I. KLASSZICIZMUS ÉS ROMANTIKA KÖZÖTT
Berzsenyi abban a korszakban alkotott, amelyben a felvilágosodás és a klasszicizmus szellemisége volt meghatározó. Mégis, szinte spontán módon tört ki a klasszicizmus szabályi közül, ilyen módon a romantika egyik előfutárának tekinthetjük. (Sőt, talán az első volt, aki a romantikus költészet esztétikáját megfogalmazta, egyrészt Kölcsey kritikájára írott válaszában, másrészt akadémiai székfogléalójában, a Poétai Harmonisticában. Verseiben a felvilágosodás témái, a klasszicizmus stílusa és a romantika jellegzetes szemlélete egyaránt és egyszerre megtalálható.
A korszak meghatározó alakja és irodalmi vezetője Kazinczy volt. Berzsenyi népszerűsége a korban nagyban köszönhető Kazinczynak is, hiszen az ő támogatása nélkül alig-alig lehetett valaki elismert költő.
II. BERZSENYI ÉLETE
1776-ban született nemesi családból, Egyházashetyén, Sopronban tanul, majd visszavonul Niklára, és gyakorlatilag eseménytelen életet él niklai birtokán haláláig, csak a költészettel foglalkozik.
Verseit titokban írta, szégyellte és nem tartotta jónak őket, egy pap barátja, Kis János fedezte fel és elküldte verseit Kazinczynak. Kazinczynak nagyon tetszettek a versek, megismertetet Berzsenyit a közvéleménnyel. Már mindenki kíváncsi volt az ismeretlen, zárkózott költőre.1810-ben Pestre ment, minden jelentős író tiszteletét tette nála, de megütköztek Berzsenyi mogorvaságán és vidékies modorán.
1817-ben Kölcsey kedvezőtlen kritikát írt verseiről, ez még zárkózottabbá tette, 8 évig nem írt, csak 1825-ben válaszolt. 1833-ban akadémiai tag lett.
- halálakor Kölcsey mond gyászbeszédet, bocsánatot kér kíméletlen bírálatáért, megköveti és igazi költői nagyságként ismeri el Berzsenyit
III. BERZSENYI KÖLTÉSZETE
Műveinek keletkezési idejét általában nem tudjuk, nem datálta őket.
- Műfajok: legszívesebben három műfajt alkalmazott: az ódát, elégiát és episztolát.
- Stílusa: Klasszicista és romantikus jellegzetességeket mutat egyszerre.
Klasszicista vonások:
- klasszikus időmértékes versformákat használ,
- tele van antik utalásokkal (Zephyr, labirinth stb.)
- példaképe Horatius (Berzsenyit nevezték magyar Horácnak is)
Romantikus vonások:
- nagy romantikus látomások jellemzik a verset (pl. A magyarokhoz)
- a természet gigászi erői működnek ( a világ forr, a trón ledől)
- magas feszültségű, harsány szavak (dörög, harsog, nyihog)
- a magány témája – erre a témakörre építjük a mondanivalónkat, hiszen az elégikus létszemlélet leggyakrabban a magány-múló idő-táj hármasságában fogalmazódik meg. A nagyon ismert, szöveggyűjteményekben is megjelenő versek mellett (Levéltöredék barátnémhoz, A közelítő tél) néhány kevéssé ismert költeményt is bemutatunk
IV. A MAGÁNY ÉS A MÚLÓ IDŐ ÁBRÁZOLÁSA – ELÉGIKUS LÉTSZEMLÉLET
Berzsenyi személyisége, sorsa
- egész életében elzárkózva élt a kulturális élettől, nem voltak író-költő barátai
- amikor megismerkedett a kortárs művészekkel, nem fogadták be
- házassága nem sikerült, művelt sógornőjében, Dukai Takách Juditba volt reménytelenül szerelmes
- Kölcsey bántó kritikájának hatására még inkább magába fordult
Ezért: legfontosabb, végig meghatározó témája, tragikus egyéni sorsával és kedélyállapotával magyarázható. Már fiatal korában az elmúlásról, öregségről, az élet végéről ír, megírta a fiatalságnak és boldogságnak búcsút mondó verseit: (Levéltöredék barátnémhoz”)
Az idő múlása melankóliával tölti el, mert az idő kihasználatlanul, magányosan telik. „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül” (Horác) Az idő múlását mindig természeti képpel (főleg késő őszivel) ábrázolja (pl. A közelítő tél. A táj nála nem leírás, hanem élete drámájának képe. A költemények alaphangja a melankólia, ezeknek a verseknek a fő műfaja az elégia
Berzsenyi a görög és latin költőkön nőtt fel, gondolataikat – különösen Horatiusét – gyakran felidézi verseiben. Nem csupán a nagyon ismert Horác című költemény, hanem a Barátomhoz is az ismert horatiusi gondolatre épül: mindent elveszítünk, minden eltűnik, az élet rövid, ezért a pillanat szépségeit kell megragadni: „Minden órádnak leszakaszd virágát”. (A carpe diem mint gondolat, igen, de mint létforma, nem volt jellemző Berzsenyire.)
Egyik legszebb verse – és a magyar irodalom talán egyik legszebb tájverse A közelítő tél. A vers természeti kép leírásával indul – a tagadószók a hiány érzetét keltik (nincs, nem). Az „oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül” mondattal a tér aspektusából áttérünk az idő aspektusába. A táj pusztulása az idő múlásának képzetét veti fel. A vers hangulatfestő szavai (hervad, hullanak, néma, homály, borong) az elmúlásra vonatkoznak és az elégikus hangnem összetevői. A forma klasszikus, rímtelen, időmértékes aszklepiadészi strófa.
Rokon témájú költeménye a Levéltöredék barátnémhoz. A „töredék” kedvelt a romantikában, a befejezetlenség a titokzatosság érzetét kelti. Ez a költemény pedig teljességgel lezárt, kerek, szigorú kompozíciójú. A barátné valószínűleg Dukai Takách Judit. Berzsenyi csak addig megy el, hogy sógornőjének finom, óvatos vallomást tesz: tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem – de a költeménynek nem is a szerelmi vallomás az alaptémája. A vers első részében a zaj-csend ellentétével találkozunk: a magányosan tűnődő költő messziről hallja a „vígság lármáit”.
A költeményen végigvonul a tűz metaforája: tüzemet gerjesztem, hamvadó szikrája stb: jelentése talán a szerelemre vonatkozik, de inkább az ember minden cselekedetét és gondolatát mozgató belső tűzre, ami a vers végére elhamvad. Az „elestvéledtem” szó mind hangzásában, mind jelentésében egészen különleges hatást kelt. (Igekötő nélküli változatát ismerjük: Erdő mellett estvéledtem c. nd.). A „béborult az élet vidám álorcája” – ha az „ál” tag hiányozna, gondolatilag kapcsolható volna Berzsenyi többi költeményéhez. Ez azonban azt fejezi ki, hogy a fiatalkor öröme is hazugság volt.