A nyelvi szintek a nyelv különböző egységei, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Hangokból épülnek fel a szóelemek és szavak, szavakból a mondatok, és mondatokból a szöveg.
A fonéma a nyelv legkisebb egysége, önálló jelentése nincs. A beszédhanggal ellentétben a fonémák száma korlátozott egy nyelvben (nagyjából az ábécé betűivel azonos számú).
A morfémának (szóelemnek) van jelentése. Egy részük (pl. a képző, jel és a rag, a relatív szótő) formailag nem önálló.
Lexéma minden külön szótári szó: formailag és jelentését tekintve is minden lexéma önálló.
A szintagma (szókapcsolat, szószerkezet) két lexéma szoros kapcsolatát jelenti (anyám tyúkja). Két fajtája az alárendelő és a mellérendelő.
A mondat a beszédfolyamat információs egysége. Tartalmilag és formailag is lezárt.
A szöveg a legmagasabb szintű nyelvi egység: ezt kisebb részekre oszthatjuk (bekezdés, fejezet). Az összes alatta lévő szint elemeit tartalmazza.