I. Az ige
Az ige cselekvést, történést, állapotot, létezést kifejező szófaj.
- cselekvés: főz, fut, tanul
- történés: lehull, elbotlik, szétesik
- állapot: fázik, betegeskedik, örül
- létezés: van, él
Az ige a mondatban mindig állítmány, szervezője az egész mondatnak. Az ige mindhárom fajta toldalékot felveheti:
- képzőt: él ® élet, élelem, élmény, éleszt
- jelet: (időjelek): aludt, aludni fog, (módjelek): aludna, aludj
ragot (igei személyrag): veszek, veszel, vesznek
II. Igenevek
Az igenév köztes szófaj: igéből képezzük, és a képzőből adódóan a névszók jellegzetességeit is mutatja, de igei tulajdonságokat is őriz.
A főnévi igenév: Képzője a -ni. A mondatban lehet alany vagy határozó. Pl. Tilos dohányozni. A kulcsomat mentem keresni.
A melléknévi igenév
- a., folyamatos melléknévi igenév képzője: -ó, -ő. A mondatban általában minőségjelzői szerepet tölt be. A hulló levelek elborították az udvart.
- b., befejezett melléknévi igenév képzője: -t, -tt. A mondatban általában minőségjelzői szerepet tölt be. A könyvelt tételeket a dossziéban találja.
- c., beálló melléknévi igenév képzője: -andó, -endő. A mondatban ált. minőségjelzői szerepet tölt be. A megtanulandó anyagot feltettem a közös levelezőlistánkra.
A határozói igenév képzője: -va, -ve, -ván, -vén. A mondatban leggyakrabban mód- vagy állapothatározó. Mosolyogva vettem át az érettségi bizonyítványomat.