A nyelvújítás a nyelv életébe való mesterséges beavatkozás. Magyarországon a XVIII.század végén kezdődött egy nyelvújító mozgalom, és kb. 1820-ig tartott. Okai:
- a magyar nyelv szegényes, a szakterminusokat német vagy latin szavakkal lehet csak mondani (jog, államigazgatás, tudomány és egyház nyelve a latin)
- nincs egységes helyesírási rendszer
- nincs egységes magyar köznyelv, hanem nyelvjárások sokasága
- a mozgalom a függetlenedési harcba is illeszkedik: a nyelvi függetlenség az első lépés a nemzeti függetlenedés felé
Országos méretű mozgalom indul a XVIII. század második felétől, az írók, költők, tudósok közül sokan a nyelvújítás mellé állnak, vezetője Kazinczy. Cél: az idegen szavakat magyarral helyettesíteni.
Kazinczy a neológusok (újítók) vezetője, vele szemben állnak az orthologusok, akik szerint nem szabad a nyelvbe mesterségesen beavatkozni.
EREDMÉNYE
Megmaradt szavak és keletkezési módjuk:
| NYELVJÁRÁSI SZAVAK BEÉPíTÉSE A KÖZNYELVBE: | burgonya, barangol, hullám |
| RÉGI, ELAVULT SZAVAK FELELEVENíTÉSE | aggastyán, szobor, verseny |
| SZÓKÉPZÉS: | fagyaszt, irodalom, építészet |
| SZÓELVONÁS: | kapál >kapa, árnyék>árny, |
| SZÓÖSSZETÉTEL: | búskomor, földrengés, nagylelkű, |
| SZÓÖSSZEVONÁS: | könnyű elméjű =könnyelmű, levegő + ég = lég |
Nem maradtak meg pl.
- mindenményedelem (universitas)
- bajlélek (szerencsétlen teremtés)
- hirdész (pap)
- pincekirályné (prostituált)
A nyelvújítás mérlege: a nyelvújítás sikeres volt, bár sok szabálytalan szóalkotási móddal is találkozunk. Ma több, mint 10 000 szavunk a nyelvújítás korából származik. A célját elérte: kialakult pl. a jog és főképp a tudomány magyar nyelve.