Katona György festménye

A Nyugat és kora

A XIX. század második felében a költészeti ideálnak még mindig Petőfi és Arany számított. Az igazi nagy irodalmi áttörést a Nyugat jelentette. Ugyan még fénykorában is csak 2000-es példányszámban jelent meg, alig volt olyan, aki a hatása alól ki tudta volna vonni magát.

1908-ban indult, Ignotus, Hatvani Lajos, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztették, 1929-ben Babits és Móricz vette át a vezetését. Móricz 1933-ban kivált, s a lap még 1941-ig működött.

Babits élete

1882-ben született Szekszárdon katolikus polgári családban. A budapesti bölcsészkaron tanul, itt ismerkedik meg Kosztolányival és Tóth Árpáddal, majd Fogarason helyezkedik el tanárként. A Nyugatban 1908-tól, tehát az indulástól kezdve rendszeresen publikál.

1915-ben háborúellenes versei miatt perbe fogják, a Tanácsköztársaság bukása után megfosztják egyetemi katedrájától, meghurcolják, kizárják az irodalmi társaságokból, csak lassanként kerül vissza az irodalmi életbe. Felesége Török Sophie (felvett név, Kazinczy feleségét is így hívták).

1929-ben ő lesz a Nyugat főszerkesztője Móriczcal együtt, de a Nyugat profilja körül folyó vitájuk miatt Móricz 1933-ban kivált.

1938-ban egy gégeműtét során hangját elveszti. 1940-ben az Akadémia tagjává választják.1941-ben hal meg gégerákban.

Költészete

Babits költői munkássága három, egymástól viszonylag jól elkülöníthető korszakra oszlik.

  1. Mint a Nyugat többi költője, a szimbolizmus, szecesszió és az impresszionizmus jegyében indult. Megismerkedett a francia szimbolista költők műveivel. Első korszakára a vallomásos, individuális költészet jellemző (pl. A lírikus epilógja).
  2. Babits második költői korszaka nagyjából az első világháború idejére tehető. Úgy érezte, a háború megfosztja az embert méltóságától. Ekkor jelentek meg háborúellenes versei, amelyek miatt egyetemi állását is elveszítette.
  3. Babits harmadik költői korszakára jellemző, hogy egyre nagyobb szerepet töltött be életében a keresztény vallás. Versei megtelnek bibliai metaforákkal, hangja nyugodt és kiábrándult. Ebbe a korszakba tartozik a Jónás könyve.

Jónás könyve

Babits kései verseinek nagy része az „objektív líra” fogalomkörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy nem direkt egyes szám első személyben írja a verseit, hanem egy másik személy (gyakran egy ószövetségi próféta) nevében („Holt próféta a hegyen”). Szintén objektív líráról beszélünk, ha a költő egyes szám harmadik személyben, tehát külső nézőpontból ír valakiről, de az olvasó tudja, hogy ez a valaki magát a költőt testesíti meg szimbolikusan. Ilyen költemény a Jónás könyve.  Az objektív líra lényege az, hogy a költő eltávolodik saját magától, hogy kívülről és kritikusan tudja szemlélni önmagát.

A történet alapja egy bibliai próféta könyve, de ehhez képest több eltérés mutatkozik.

A történet:

  • Isten elküldi Jónás prófétát Ninivébe, hogy a bűnös városnak prédikáljon.
  • Jónás az ellenkező irányba indul hajóval, megszökik a küldetése elől.
  • Útközben vihar kerekedik, és Jónást, mint bűnbakot a tengerbe dobják.
  • Egy cethal nyeli le, három napot tölt a cethal gyomrában, miközben imádkozik és megbánja tettét.
  • Isten újra elküldi Jónást, az elmegy Ninivébe és prédikál.
  • A ninivei emberek nem veszik komolyan és csúfot űznek belőle.
  • Erre Jónás elhagyja a várost, és várja a pusztulását, de 40 nap elteltével a város még áll.
  • Jónás számonkéri Istent, hogy cserbenhagyta és megcsúfolta a niniveiek előtt.
  • Isten a az egy nap alatt kikelő és elszáradó tök hasonlatával érteti meg Jónással a történések lényegét.

A legfontosabb eltérések az eredeti szövegől:

 Költői önértelmezés

 A költemény ars poetikus témájú. Felfogható úgy, hogy  Jónás Babits alteregója, a történet pedig Babits költői szereppel kapcsolatos felfogását tükrözi.

  • A próféta költő párhuzam Petőfi óta ismert: mindkettő feladata a közvetítés a nép felé, de Petőfinél még magasztos szerepben tűnt fel a költő. Babits itt megfosztja magát ettől a magasztos képtől, ironikusan szemléli magát:
  • Jónás: kicsinyes, átlagos, jelentéktelen, nevetséges karakter. Emiatt válik a mű önirónikussá, ennek alapja, hogy Babits se elég bátor ahhoz, hogy szembesítse az embereket a bűneikkel, mint ahogy Jónás is fél az emberek reakciójától
  • Jónás túlértelmezi szerepét, ítélkezik az emberek fölött, nemcsak közli Isten akaratát
  • Mivel Babits célja saját maga elé tükröt állítani, és saját hibáit megjeleníteni, ezért választott egy átlagon aluli, nevetséges alteregót, ezért tér el az eddigi magasztos próféta képtől. A Jónás könyve így egy megváltozott költői magatartás jele.
Stílus

Keveri a régies, archaikus nyelvezetet, aminek alapjául a Károly Bibliában található Jónás könyve szolgált, (pl. Futván az Urat, fölkele Jónás) és a köznyelvi, néhol vulgárisabb beszédstílust. Emellett egészen naturális képeket is találhatunk a műben (vért, epét okádva körülötte).

A stílus jellegzetességei a szállóigeszerű bölcsességek, pl.

  • mert nehéz a kő, és nehéz az ólom, /de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom.
  • mert aki éltét hazugságba veszti, / a boldogságtól magát elrekeszti.”
  • mert vétkesek közt cinkos aki néma.
  • A szó tiéd, a fegyver az enyém. / Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.