MADÁCH IMRE
1823-BAN SZÜLETETT Alsósztregován. Pesten filozófiát és jogot tanul, ekkor írja első verseit. A szabadságharcban való részvétele miatt letartóztatják és börtönbe zárják. Amikor kiengedik, feleségétől elválik (az asszony hűtlensége fájdalmas pont maradt egész életében).
A Tragédiát 1859 és 61 között írja. Arany János javítgatja a stílushibákat, és a kritikus fogadtatások mellett a mű első méltatója is ő volt. Madách 1864-ben hal meg. Az ember tragédiáját 1883-ban mutatják be először a Nemzeti Színházban. Szimbolikus értelmű, hogy az új Nemzeti Színház ünnepélyes megnyitóján ezt a drámai művet játszották.
A MŰFAJ KÉRDÉSEI
Madách drámai műformát használt gondolatai kifejezésére, címével ellentétben mégsem tragédiáról van szó. Egyrészt a mű rendhagyó felépítése mond ennek ellent, másrészt a témája. Itt nem egyéni emberi sorsok alakulásának lehetünk tanúi, nem a cselekmény van előtérben, ahogy a klasszikus drámáknál: sokkal nagyobb helyet foglalnak el a filozofikus párbeszédek.
Ezt a műfajt vagy drámai költeménynek, vagy emberiség-drámának nevezi a szakirodalom. Az ilyen drámákat is természetesen lehet színpadra alkalmazni, de mély és tömör mondanivalójuk miatt inkább olvasásra szánják őket a szerzők. Mindig az emberiséget foglalkoztató legsúlyosabb kérdések állnak a középpontjában (miért élünk, mi dolgunk a világon stb). Madách műfaji előképei: Milton: Az elveszett paradicsom, Byron: Káinés Goethe: Faust című műve.
A MŰ ALAPKÉRDÉSE
- az, hogy mi történik az emberrel, ha Istentől elszakadva önálló életet kezd.
- Ádám az emberiség legnagyobb, legszentebb eszméit valósítja meg, de mindenütt megbukik (Madách szerint ez a tragikum) de története mégis előrehaladás, tökéletesedés.
A MŰ SZERKEZETE bonyolult és bravúros. Az első három és a 15. szín alkotják a keretet. Ezek között foglal helyet a 11 történelmi szín. A történelmi színek sorrendjében mértanilag középen helyezkedik el a párizsi szín (álom az álomban): az emberiség legnagyobbra törő, legszebb reményekkel induló korszaka. A 4-10. színben Ádám cselekvő hős, ezek a színek a történelmi múltban játszódnak. A 11. londoni szín Madách jelenét, a kapitalizálódó világot illusztrálja. Ádám innentől kezdve nem cselekvő ember, csak szemlélődik. A 12-14. színek Madách jövőről alkotott vízióját tárják elénk. Madách megdöbbentő pontossággal jósolta meg a XX-XXI. század jelenségeit (erről itt).
A SZÍNEK ALAPKONFLIKTUSA, MOZGATÓ ESZMÉJE
külön táblázatban itt
A mű keletkezésében szerepe volt a vesztett szabadságharc élményének, az induló kapitalizációnak és Madách személyes magánéleti válságának. Madáchot azok a kérdések foglalkoztatják, hogy van-e az emberiségnek jövője, tudunk-e isteni gondviselés nélkül élni, van-e fejlődés és megismerhető-e a világ. Hogy választ adjon, bibliai és történelmi képekben jeleníti meg az ember útját. A mű teljes világmagyarázatra, a történelem egyetemes értelmezésére tör.
A mű Madách személyes élményeiből és olvasmányaiból is táplálkozik. Korában divatos eszmék voltak pl. a föld kihűléséről alkotott elmélet, vagy a koponyatan (a koponya mérete határozza meg az ember jellemét). Természetesen hatott rá a romantikus-liberális eszmerendszer, amit Ádám képvisel, s ezzel az optimista történelemszemlélettel állítja szembe Lucifer hűvös racionalitását.
A mű végső mondanivalója, amit a dráma során többször megfogalmaz: az emberiség útja a folytonos kudarcok ellenére is előre haladás. Az ember nem láthatja tetteinek végső célját, de a küzdés nemesít. Madách halhatatlanná vált gondolatai, szállóigéi magvas mondanivalót rejtenek a mai olvasó számára is.