Örkény István
Örkény jómódú polgárcsaládban született. Gimnáziumi tanulmányai után a vegyészmérnöki karra iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott. Később vegyészmérnöki diplomát is szerzett.
A világháborúban munkaszolgálatos a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza. Az 56-os forradalomban való részvétele miatt nem jelenhettek meg művei majdnem 10 évig.
Első művei József Attila lapjában a Szép Szóban jelentek. meg. Az Egyperces novellák 1967-ben láttak napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód.
1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert, egyben a Fekete Humor Nagydíját. A drámából film is készült (Isten hozta őrnagy úr).
Tóték
A dráma története a 2. világháború idején játszódik a hátországban. A megviselt idegzetű őrnagy pihenni érkezik az idilli környezetbe (Mátraszentanna), ahol Tót és családja látja vendégül annak reményében, hogy a fronton lévő fiuk, Gyula majd jobb elbánásban részesül.
Az őrnagy azonban zsarnoki módon fosztja meg emberi méltóságától, autonómiájától a család összes tagját, leginkább Tótot. Kétheti megpróbáltatásaik után viszont nem szabadulnak meg az őrnagytól: visszatér hozzájuk még három napra. A családnak már ennyi is kibírhatatlan lenne, tehát Tót szabályosan kivégzi az őrnagyot.
Írói látásmód
Örkény a groteszk és az abszurd elemeivel szövi át a drámát.
Az abszurd: lehetetlenséget, képtelenséget jelent, a groteszk: össze nem illő elemek társítása, ami a torz hatását kelti. Mindkettőben közös, hogy a komikus mellett ijesztő is. Nem tudunk rajta felszabadultan nevetni, mert egyben nyomasztó is, és töprengésre készteti az embert. A XX. században azért vált kedveltté mindkét látásmód, mert hatásosan ábrázolja a deformált és értelmetlen világot.
A tevékenységek értelmetlensége nem csupán a dobozolásban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a történet félidejétől már Gyula sincs életben (amiről a család nem tud), tehát hiábavaló minden irreális erőfeszítésük, tűrésük és megaláztatásuk (abszurd).
Szereplők
A műben annak lehetünk tanúi, hogy a háború hogyan torzítja el az emberi személyiséget.
Az őrnagy a mű kezdetétől fogva deformált (groteszk) személyiség. Álmatlansága, a szagokra és hangokra való érzékenysége, és további tévképzetei miatt teljesen felforgatja a család életét. Hogy mennyire tudatos, aljas eljárás ez, vagy megbomlott idegeinek következménye, azon lehet vitatkozni. Mindenesetre minden cselekvése szemben áll a józan ésszel. A művön végighaladó tevékenység a dobozolás, ami teljesen értelmetlenné válik, így szimbolizálva a világ értelmetlenségét (= abszurd).
Tót Lajos az egyetlen, aki nyílt konfliktusba kerül az őrnaggyal, de családja kérésére mindig kénytelen behódolni. Megalázásának stádiumai (amelyek attól még túlzóbbak, hogy ő faluja és családja rajongásának tárgya):
- – szemébe húzott sapkával kell járnia (az őrnagy rögeszméje, hogy mindig mögé néz)
- – részt kell vennie a dobozolásban
- – nem aludhat, nem is ásíthat (ilyenkor az őrnagy hazamenetellel zsarolja)
- – szájába csipogót kell vennie az ásítás ellen
Egyetlen védekezési módja, hogy igyekszik elrejtőzni (a budiba – groteszk elem). Mást nem tehet végül a totális értelmetlenség ellen, minthogy a margóvágóval szabályosan felnégyeli az őrnagyot (groteszk).
Mariska és Ágika ösztönből cselekszenek, egyedül Gyula megmentésének célja vezérli őket. Ezért szolgalelkűségben a végsőkig elmennek (sőt, ők beszélik le Tótot a nyílt konfliktusokról).
Műfaj
tragikomédia: két minőség (tragikum és komikum) eleve szemben áll egymással, ez adja az alkotás groteszkségét.
Mottó
„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné?
Tót végletesen kiszolgáltatott, teljesen feladta önmagát (= fölfalja önmagát). Ezek után egyetlen lehetősége marad, hogy visszaszerezze, ami önállóságából, szabad akaratából, méltóságából megmaradt: hogy szélsőséges módon szabadul meg az őrnagytól. (Cselekvése a freudi gondolaton alapul: az elfojtott indulatok abnormális formában törnek elő).
A dráma sok minden más mellett azt mutatja be, hogy a hatalom, a diktatúra, a háború hogyan torzítja el az emberi személyiséget. Örkény műve azonban végkicsengésében mégsem teljesen reménytelen: tette után visszaáll az őrnagy érkezését megelőző rend.