BEVEZETÉS
József Attila a XX. századi magyar líra meghatározó egyénisége. Kora szerint a Nyugat második nemzedékéhez tartozott volna, de nem ennek a folyóiratnak a keretei között vált híressé. Ennek egyik oka Babitscsal való rossz kapcsolata – fiatal korában kedvezőtlen kritikát írt az akkor már irodalmi fejedelemnek számító Babitsról – másrészt sok szempontból eltért a nyugatos lírától.
ÉLETE
1905. április 11-én született Budapesten. Születésnapján a költészet napját ünnepeljük. Az apja még kiskorában elhagyta a családot. Az anya egyedül nevelte a három gyermeket, a nehézségek enyhítésére fiát nevelőszülőkhöz adta Öcsödre. 9 éves korában kísérelt meg először öngyilkosságot, később többször is. Édesanyja meghal, gyámja testvérének férje, Dr. Makai Ödön ügyvéd lesz. Attila a makói gimnáziumban tanul, 17 éves korában jelenik meg első verseskötete.
1924-től a szegedi egyetem magyar-filozófia szakos hallgatója. Fő pártfogója Juhász Gyula, aki felismerte a fiatal költő tehetségét. A Tiszta szívvel c. verse miatt Horger Antal eltanácsolja az egyetemtől és a tanári pályától. Megismerkedik Vágó Mártával, de az apa félti a lányt a labilis költőtől és Londonba küldi tanulni, így kapcsolatuk megszakad. A költő idegösszeroppanást kap. Szántó Judittal, élettársával bekapcsolódnak az illegális kommunista mozgalomba.
A 30-as években sok időt tölt szanatóriumban, de ezek az évek jelentik költészetének csúcsát. Kései szerelmei (Kozmucza Flóra, Gyömrői Edit) viszonzatlanok.1937-ben Szárszón egy vonat halálra gázolja. Halálának pontos körülményei máig tisztázatlanok.
KÖLTÉSZETE AZ UTOLSÓ ÉVEKBEN
Betegsége a 30-as évek közepétől súlyosbodik, barátai jóvoltából kezelésben részesül. Erőfeszítéseket, vagy inkább utolsó kísérleteket tesz, hogy rendbehozza az életét: folyóiratot alapít (Szép Szó), a körülötte lévő nőkkel próbál kapcsolatot teremteni.
Verseiben azt a személyes tragédiát fogalmazza meg, amelynek eredményeképpen már alig van más lehetőség, mint a pusztulás.
A Tudod, hogy nincs bocsánat című költeménye szembenézés az eddigi életével, kudarcaival. Nem derl ki pontosan, hogy mire (milyen bűnre) kellene bocsánat: jól körülhatárolható bűn nincs – csupán bűnhődés. A költemény önmegszólító: ebben a verstípusban a lírai alany E/1-ben szólítja meg, mintegy kívülről vizsgálja (ítéli meg) önmagát – rendszerint krízishelyzetben.
A vers végén kétféle alternatívát ad magának: a halált, vagy az elvek nélküli szerelmet.
A vers ellentétekre épül: hamis-igaz, szerettek – nem szerethetsz, hódolj – hódíts, amivel kifejezi a maga és a világ szembenállását.
A versben kedvelt szavait, motívumait sorakoztatja fel, amelyek más költeményeiben is fontos szerepet kapnak: bánat, bűn, vád, emberiség, szív, hű, kutya.
A Karóval jöttél című vers alapvetően a gyermek motívumára épül.
A gyermekség motívumának kiindulópontja a szeretethiány. Freud pszichológiáját jól ismerve ő is úgy tartotta, hogy az ember személyisége gyermekkorában alakul ki, s hogy a gyermekkori élmények döntően meghatározzák az ember személyiségét. Éppen ezért, a gyermekség konkrét kifejezője lesz félelmének, elhagyatottságának, magányának.
Felnőttként szólítja meg gyermeki önmagát: szembeállítja a gyermekkori túlzó vágyakat (aranyat ígértél nagy zsákkal) a jelenkori kiábrándulással. A motívumok (tejfog, seb elvakarása), a gyermeknyelvi szavak (csücsülsz) a gyermekkort idézik. A létösszegzés mérlege negatív: a felnőttkorban semmiféle értéket nem tud felmutatni (ennek képes kifejezése a se késed nincs, se kenyered). Egyetlen megoldás a halál, erre utalnak a vers utolsó sorai: Hajtsd le szépen a fejedet.
A Nem emel föl az Istent szólítja meg, utolsó lehetőségként („mielőtt magam feláldoznám”). Az indító vershelyzet az egyik leghíresebb zsoltárt (A mélyből kiáltok…) idézi. Bizonyos fordulatai hagyományosan imaszerűek (fogadj fiadnak, őrködj énfelettem) – azonban Balassihoz vagy Adyhoz hasonlóan szokatlan, sőt vakmerő: nem csak a hit megvallásához, hanem a tagadáshoz is segítséget kér a végső kétségbeesésben.
A roppant súly, amit el kell bírnia, nem embernek, hanem Istennek való feladat (gondjaid magamra vettem) – e költői szerep felnagyítását követően a lehető legegyszerűbb nyelvi formában fogalmazza meg csillapíthatatlan szeretetéhségét (legyenek jobb szívvel hozzám).
József Attila több istenes verset írt, bár ezek nem alkotnak nagyobb csoportot költői életművében. Az istenkereső, de saját hitével kapcsolatosan ambivalens magatartás jellemzi.
Összefoglalás: Utolsó versei szigorúan, logikusan szerkesztettek, szabályosak. Köznapi, világos nyelvezetet használ, díszítés nélkül, egyszerű, érthető költői képekkel.
A versek szenvedélymentesek, úgy hangoznak, mintha tényeket közölnének (pl. a bűn az nem lesz könnyebb, be vagy a Héttoronyba zárva stb). Ebben az időszakban már nem lázad a sorsa ellen, elfogadja a helyzetét, számot vet a betegségével, és ítéletet mond maga felett.