A XX. századi dráma

A XIX. század végétől a dráma két irányban fejlődött tovább:

Brecht színháza részben mindkettőhöz kapcsolódik, de új irányt is szab a dráma fejlődésének.

Bertold Brecht

    1898-1956, német író, dramaturg, drámaíró. Orvosnak tanult, majd színházakban dolgozott. Hitler hatalomra jutása után Dániában, Svédországban, majd az USA-ban élt. Hazatérve Berlinbe majd saját színházat hozott létre, ahol kísérletezett saját, egyéni színházával. Híres művei: Koldusopera, A szecsuáni jólélek, Kaukázusi krétakör. Kurázsi mama és gyermekei.

    Az epikus színház

    • nem ragaszkodik a térre, időre, cselekményre vonatkozó hagyományokhoz
    • a dráma öt része sem található meg, szakít a hagyományos drámaisággal: nincs egyenes vonalú, egy irányba mutató cselekmény, inkább szövevényes, sokszálú történet (szinte regény-szerű)
    • elidegenítő effektusokat alkalmaz, hogy a nézőt bevonja a történetbe, hogy megakadályozza az átélést. Eszközei a következők:
      • dalbetétek (szorosan vagy lazán kapcsolódnak a cselekményhez)
      • narrátor szerepeltetése, közvetítő a közönség és a színpadon történtek között
      • a jelenetek tartalmáról gyakran előre értesülünk (kizárja a meglepetés lehetőségét)
    • Brecht eszközei kapcsolódnak
      • a középkori misztériumjátékokhoz (epikus jelleg)
      • az ókori drámához ( a dalbetétek szerepe hasonló a kar szerepéhez)
      • a kortárs drámaművészethez is (ironikus, groteszk, expresszionista elemek, a közönség aktív bevonása)

    Kurázsi mama és gyermekei

    Epikus dráma az előző pontban leírtak szerint. A történet egy szeletet szakít ki a harmincéves háborúból: az első jelenet 1624-ben játszódik, az utolsó 1636-ban, de a jelenetek között 2-3 éves kihagyások vannak.

    A téma a háború: változatlan állapotként mutatkozik meg, a háborús idők emberi lélektana, viselkedésformái kerülnek előtérbe. Az emberek hozzászoknak a háború tényéhez (“a béke az disznóól,  rend csak a háborúban van”). Brecht műve a háború teljes elutasítása: szereplőinek személyisége eltorzul, ritka kivétel az erkölcsi tartás (Stüsszi, Kattrin)

    A szereplők

    Kurázsi mama szerepe fontos kérdéseket vet fel:

    • a főszereplő a háborúból él, nem érdeke, hogy vége legyen (bizonyos megnyilatkozásaiban azért vágyik a békére)
    • kalmár-szerep (nem szimpatikus), Stüsszit ezért veszíti el, ellenben Kattrint nem hajlandó elhagyni
    • gyermekeit elveszíti, saját élete érdekében le is tagadja, hogy a halott Stüsszi az ő fia
    • nem akar hős lenni, csak túlélni
    • erős asszony, vagy érzéketlen? A végén mindenkit elveszít, nem omlik össze
    • Kényszer vagy haszonszerzés a munkája?
    • Ellentmondásos személyiség
    • Üzlet és család folytonosan ellentétbe kerül egymással

    Eilif: A mű elején katonának áll: vannak benne hőstípusra jellemző vonások, de nem humánus (parasztok kifosztása)

    Stüsszi: Humánus és tisztességes, az anyja ellentéte, háború idején az a típus, akinek meg kell halnia (nem az a fontos, hogy a bőrét mentse, hanem a becsület)

    Kattrin: néma (szimbolikus értelem: a jóság néma, a háború szörnyűsége kimondhatatlan): ő válik hőssé (áldozattá?) akitől legkevésbé várnánk

    Tábori pap, szakács: ugyanúgy a túlélésre rendezkedtek be, mint a főszereplő.

    Yvette: példázza azt, hogy mi lehet egy szép nő sorsa a háborúban (ill. hogy mi lehetne Kattrin sorsa is, ha nem lenne néma)

    A többi szereplő rövid időre jelenik meg, a főszereplőkkel laza viszonyban állnak, inkább csak egy-egy háborús életsorsot jelenítenek meg (pl. parasztok, verbuváló stb.)

    Szerkezet

    Az egyes részek aránytalanok: vannak részletesen kibontott, hosszú jelenetek (1. jelenet), a másik véglet a pillanatkép (7. a pályája csúcsán lévő Kurázsi mamáról, ahol csak egy dal hangzik el). Ez színpadon előadva érdekes mozgalmasságot ad a műnek.

    A szerkezetben nem a drámai értelemben vett előre haladás van (t.i. hogy a szereplők rohannak a végzetük felé), a történet sok lehetőséget rejt és más irányba is haladhatna. Az egyes részek inkább emlékeztetnek epizódokra.