HERCZEG FERENC (1863-1954)
- a XX. század elejének egyik legnépszerűbb írója, „írófejedelem”
- konzervatív, nem a Nyugat köréhez tartozik
- Lapja, az Új Idők a legolvasottabb folyóirat
- Társadalmi és történelmi témákat dolgoz fel regényeiben és drámáiban.
Az élet kapuja
- a regényt háromszor jelölték Nobel-díjra (nem kapta meg)
- 1920-ban jelent meg, műfaja: kisregény
- aktuálpolitikai üzenete van ((vesztett háború, készül a trianoni döntés).
A történet röviden:
1512. Róma: a reneszánsz művészet fénykorát éli, a Mediciek uralják a kultúrát. A pápa betegeskedik: Bakócz, mint reménybeli következő pápa, a városba érkezik. Innentől politikai játszmák kezdődnek a következő pápa megválasztása körül: mindenki megvesztegetéssel próbálkozik, maga Bakócz is.
Bakócz kísérője (unokaöccse), Vértesi Tamás beleszeret egy Fiametta nevű kurtizánba. Úgy tűnik, Fiametta is Bakócz törekvéseit támogatja. Tamás feltétlenül megbízik benne, és megosztja vele Bakócz titkos feljegyzéseit. Később kiderül, hogy Fiametta kém, és valójában Medici pápává választását támogatja.
Időközben beleszeret ő is Tamásba, és felhagyna a kettős játékkal, de amikor egyértelműen felkínálja magát, Tamás visszautasítja. Fiametta bosszút esküszik (megpróbálja megöletni is Tamást), és barátai segítségével Medicit juttatják pápai hatalomhoz.
Mielőtt a magyar küldöttség hazaindul, Fiametta szerelmet vall Tamásnak, de Tamás szótlanul hagyja el.
A cím magyarázata:
A magyarok számára létkérdés, hogy a pápa magyar legyen, így van esély egy törökellenes liga létrehozására. Bakócz megválasztása Magyarország számára „az élet kapuja” lenne. Itália érdekei mások (a franciákkal való harccal van elfoglalva): az egyházi vagyont fényűző életmódjukra a művészetre fordítanák, nem Magyarország felfegyverzésére és segítésére.
– Kétségtelen – jegyezte meg Cardulo -, kétségtelen, hogy Magyarország el fog pusztulni az egyenlőtlen harcban. Ez igen sajnálatos. De részvéttel nem lehet a világot kormányozni. És ne feledjük, hogy az antik Róma sem tudta volna teljesíteni világtörténelmi küldetését, ha részvétet érez az útjában álló kis barbárnépek iránt.
Az alkotás központi mondanivalója tehát:
- TRAGIKUS SORSÚ NÉP VAGYUNK
- KI VAGYUNK SZOLGÁLTATVA A NYUGAT KÉNYÉNEK-KEDVÉNEK
- MINDIG BARBÁRNAK TEKINTENEK MINKET
- BÁRMIKOR KÉSZEK ODADOBNI MINKET ÁLDOZATUL
- CSAK MAGUNKRA SZÁMÍTHATUNK
A szerző hitelesen mutatja be a reneszánsz Rómát:
- – az olaszok rajongását az antik kultúra iránt
- – könnyed, felelőtlen, pazarló életmódjukat
- – lakomákat, farsangot, szabados életvitelüket: itt megkérdőjeleződnek a keresztény értékek (pogány rítusok, erkölcstelen szerelmek)
- – művészetekre való fogékonyságukat
- – a humanista műveltséget
- – a városképet
- – konkrét, valós személyeket a korból: Leonardo, Michelangelo, Raffaelo, Machiavelli, a pápák, Bakócz stb.
A regény a valóság és fikció játékán alapul:
A fikció: egy római kurtizán és egy magyar nemesifjú szerelme
Viszont valóságosak a történelmi események, a szereplők nagy része. És nagyon is valószerű (történelmileg) az az eszközrendszer, ahogy minden érintett erkölcstelen eszközökkel harcol a maga érdekében (pl. simónia: az egyházi hivatalok adásvétele). Ez alól Bakócz Tamás sem kivétel.
Az elbeszélésmód hagyományos (E/3, mindentudó elbeszélő, lineáris, előre haladó cselekmény), a szerző azonban időnként kilép az elbeszélői szerepből:
Te, boldog Róma, soha nem is sejtetted, hogy álmodban egykor minő veszedelem árnyéka vonult el fölötted! Ha nem Lorenzo il Magnifico fia, hanem a Szatmár megyei kerékgyártó fia vonul ünnepi menetben a Vatikánból a Lateránba, akkor talán ma is csorba még a koronád! Akkor a világ medencébe gyűlt aranya nem ékesíti kőhomlokodat halhatatlan freskókkal, mozaikokkal és stukkókkal, hanem keresztény katonák meztelenségét ruházza fel.