A társadalmi érintkezés színterei szerint az alábbi stílusrétegeket különböztetjük meg:

  • tudományos, publicisztikai, hivatalos, szónoki, társalgási, szépirodalmi

Mindegyiknek jellegzetes szókincse, szerkezete és egyéb szövegtani jellemzői vannak, és tipikus műfajok formájában jelennek meg.

TUDOMÁNYOS STÍLUS jellemzői

  • logikus szerkesztésmód
  • érzelemmentesség
  • pontos, egyértelmű megfogalmazás
  • szakkifejezések használata
  • kijelentő mondatok

Műfajai: ismeretterjesztő szöveg, tanulmány, (szakértői interjú)

PUBLICISZTIKAI STÍLUS jellemzői

  • közérthetőség (de szakkifejezések és szleng is)
  • hatásos cím
  • meggyőzés (akár manipuláció)
  • világos mondatszerkesztés
  • érzelmi töltet
  • (lehet dialogikus és monologikus)

Műfajai: hír, tudósítás, riport, interjú, cikk

HIVATALOS STÍLUS JELLEMZŐI

  • szigorú, formális szerkesztésmód
  • bonyolult mondatszerkesztés
  • szaknyelv (ált. jogi) használata
  • pontos adatok, tények közlése
  • tárgyilagosság (érzelemmentesség)
  • magázó forma

Műfajai: törvények, hivatalos levél, felszólítás, idézés, kérvény

SZÓNOKI STÍLUS JELLEMZŐI

  • szituációra vonatkozó fordulatok (önök/én, itt, most)
  • választékos, ünnepélyes kifejezésmód
  • felkiáltó, kérdő mondatok
  • érzelmi hatáskeltés

Műfajai: ünnepi beszéd, köszöntő, felszólalás, védő- és vádbeszéd

TÁRSALGÁSI STÍLUS JELLEMZŐI

  • sokrétű szókincs
  • közvetlenség, természetesség
  • befejezetlen mondatok, hezitálás
  • párbeszédes
  • szabálytalanságok

Műfajai: vita, vallomás, telefonbeszélgetés, csevegés, lelkizés… (főként dialogikus)

SZÉPIRODALMI STÍLUS JELLEMZŐI

  • változatos nyelvhasználat
  • képes nyelv
  • (minden egyéb stílusréteg jellemzői tartalmazhatja)
  • Műfajai: (a tanult irodalmi műfajok), esszé (szépirodalmi és tudományos igény egyszerre jellemző)