BEVEZETÉS
József Attila a XX. századi magyar líra meghatározó egyénisége. Kora szerint a Nyugat második nemzedékéhez tartozott volna, de nem e folyóirat keretei között vált híressé. Az őt követő költő-nemzedékek számára megkerülhetetlen, népszerűsége halála óta töretlen.
ÉLETE
1905. április 11.-én született Budapesten. Az anya egyedül nevelte a három gyermeket, a nehézségek enyhítésére Attilát és Etát nevelőszülőkhöz adta Öcsödre. 9 éves korában kísérelt meg először öngyilkosságot, később többször is. Anyja halála után testvérének férje, Dr. Makai Ödön lesz a gyámja. A makói gimnáziumban tanul, 17 éves korában jelenik meg első verseskötete: A Szépség koldusa.
1924-től a szegedi egyetem magyar-filozófia szakos hallgatója. Pártfogója Juhász Gyula. Tiszta szívvel c. verse miatt Horger Antal eltanácsolja az egyetemtől és a tanári pályától. Ezután Párizsban a Sorbonne hallgatója, jól megtanul franciául.
A 30-as évektől betegsége súlyosbodik, szanatóriumi kezelésre szorul.1933-ban Baumgarten pénzjutalmat kap (díjat csak posztumusz). 1934-ben jelent meg Nagyon fáj c. kötet, utolsó költői korszakának verseit tartalmazza.
1937-ben Balatonszárszón egy vonat halálra gázolja.
A NŐK JÓZSEF ATTILA ÉLETÉBEN
József Attila szerelmi költészetét végig meghatározza az édesanyjával kapcsolatos élménye. Anyjára ambivalens módon emlékezett, félig imádattal és félig gyűlölettel „hűtlenségéért”, amiért nevelőszülőkhöz adta két évre. Kapcsolataiban mindig az anya-képet kereste, szerelmes verseiben minduntalan visszatér az anyamotívum.
Kapcsolatai kudarcba fulladnak vagy diszharmonikusak, ellentmondásosak. 1927-ben ismerkedik Vágó Mártával, de az apa félti a lányt a labilis költőtől, és Londonba küldi tanulni. A költő idegösszeroppanást kap.
Az illegális kommunista mozgalomban ismerkedik meg Szántó Judittal, akivel élettársi kapcsolatban élnek. József Attila nem szerelemként tekint erre a viszonyra.
Gyömrői Edit a pszichoanalitikusa, amikor a beteg költő érzelmei nyilvánvalóvá válnak számára, abbahagyja a kezelését. A gyógypedagógus Kozmutza Flóra pedig már Illyés Gyula menyasszonya, amikor a költő beleszeret.
SZERELMI KÖLTÉSZET
Zsengék. Első szerelmes verseit diákkori szerelmeihez (Gebe Márta, Szilágyi Kató stb.) írta. Ezekben a költeményekben a kamaszfiú harmóniára és szerelemre való vágyakozása fogalmazódik meg. A költemények egy része a szerelmi költészet sablonjait eleveníti fel (Csókkérés tavasszal, Amióta), de időnként már a jellegzetes „ józsef attilás” stílusra is rá lehet ismerni: „Reng ruhádban a karcsú termeted: Rózsaszálon a gyémánt permeteg.” (Hozzá!) vagy a Mikor az uccán... c. költeményben. Egyik legszebb szerelmes verse az Áldalak búval, vigalommal (a 16 éves Wallesz Lucához írta. Több).
A Vágó Mártához írott költemények tobb alkalommal „ajándékba” készültek (pl. virág helyett). Megjelenik a szerelem csöndes intimitása (Tedd a kezed, Ringató): ilyen finom hangú dalszerű szerelmi költemények később már nem jellemezték József Attila költészetét. A Klárisok Márta elutazása előtt keletkezett, amelyben a halál motívuma kap fő szerepet. A költeményben a szerelmi költészet új hangja, motívumai, képei és kifejezésmódja jelenik meg A hagyományos szerelmi költészet eszközeit is megtaláljuk, de szokatlan asszociációkat, merész képeket, a szerelmi élmény expresszív kifejezőeszközeit annál inkább. A Mióta elmentél című költeményben megjelennek a költészetére (más témájú verseire is) jellemző hétköznapi tárgyak (balta, sajtár) – mindegyik szimbolikus értelemben. A halál témája szinte állandósul. A nő mint menedék is visszatérő motívummá válik.
