Arany életpályája, jelentősége
Arany jóformán végigélte a XIX. századot. Gyermek –és ifjúkora a pezsgő reformkor idejére esik. Petőfivel együtt fogalmazzák meg az irodalmi népiesség programját.
Átéli a szabadságharcot és az azt követő nemzeti tragédiát. Ekkor költészete komorabb irányt vesz, mély depresszióba esik. A kiegyezést követően – bár kénytelenül – fontos irodalmi pozíciókat vállal (pl. az Akadémia titkára, több folyóirat szerkesztője). Életművében az epikai (pl. Toldi), a lírai művek, és a dramatikus balladák is a korszak csúcsteljestményeinek számítanak.
A ballada
a három műnem közötti köztes műfaj:
- epikus, mert elbeszélhető története van
- lírai, mert sajátos, szubjektív nézőpontból belső, lélektani folyamatokat ábrázol
- drámai, mert párbeszédre épül.
Fontos jellegzetessége a balladai homály, ami azt jelenti, hogy a történet helyenként nem kidolgozott, sok a kihagyás, a befogadó viszont a szövegösszefüggésből össze tudja állítani a történetet.
Arany balladáinak jellegzetességei
Arany megőrizte a népballadák tragikus komorságát, de míg a népballadákban a bűn elkövetésén vagy a büntetés végrehajtásán van a hangsúly, addig Aranyt a bűnhődés lélektana foglalkoztatta.
Tematika
Arany balladáiban egy súlyos bűn – legtöbbször gyilkosság – a történet kiindulópontja. Aranyt a bűnös lelki vergődése foglalkoztatja leginkább. A bírói ítéletek (büntetések) sok esetben meglepően enyhék, vagy nincs lehetőség jogi büntetés kiszabására (A walesi bárdok). Arany tehát különbséget tesz büntetés és bűnhődés között: a büntetés kívülről jön (ez a népballadákra jellemző), a bűnhődés pedig a hős kínzó lelkiismeretfurdalása. Ezért olyan gyakori Arany balladáiban, hogy a bűnösök megtébolyulnak, rögeszméik rabjaivá válnak.
Ágnes asszony megbomlásának egyes stádiumait pontosan követhetjük: az alkotás elején leplezni próbálja tettét, a börtönben már rémeket lát, a bíróság előtt megfogalmazódik a rögeszme, amitől innentől kezdve nem menekül: a tiszta lepelre továbbra is vérfoltot hallucinál.
A Tetemre hívás arra az ősi hiedelemre épül, hogy a gyilkos jelenlétében a seb vérezni kezd. A megölt fiú apja szűkíti a lehetséges gyilkosok körét, míg végül csak a menyasszony marad. Ugyanúgy, mint Ágnes, Kund Abigél sem kap büntetést.
A Vörös Rébék a falu babonás világát idézi fel: a rossz házasságba hajszolt férfi lelövi a bajhozó boszorkányt, akinek lelke varjú formájában visszajár. A menekülő férfira varjúsereg támad, és egyszerűen széttépik. Csakúgy, mint a többié, ennek a balladának sem megnyugtató a vége: Vörös Rébék tovább folytatja rontó működését.