbé választékos beszélt nyelvünket nevezzük köznyelvnek. A nyelvi norma perifériáján helyezkedik el a szleng.
A nyelvi norma határain kívül esik a trágárság, a nyelvi tabuk megsértése, vagy az argó, a kirívóan gyors beszédtempó, vagy akár a hangok feltűnően rossz artikulálása.
Néhány társadalmi nyelvváltozat
A társadalmi nyelvváltozatok különböző szempontok szerint tagolódnak. Közös jellemzőjük, hogy nyelvtanuk többnyire megfelel a köznyelvnek (ugyanaz a toldalékolás, a mondatalkotás szabályai), viszont speciális szókinccsel (terminológiával) rendelkeznek.
Erre a legjobb példát a szaknyelvek és hobbinyelvek szolgáltatják. A futball szaknyelve tartalmazza pl. a videóbíró, les, csatár, kötény, tizenegyes, előnyszabály, szöglet, partjelző, sárgalap stb. szavakat: ezek szakszerű értelmezését csak a játékban járatosak tudják egészen pontosan elvégezni.
Bizonyos szaknyelvek a magyar beszélőköz,össég széles körében ismeretesek (pl. az informatika vagy a politika szaknyelve), másokat csak egy szűkebb közösség (pl. a horgászat vagy a haditechnika nyelve).
Az argó (tolvajnyelv) eredetileg az alvilág és a börtönök nyelve, a „beavatottak” speciális nyelvhasználata. Számos argó-elem a szlengbe vándorolt át, így ma valamennyien ismerjük e szavak jelentését: lóvé, lé, stex, guba, sitt, mószer, góré, tejel, hadovál, piti, tipli stb.