1. Szellemi élet a  magyar reformkor és romantika korában

A reformkor történelmi korszak, az 1825-1848 közötti időszakot nevezzük így. Nevét a reformországgyűlésekről kapta. A reformkorral párhuzamos irodalmi korszak a romantika kora. Európában a művész magánya, a világból való menekülés vágya volt a költészet középpontjában. A magyar költőknek, íróknak is vannak ilyen témájú műveik, de nálunk sokkal nagyobb szerepe volt a társadalmi-politikai kérdéseknek. A magyar romantika egyéni vonása a közélethez való szoros kötődés. Íróink, költőink nem csak az önkifejezésre használták az irodalmat, hanem fontos szerepet tulajdonítottak neki a közvélemény formálásában, és az önálló nemzeti kultúra megteremtésében.

Ennek a törekvésnek a legfontosabb összetevői:

  • a magyar nyelv ügyének képviselete (nyelvújítás, nyelvművelő társaságok, első magyar helyesírás, végül: 1944-től hivatalossá váló magyar nyelv)
  • magyar nyelvű színjátszás megindulása
  • magyar nyelvű folyóiratok (Aetheneum, Tudományos Gyűjtemény, Élet és Literatura)
  • irodalmi népiesség (népdal-, népmese-, népballadagyűjtések, Kölcsey: Nemzeti hagyományok, Petőfi és Arany népiesség-programja)
  1.  Vörösmarty INDULÁSA, SZEREPE A KOR IRODALMÁBAN
  • elszegényedett katolikus nemesi családban szül. Pusztanyéken
  • Pesti piarista gimnázim, poétai osztály, majd jogi tanulmányokat is folytat
  • a Perczel családnál házitanító, reménytelen szerelem Perczel Etelka iránt
  • ügyvédi vizsgát tesz, de  de irodalmi munkából akar megélni – ő az első, akinek sikerül, az 1820-as évek végétől az irodalmi élet vezéregyénisége lesz
  • Tudományos Gyűjtemény és Atheneum szerkesztője Akadémia tagja.
  • ismert a színházi életben is (drámai művek) részt vesz a magyar helyesírások és nyelvtanok szerkesztésében
  • 43-ban házasság  Csajághy Laurával
  • Részt vett a szabadságharcban, Világos után bujdosás, végül kegyelmet kapott.
  • Utolsó évei mély depresszióban telnek.
  1. Életmű

mindhárom műnemben alkotott:

(EPIKA:  meg akarta alkotni a magyar nemzeti eposzt:  Zalán futása)

DRÁMA: számos drámai művet írt, látta a magyar színjátszás hátrányát a nyugatihoz képest, drámái romantikusak: szövevényes cselekmény, hatásvadász kellékek: barlang, temető, vihar, éjszaka, méregpohár, vér, stb.

LÍRA: számos műfajban alkotott, a klasszikus műfajokat (óda, elégia, epigramma) romantikus tartalommal töltötte meg). Utolsó versei főként rapszódiák.

Fordítások:  számos Shakespeare dráma, Az ezeregyéjszaka meséi

  1. Kései költeményei (Az emberek, Előszó,  A vén cigány)

A romantikus látomásköltészetnek van hagyománya a magyar költészetben (pl. Berzsenyi: A magyarokhoz, Kölcsey: Zrínyi dala), de míg Berzsenyinél és Kölcseynél  tiszta, világos logika építi a verseket, addig Vörösmartynál a gondolatiság néha kevésnek bizonyul, elfoglalja a helyét a laza asszociáció. A versek nyelve egzaltált, szaggatott sok a felkiáltás, hallucinációk, látomások építik fel. Töredezett sorok jellemzők,  szétbomlanak a versformák.

Az emberek

A költemény a 48-as forradalom előtt keletkezett, de képeiben, felfogásában, szemléletmódjában kapcsolódik a szabadságharc bukása után keletkezett költeményekhez.  

A szerkezet logikája: a világ története, de arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gonoszságot a hatalom hozza ki az emberből (kapcs.: Rousseau filozófiája, valamit Kölcsey: Vanitatum vanitas)

Az ember javíthatatlan, végletesen gonosz és megválthatatlan (őrült sár, istenarcu lény, az ember sárkányfog-vetemény, az ember fáj a földnek) – ilyen erővel és ilyen hátborzongató képekben a magyar irodalomban kevesen fejezték ki az emberi romlottság miatt érzett kétségbeesést. A „nincsen remény” refrén a jövőre vonatkozóan is lezár minden lehetőséget.  

Előszó

Három szerkezeti egységre tagolható.

  1. Aranykori kép, a várakozás állapota (a „szent szózatra” –  nem mondja ki, hogy mi ez a szó!)
  2. Totális pusztulás, apokalipszis képei látomásos formában.  A pusztítás leírása tipikusan romantikus: a megszemélyesített „vész” túlzó költői képekben (emberfejekkel lapdázott az égre, lélekzetétől meghervadt az élet).
  3. Jövőkép: a kihalt, ember nélküli Föld (megszemélyesítve, mint egy prostituált, aki saját gyermekeit pusztította el).

Az időkeret: egyetlen kozmikus méretű esztendő (tavasztól a télig). A kozmikus távlatok (évszakokra, földrészekre, bolygókra épülő metaforák) jellemzők az egész versre.

A költemény egy romantikus látomásvers, laza asszociációkkal, rendkívül expresszív képekkel. Sokan értelmezik úgy, mint a vesztett szabadságharc  szimbolikus leírását, de Vörösmarty konkrétan nem szűkíti le (vagy legalábbis a nemzeti tragédiát kozmikus tragédiává nagyítja). Valóságos történelmi képek és természeti jelenségek keverednek.

A vén cigány

A címadó személy (mint művész/zenész és mint jellegzetes nemzeti motívum) a költő szimbóluma – így a vers értelmezhető önmegszólításként is.

A zenész cigány muzsikájával elfeledteti a bánatot – itt azonban mintha más szerepe lenne: muzsikájának témája a „zengő zivatar” (utalás a forradalomra).

A látomásokat (4. vsz.) lezáró refrén szerepe, hogy elnyomja a hallucinációkat.

 Itt is jellemzők a kozmikus távlatok (angyal, pokol, csillag), és meghatározók a bibliai motívumok (istenítélet: Noé bárkája-kép). A lázas, zaklatott vers befejezése váratlanul egy pozitv jövőkép („lesz még egyszer ünnep a világon”).

 Ez Vörösmarty utolsó befejezett költeménye, melynek műfaja rapszódia (asszociatív szerkesztésmód, zaklatott hangnem, változó érzelmi állapotok).

A „húzd, ki tudja meddig húzhatod” önmegszólítás: végsőkig kell küzdeni (muzsikálni – verset írni), még ha nincs is esély.