Szántó Judithoz egyetlen valódi szerelmes verset sem írt, de egymáshoz kötötte őket a közös nyomor, az egymásra utaltság: Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, ha már szétesett. (Judit). Szövetség ez s nem szerelem (Arcodon könnyed ott ragadt).
Óda. A költeményt a Marton Mártával való egyszeri találkozás ihlette, de sokkal inkább szerelmi költészetének nagy összegzéseként fogható fel. Műfajilag részben megfelel a címnek: a bevezető eltűnődő, szemlélődő rész után ódai hangnemben dícséri a mikro- és makrokozmoszt megjelenítő nőt, majd visszatér a földre, az intim mindennapokhoz.
A szerelmi élmény mindezzel együtt összességében ambivalens (édes mostoha, elválsz tőlem, kegyetlenség és a jóság), a költemény végkicsengése mégis a szerelem csodájáról szól.
A költemény szokatlansága egyrészt a „biológiai motívumokban” rejlik (Thomas Mann Varázshegyében kereshetjük az előképét), másrészt abban, hogy a szerelmi élmény minden oldalát egyszerre, egy versben mutatja meg: a szerelem szinte égi, isteni aspektusát egyidőben a testtel (vérkörök, méh, gyomor), az emelkedett hangnem mellett megjelenik a mindennapok intimitása (sül a hús, fürödj meg stb.)
Flóra és Edit – szerelmi költészetének utolsó korszaka. A szerelmi költeményekben megfogalmazódó árvaság-motívum József Attila számára nem egy költői kép, hanem szomorú élettapasztalat. A gyermekség konkrét kifejezője lesz félelmének, elhagyatottságának, magányának, szerelmi kudarcainak is, az infantilizmus keveredik a felnőtt élettapasztalatával, kiábrándultságával, józan ítélőképességével.
Különösen a Flórához írott verseiben jelenik meg a gyermek motívum. Ez összefügghet azzal is, hogy a freudi pszichoanalízis módszereivel kezelték az akkor már súlyos lelki válságban lévő költőt. Freud pszichológiájának középpontja a gyermek: József Attila is ekkortájt ismerkedett meg alaposabban ezekkel a nézetekkel.
Szerelmi költészetének fontos motívumai az anya és a gyermek. Arról, hogy szerelmeitől is valamiféle anyaszerepet kívánt, tanúskodik a Gyermekké tettél. A Gyömrői Edithez írott költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Gyömrői Edithez írott verseinek alaphangját több esetben az átok határozza meg: ilyen a Nagyon fáj és a Magány című költemény. „Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom, hogy azt hihetném, meghalok bele.” (Magány). Mindkettőben a nő=menedék” motívum jelenik meg, de itt már hiányként. A szerelemtől, s így az élet lehetőségétől való megfosztottság élménye fogalmazódik meg a versekben. „Elvonta puszta kénye végett, kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.” (Nagyon fáj)
A Flórához írott utolsó versek jelenítik meg a reményt, egy utolsó lehetőséget az életre: Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban? Fontold meg jól, szived mily terhet vállal.Én, aki vele mind csak hadakoztam,kibékülnék a haragvó halállal. (Flóra)
ÖSSZEFOGLALÁS
József Attila fent idézett költeményei új hangot, szókincset, motívumokat hoztak a szerelmi költészetbe, amelyeket a modern pszichológiáról szerzett tapasztalatai is átitatnak. Ezek a költemények időtállóak, az életműben a szerelmi élménynek szinte minden árnyalatát megtaláljuk.