Király Farkas romániai magyar író, költő, újságíró. Kolozsváron kezdte pályáját, ma Budapesten él. Munkásságáért számos irodalmi díjat kapott. Legfontosabb regénye a Sortűz önéletrajzi ihletésű, amelyben az 1989-es romániai forradalom eseményeit dolgozza fel.
A digitális közösségi oldalakon is aktív szerző, rendszeresen közöl kisprózát (novellát, esszét).
Ballada Óbesterről
A novella rövid története: egy (meg nem nevezett) falu lakói a régóta tartó szárazságtól szenvednek: ima nem segít, a polgármester nem tud elegendő vizet szállítani. Végső kétségbeesésükben a füvesasszonyhoz fordulnak, aki kisebb gyógyító varázslatokat eddig is elvégzett. Az asszony azonban megtagadja a kérést, arra hivatkozva, hogy a természet rendjébe nem szabad beleavatkozni. Az emberek válaszul – bosszúból – kivégzik az asszony macskáját, Óbestert. Erre ő mégis esőt varázsol – de olyat, ami soha nem áll el, a falu pedig elpusztul.
A novella több bibliai utalást tartalmaz. A bűnös nép magára vonja az Isten haragját, és szükségképpen pusztulnia kell (pl. a Szodoma és Gomora-történetben is), de a nyilvánvaló párhuzam az özönvíz története. Óbester, az ártatlanul kivégzett macska Jézus-utalás (erősíti ezt a párhuzamot, hogy kiakasztott teteme mellé felirat is kerül). A nép szó szerint azt kéri, hogy „fakasszon” vizet: itt a Mózes-párhuzam is felmerülhet (aki a nép hosszas kérése után vizet fakasztott a sziklából a szárazság idején).
A műfaj jellegzetességei csak részben valósulnak meg. A történet időben meglehetősen kiterjedt: a szárazság hosszú időszaka – a macska eltemetésének jelenete – majd a mitikus időbe vesző, véget nem érő vízözön.
A szerző balladának nevezi a történetet. És valóban balladai a történet: a balladai atmoszférát megteremti a népi, falusi környezet, ahol a hiedelmeknek még fontos szerepe van (a macska kilenc élete, a „boszorkány” és macskája, esővarázslás). A népballadák nyelvi jellemzője az ismétlés: a Flóra anyóhoz szóló kérések ugyanígy ismétlődő fordulatok formájában jelennek meg. A balladák középpontjában a bűn-büntetés/bűnhődés áll, az egyéni emberi sorsok tragikus fordulatot vesznek.
A szerző XXI. századi, nagyvárosi környezetben él: származását tekintve nem kötődik a népi, babonás világhoz (pl. mint Mikszáth, aki maga körül valóban láthatott ilyen embereket, közvetlen tapasztalata volt az élő hiedelmek világa). De elgondolkoztatók a mai ember számára Flóra anyó mondatai arról, hogy a természet rendjét nem lehet megbolygatni, mert az katasztrofális következményekhez vezetne. Itt felborul az egyensúly (az esőt mindenhonnan elveszi és egyetlen helyre koncentrálja) – a novella tehát napjaink problémáival is távlati párhuzamba állítható.