Arany János és kora

Arany jóformán végigélte a XIX. századot. Gyermek –és ifjúkora a pezsgő reformkor idejére esik, átéli a szabadságharcot és az azt követő nemzeti tragédiát, a kiegyezést, idős korában pedig megismeri azokat a költőket, akik a következő század (Nyugat) irodalmának előkészítői lesznek. (Reviczky, Komjáthy, Vajda). Művészete ennélfogva sokszínű, sok XX. századi költő számára példa (Babits, Radnóti, Kosztolányi). 

Élete

1817-ben született Nagyszalontán, a debreceni Református kollégiumban is tanult, majd segédtanító lett. Ezután vándorszínésznek állt, majd Szalontán igazgató-helyettes és másodjegyző. Feleségétől, Ercsey Juliannától két gyermeke született, az egyik Arany László, költő. 1845-ben Az elveszett alkotmány című művével a Kisfaludy Társaság díját nyeri. Sikerei folytatódnak: 1846-ban a Toldival nyer díjat.

A szabadságharcban való részvétele miatt bujdosnia kellett, majd Nagykőrösön lett gimnáziumi tanár. Ezek után egyre fontosabb szerepet tölt be a magyar irodalomban:

  • lapszerkesztő (Szépirodalmi Figyelő, Koszorú)
  • A Kisfaludy Társaság igazgatója
  • Az Akadémia titkára majd főtitkára

1876-ban visszavonult (ebben szerepet játszott lánya, Juliska halála), csak írással foglalkozott. Utolsó műveit a Margitszigeten írta, amelyeket Őszikék címmel ismer a magyar irodalom. 

Művészete

Epikai, lírai műveket és balladákat írt. Magát elsősorban epikusnak tartotta. Epikai művei:

  • Toldi-trilógia (elbeszélő költemények)
  • Bolond Istók (verses regény)
  • A nagyidai cigányok (komikus eposz)
  • Buda halála (eposz, nem készült el).

Fordításai a magyar fordításirodalom remekei (pl. Shakespeare), egyben a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze is volt.  

IV.                A Toldi-trilógia

 A Kisfaludy Társaság pályázatot hirdetett egy olyan epikai mű megírására „melynek hőse valamely nép ajkán élő személy. Forma és szellem népies legyen”. Arany nyerte a pályázatot a Toldival. Műfaja elbeszélő költemény: a romantika korában lett népszerű, verses epikai mű, ami eposzi elemeket is. felhasznál. Arany felbuzdulva a Toldi sikerén, és barátai unszolására a történet folytatásába kezd. 1947-ben megírja a Toldi estéjét, egy évvel később hozzákezdett a Toldi szerelméhez.

 Összehasonlítás

AToldi estéje számos ponton kapcsolódik a Toldihoz, bár hangvétele, megközelítésmódja más.

A Toldi nyári, a Toldi estéje őszi képpel kezdődik. A nyár a fiatalságot és az erőt fejezi ki, míg az ősz az elmúlást, halált és szomorúságot. Az ősz képébe illeszkedik a kezdő jelenet: az öreg Toldi a saját sírját ássa.

A főhős azonos, de más az emberkép: a felemelkedő népi hős szerepét átveszi a szemlélődő, bölcs, önmarcangoló, korával ellentétbe kerülő Don Quijote-típus. A Toldiban a főszereplő a kor emberideálja: csodálják és elismerik. A Toldi estéjében olyan embert alakít, aki nem illik a saját korába, eljárt fölötte az idő. A műben Arany ezt úgy fejezi ki, hogy az újabb nemzedék képviselői (király és az udvar) kigúnyolják Toldi konzervatív gondolkodását, régies öltözködését. Ennek ellenére sok értékes gondolatot fogalmaz meg Toldi: leginkább a nemzeti hagyományok védelmének szükségességét. (Ez minden bizonnyal Arany János véleményét is tükrözi).

A szerkezet hasonló: Nagyfaluból indul el és Pestre érkezik.

Mindkettőben van egy kísérője (Bence, majd annak fia)

Toldi mindkettőben hőstettet visz véghez, hőstettét két fiú harca előzi meg.

Mindkettőben bűnt követ el (indulatból öl). A fiatal Toldi bűne azonnal megbocsáttatik, ahogy hőstettét végrehajtja. Az öreg Toldinak a király nem bocsát meg rögtön, kétségek között hagyja, s csak a halálos ágyán ad neki feloldozást.

Míg a Toldit az optimizmus hatja át, a Toldi estéje inkább elégikus-ironikus hangnemű. Pedig csupán két év telt el a két mű megírása között. Arany megkérdőjelezi saját maga régebbi naív optimizmusát.

A Toldi egy mesei elemeket felhasználó, fordulatos történet. A Toldi estéjének jó részét a király és Toldi vitája teszi ki: a király az európai fejlődés, a modernizáció útján kíván haladni, eszménye az európaiság, a királyi udvar olaszos jelleget ölt; Toldi pedig a hagyományokhoz ragaszkodik, félti a nemzeti értékeket, és a régi erkölcsi normákat sírja vissza. Arany nem foglal állást egyik mellett sem, valószínűleg szerinte is a két vélemény között van az igazság. A király mondata pontosan kifejezi a két világkép ütközését: Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel, / Aki ésszel hódít, nem testi erővel.