Puskin és az Anyegin keletkezéstörténete

  • Puskin (1799-1837) tisztviselőnek tanult, Péterváron a társaságok középpontja, nagy hódító és politikai hangadó
  • politikai nézetei miatt eltávolítják (Krím, Kaukázus), vidéki magány
  • felesége híres szépasszony, miatta párbajozott, így halt meg
  • Az orosz írók ebben a korban az önálló orosz irodalom megteremtésén fáradoztak
  • gyanú vette őket körül, sokat száműztek vagy kivégeztek
  • két irány volt, a nyugatosok és a szlavofilek (nemzeti hagyományokon alapuló irodalom hívei)
  • Anyegin: 1823-1830 között írta
  • saját sorsának függvényében állította össze a történetet

Szerkezet, történet, műfaj

A történet váza:

A szerző barátjának, írónak és könyvkiadónak ajánlja a művet.

 Anyegin kelletlenül utazik haldokló nagybátyjához. (A múlt: Anyegin 18 éves, a társasági élet középpontja, a nők kedvence, piperkőc, olvasott, de nem érdekli. A gazdaságtan érdekli, fő célja a hódítás. Megcsömörlik ettől az életformától, írni és olvasni kezd, de unja (spleen). Nagybátyja meghal, ő vidékre költözik.Földesúri élet, reformtervek. Lenszkij megérkezik, barátok lesznek. Lenszkij szerelme Olga, annak nővére Tatjana, a különc lány.

Látogatás Larinéknál, Tatjana szerelmes lesz Anyeginbe. Levelet ír Anyeginnek, rettegve várja válaszát. Anyegin látogatóba jön.

Anyegin elutasítja Tatjanát. Olga és Lenszkij között tovább bontakozik a szerelem. Anyegin remete módra él.

Tatjana névnapi vacsoráján Anyegin kikezd Olgával.

Lenszkij párbajra hívja Anyegint. A párbajban Lenszkij meghal.

Anyegin elköltözik. Olga férjhez megy, Tatjana Anyegin kastélyába jár olvasni, a jegyzetekből megismeri Anyegint. Tatjanaék Moszkvába költöznek: bálok, udvarlók: Tatjana unja.

Estély Moszkvában. Anyegin utazásai után ide keveredik. Barátja, a tábornok bemutatja a feleségét – Tatjanát. Anyegin szerelmes lesz, háromszor ír levelet. Tatjana nem válaszol. Anyegin látogatásakor bevallja, hogy még mindig szereti, de nem lesz hűtlen a férjéhez. A szerző búcsúzása az olvasótól.

Műfaj: verses regény, köztes műfaj, a verses epikának a romantika korában népszerű változata. Az európai irodalomban főleg Byron tette kedveltté (Childe Harold, Don Juan). Lényeges szerep jut benne a lírai elemeknek és az író személyes reflexióinak (l. IV. pont). A főhős az író alteregója (l. V. pont), a főhőssel történő események gyakran az író személyes élményeit tükrözik. Irónia és önirónia jellemzi.

    III.    A szereplők jellemzése

    Tatjana: Irodalmi előképe nincs, eredeti, talán ez első jól kidolgozott nőalak (eddig a regényekben csak függő, mellékes szerep: a férfi társa vagy vágyának tárgya). Különc: mindenben eltér a korabeli megszokott nőtípustól (olvas, nem érdeklik a szerelmi praktikák vagy a divat), ellentétben áll az I. fejezet nőalakjaival.

      Olga: hétköznapi, a kor jellemző nőtípusa. „az Olga-arcot rendszerint meglelheted minden regényben…”

      Anyegin: Irodalmi előképe Byron (erre Puskin is utal). Háromféle életforma, létforma jellemzi:

        • nagyvilági: I. fejezet: hódítások, piperkőcség
        • byroni: életuntság, magára erőlteti a byroni spleent (póz)
        • „őszinte” korszak: képes lenne már az őszinte érzelmekre, de a helyzet nem alkalmas

        Van jellemfejlődés: Anyegin eljut az élet értelmének felismeréséhez, de későn.

        Lenszkij: Romantikus, dinamikus alkat, szereti ez életet, álmodozó (természetes és szimbolikus is, hogy költő)

          IV.   Narráció (elbeszélői magatartás)

          • hagyományos annyiban, hogy az író mindentudó
          • rendhagyó, mert
          • az író ismeri a szereplőket, érzelmi viszonyt alakít ki velük: „Anyegin, kedves jó barátom”, „Kedves Tatjana, szánva szánlak, együtt sírok veled sokat”, Anyegin indult volna  külföldet megjárni velem”
          • kiszól az olvasóhoz: „Verseim nyájas pártolója, megvan, s virul a sok rokon?”, S most, olvasóm, ki vagy? Barátom, vagy ellenségem?
          • saját élményeit foglalja a műbe (fiatalsága, párbajai, honvágya Afrika iránt: I.50, saját költői hírneve: II.40)
          • tudósít atz alkotás elkészítésének folyamatáról: pl. Tatjana levelét le kell fordítania, ő teszi regényhős-névvé a Tatjana nevet, megtervezi a regény megírását („írok huszonöt éneket”), cenzúrának is hagy munkát (I.60).

          Arra is utal, hogy kitalálta a történetet, de arra is, hogy a történet valós és ismeri a szereplőket: ezzel zavarba hozza az olvasót (ez a narratív technika  a XX. században kedvelt lesz).

          V.     A megkettőzött személyiség

          A főhős személyisége „minimum megkettőzött”, de még ennél is bonyolultabb. Byron Childe Harold című műve szintén verses regény. Byron a főhőst magáról mintázta meg, Childe Harold lett az életuntság (spleen) irodalmi archetípusa. Puskin ugyanígy saját alteregojának tekinti Anyegint, de az összefonódás még szorosabb lesz azáltal, hogy Anyegin Byron (és egyben Childe Harold) életszemléletével azonosul.

          Anyegin ismeri Byront, olvasta a Childe Haroldot, sőt, még Puskint is olvasott. Személyiségében tehát többszörösen is szimbolikusnak tekinthető. Puskin személyes élményeit Anyegin is átéli (szenvedélyes kártyás és nőcsábász, sokat párbajoz stb.). Puskin Anyegin történetéről minduntalan a saját élettörténetére, élményeire tér át.

          Máskor Puskin határozottan (de ironikusan) tagadja, hogy ő azonos Anyeginnel, barátjának nevezi magát, az olvasóval elhiteti, hogy Tatjana levelét ő őrzi és olvasgatja néha.

          VI.    „Az orosz élet enciklopédiája”

          Puskin átfogó képet ad a XIX. század elejének életmódjáról, szokásairól. Bizonyos részekben a fő történettel szemben is túlsúlyba kerülnek ezek az utalások. A teljesség igénye nélkül pl.:

          • viselkedéskultúra
            • a táncok nevei
            • ruhadarabok, divat, öltözködés
            • ételek, a lakomák megrendezésének módja
            • a vendégfogadás rítusa
            • a bál és a családi események forgatókönyve stb.