Kassák Lajos (1887-1967)

A magyar avantgarde első számú képviselője, ő írta meg először a magyar avantgarde történetét. Sajátos programját (irányzatát) AKTIVIZMUSnak nevezte (a művészet „tett”, társadalmi szerepe van).Fiatal költőként a  Nyugat körébe tartozik, több műve megjelenik itt.  Kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal, a forradalom, a szocializmus eszméi foglalkoztatják. A Nyugat bírálja az „anarchizmust”, a forradalmiságot, így Kassák eltávolodik tőlük.

Folyóiratai (A Tett, Ma) nyomdatechnikai, képzőművészeti és irodalmi szempontból is korszakalkotók (mindkettőt betiltották).1919-ben a Tanácsköztársaság kormányában helyettes népbiztos. Művészi kérdésekben szembehelyezkedik Kun Bélával. A bukás után egy ideig börtönben van, de sikerül megszöknie, és Bécsbe emigrál.

1926-ban hazatér, folytatja avatgarde törekvéseit. 1945 után az elsők között kap Kossuth-díjat, az ötvenes években hallgatásra kényszerül (ekkor fest). A hatvanas évek elejétől kapcsolódhat be a művészeti életbe.

A LÓ MEGHAL, A MADARAK KIREPÜLNEK (1922-ben a 2×2 folyóiratban jelent meg)

A téma: 1909-10. közötti európai csavargása (barátjával, egy Gödrös nevű faszobrásszal gyalog Párizsba indult), de későbbi élményeket is belefoglal.

A fizikai út meglehetős pontossággal, lineárisan vonul végig a versen (a pontosan megjelölt helyszínek segítenek a téma követésében). A másik út a belső utazás, a költővé válás folyamata.

A cím két tagja véletlenszerűen egymás mellé került képek érzetét kelti (ez jellemző az avantgarde-ban), vagy pedig – a kötőszóhiány miatt több értelmezési lehetőséget vet fel.

A ló és a madár motívuma végigvonul a versen (az első sorban a „nyerített” és a „kinyitotta szárnyait” az időfogalommal kapcsolatos).

  • Műfaj az avantgarde szabad versek esetében a műfajt általában nehéz körülírni. Ebben a versben útleírás, önéletrajzi vonások, látomások, tanítások és halandzsaszövegek fordulnak elő: ez a sokszínűség eleve lehetetlenné teszi a pontos műfaji megjelölést.
  • Forma: szabad vers, az egész költemény egy hosszú, spontán monológ hatását kelti. A költemény központozatlan, lezáratlan mondatok gyakoriak.
  • Stílus: kevert: fennkölt, patetikus stílusból gyakran vált alpáriba, köznyelviből költőibe. Gyakoriak az élőbeszédbeli fordulatok. A vers helyesírása következetlen (például a tulajdonnevek írásmódja, a kis betűk-nagy betűk használata).
  • Szerkezet: A költemény keretes szerkezetű. Az indulás az apa alakjának felidézéséhez kapcsolódik (ellentét a tőle elvárt és a megvalósított életforma között), az érkezés a szeretőhöz

A megértés problémái

Hiába van a versnek egy jól követhető vonala (vándorlás, költővé válás), részleteiben felvet értelmezési problémákat. Ez a XX. század eleji avantgarde irányzatokra jellemző, ami megkérdőjelezi a líra addigi felfogását:

  • a mondatok nyelvtanilag „nem szabályosak”, összefüggéseiket nehéz felismerni
  • sok a szerzői assziciáció, a kapcsolási logikát nem feltétlenül ismerjük fel
  • nem „versszerű” (nincs rím, szabályos ritmika vagy strófák) – át kell értelmeznünk, amit eddig a vers fogalmáról gondoltunk
  • a művet lehetetlen a klasszikus olvasási módok mentén megközelíteni
  • (ebből következik az avantgarde versek viszonylag nagyfokú elutasítottsága.
  • nehéz körülhatárolni azt a rendezőelvet, amely a képeket, motívumokat összefüggő rendszerbe illeszthetné. Alig ismerhető fel állandó, egységes jelentésekhez kapcsolható szimbólum, vagy összetett költői képrendszer.

A belső utazás: a költővé válás folyamata

A költővé válás egyes állomásait a kiszólások jelzik („még utóbb is költő lesz belőlem”, „én költő vagyok”, „mert akkor már költő voltam megoperálhatatlanul”, „én csak együgyű költő vagyok csak a hangomnak van éle”. A költővé válás azonban nem Párizsban történik meg (mint pl. Ady esetében), hanem az út viszontagságai során.

Az utolsó definíció: ÉN KASSÁK LAJOS VAGYOK, az érett, kész költő szimbolikus kifejezése.

A Párizs-motívum

Bár az utazás célja mindvégig Párizs, az ottani élményekről szinte alig olvashatunk. Ez értelmezhető úgy, mint a Nyugat első nemzedékének Párizs-kultusza elleni lázadás (Láttam Párizst és nem láttam semmit).

Ezt jelzi az íráskép is: Párizsba érkezve euforikus felkiáltás csupa nagybetűvel: PÁRIZS, PÁRIZS, a vers végén pedig kisbetűs „párizs”.

Avantgarde hatások

Konstruktivizmus:

A műalkotás konstrukció, építmény, áttételesen Kassák művére úgy is vonatkoztatható, hogy a világ és önmagunk felépítése a cél. (A szavak nem a megszokott logikai viszonyban kerülnek egymás mellé, hanem mintegy téglákként építkezve.)

Dadaizmus:  Jellegzetes eszköze a halandzsa, a látszólag értelmetlen szóösszetételek.  A dadaista költők gyakran csak egymásra dobáltak olyan betűhalmazokat, amelyek grammatikai értelemben semmit sem jelöltek.

Futurista hatások is érvényesülnek a versben: a „jövő” felépítése, a világmegváltás forradalmi gondolata (Kassák állást foglal az orosz forradalom mellett. A „szőke tovaris” ódikus-himnikus monológja a jövő reményét hordozza), de a vers írásakor már szkeptikus az eredményt illetően.

Szürrealizmus:

képalkotás, asszociációs módszer, látomások (pl. az idő mint szárnyas ló).