Alakzat = a szokásostól eltérő kifejezésmód
ISMÉTLÉSEN ALAPULÓK
alliteráció (szóeleji mássalhangzók ismétlésén alapuló hangalakzat):
Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon. (Babits)
rím (hangalakzat, a sorvégi összecsengés)
Földiekkel játszó / égi tünemény Istenségnek látszó / csalfa, vak remény.
figura etimologica (tőismétlés, a szótő ismétlése toldalékkal, eltérő toldalékokkal):
világ világa / virágnak virága (OMS), halálnak halálával halsz (HB)
szavak egyszerű ismétlése:
Csiribiri, csiribiri zabszalma (Weöres)
nagyobb egységek ismétlése:
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold. (Ady)
refrén:
A magyarok istenére esküszünk… (Petőfi)
variációs ismétlés:
Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar!
Légy híve rendületlenül hazádnak, ó magyar! (Vörömarty)
anafora (előismétlés, sorok vagy szakaszok elején ismétlődő szavak)
Reszket a bokor, mert madárka szállott rá, Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál. (Petőfi)
epifora (ismétlés a sorok/szakaszok végén):
Nincs semmije, csak árnyéka van, meg botja van, meg rabruhája van. (Pilinszky)
párhuzam (összefüggő gondolatok nyelvtanilag azonos/hasonló megfogalmazása)
Elhull a virág, eliramlik az élet. (Petőfi)
felsorolás:
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is. (Kosztolányi)
halmozás (a felsorolástól abban különbözik, hogy az egymást követő szavak jelentéstani kapcsolatban állnak egymással)
Én szívem, lelkem, szerelmem. (Balassi)
fokozás (a felsorolástól és halmozástól abban különbözik, hogy az egymást követő szavak intenzitásbeli erősödést mutatnak)
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél. (József A.)
allúzió (utalás), az intertextualitás egy formája): ismert alkotás felidézése (azonos szavak, hasonló hangzás által):
Krasznahorkai és Berta regénycímével a Tolsztoj-regényt idézi meg.
AZ ELLENTÉT ALAKZATAI
ellentét:
Hittem szép szavadnak, mégis megcsalál. (Csokonai)
Ó, hős, kit a halál-arc rémétől elföd egy víg álarc. (Kosztolányi)
oximoron (általában jelzős szerkezet, egymást kizáró jelentéstartalmú szavakkal):
édes kín (Kölcsey)
paradoxon (olyan állítás, amelyben ellentmondás, lehetetlenség van, az oximoronnal ellentétben mondat-értékű):
Te sem haltál meg, népem nagy halottja. (Arany)
Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek, És mily nehéz a könnyű, mit a medvék lenéznek. (Kosztolányi)
EGYÉB ALAKZATOK
felcserélés (szokatlan szórend):
Akár farkas, akár emésszen meg holló (Zrínyi)
Ne mondj hát rózsádnak, engem violádnak. (m. nd.)
kihagyás, hiány (pl. mondatrészek hiánya):
Tőled távolabb-e?
Hozzád közelebb-e?
Tőled se, hozzád se.
Távol se, közel se. (Tandori)
egyeztetés hiánya:
Hozzám már hűtlen lettek a szavak (Babits)
A balladai homály is a kihagyás egyik speciális fajtája.
eufemizmus (megszépítés, olyan megfogalmazás, ami enyhíti az eredeti gondolat élét, súlyosságát, durvaságát. Pl. a halál helyett „elmúlás”).
És ámulok, hogy elmulok. (József A.)
A nyelvi tabuk kerülése eufemizmusnak minősül, pl. basszus, az istókját!