Radnóti élete

1909-ben született Budapesten, zsidó családban. Édesanyja belehal az ikerszülésbe, ikertestvére is meghal (erről az Ikrek hava c. művében vall), nagybátyja neveli. Kereskedelmi iskolában tanul, textilipari tanulmányokat folytat.

A szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozik be, fiatal szociográfusokkal bejárja a szegedi tanyavilágot is.  Barátságot köt Sík Sándor pap-költővel és az ő hatására katolizál.

1930-ban jelenik meg első kötete Pogány köszöntő címmel. Innentől kezdve folyamatosan és sokat publikál, a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legjelesebb képviselője lesz.  1930 és 1940 között öt kötete jelent meg.

1936-ban házasságot kötött Gyarmati Fannival. Ugyanebben az évben munkája elismeréseként Baumgarten díjat kapott.

Radnóti aggódva figyelte az erősödő fasizálódást, előre tudta a sorsát is, erről tanúskodik 1936-ban megjelent kötetének címe: Járkálj csak, halálraítélt!

Írótársai felajánlották segítségüket, hogy még időben kimenekítik külföldre, de ő visszautasította ezt az ajánlatot.  1939-ben párizsi ösztöndíjat nyert és doktorátust szerzett. Kint maradhatott volna, mégis hazajött.

1940-ben hívták be először munkaszolgálatra, és ettől kezdve szinte folyamatosan. 1943-ban a magyar írók (pl. Illyés, Sík Sándor, Keresztury Dezső) még utoljára kieszközölték, hogy elengedjék. 1944-ben került újra munkatáborba. A háború végén a hazafelé tartó elgyengült rabokat azonban Abda közelében mind agyonlőtték és tömegsírba temették, köztük Radnótit is. Csak 2 év múltán tudták meg, hogy hol temették el őket, Radnótinál így találták meg az utolsó verseit tartalmazó kis füzetet, amit Bori noteszként ismerünk.

1946-ban jelentek meg posztumusz kötetben (Tajtékos ég) az utolsó évek versei, köztük a híres eclogák utolsó darabjai és a Razglednicák is.

 Költészete

 Korai költészetét –ugyanúgy mint Babitsét – az antikvitás élménye határozza meg. Idilli falusi tájak, pogány életöröm nyilatkozik meg korai verseiben.

A harmincas években azonban egyre inkább hangot kap költészetében a fenyegetettség érzése. Ettől az időtől kezdve csupán három verseskötet jelent meg:

  • Lábadozó szél
  • Járkálj csak, halálraítélt
  • Meredek út
  • utolsó versei posztumusz kötetben jelentek meg halála után (1946. Tajtékos ég)

Ezekben az időkben három olyan dolgot nevezhetünk meg, ami megtartó erő volt számára: a keresztény vallás, a szerelem és a költészet.

A 30-as években kísérletezett szabad versekkel, később egyre inkább megfigyelhető verseinek klasszicizálódása: szívesen használta a szigorú római-görög versformákat, nyelvezete letisztult, egyszerűsödött.

Ha költészetetét egyetlen mondatban kéne jellemezni: Az embertelenség tragikus képei mellett szinte mindig jelen van a harmónia, az idill megteremtésének igénye.

AZ ECLOGÁK

Az ecloga görög eredetű műfaj.  Az ókori görög költészetben a hexameterekben írott, idilli pásztorkölteményeket nevezték így. Ezek eredetileg párbeszédes műfajok voltak: főként udvarló jeleneteket (pásztorfiú és pásztorlány) dolgoztak fel. A legnagyobb görög ecloga-író Theokritosz volt.

A római költészetben Vergilius folytatta az ecloga hagyományát, ám az ő eclogáinak a tartalma erősen megváltozott: a polgárháborúk, a társadalmi ellentétek, a megbomlott harmónia kifejezésének eszköze lett.

Radnóti sokkal inkább a vergiliusi hagyományt folytatta: az ecloga számára is a háborús borzalmak kifejezőeszköze lett. Radnóti összesen 8 eclogát írt (vagy hetet? mert a 6. ecloga hiányzik a sorból: vagy elkallódott, vagy nem írta meg). Az ecloga rendkívül tiszta és szabályos formája (hexameter) élesen szemben áll a háború zűrzavarával és káoszával: a költészet őrzi meg Radnóti számára a világ harmóniáját és rendjét.

Az eclogák áttekintő táblázata

Első ecloga 1938. hexameter párbeszédes Költő – pásztor
Második ecloga 1941.   párbeszédes Költő – repülő
Harmadik ecloga 1941. hexameter   A Múzsát szólítja meg
Negyedik ecloga 1943.   párbeszédes Költő – hang
Ötödik ecloga 1943. hexameter   Bálint Györgyöt szólítja meg
Hatodik ecloga        
Hetedik ecloga 1944. hexameter   A feleségét szólítja meg
Nyolcadik ecloga 1944. hexameter párbeszédes Költő-próféta

Hogyan alkalmazza tehát Radnóti az ecloga klasszikus műfaját?

  • elsősorban a háború, az embertelenség kifejezésére használja, a legtöbb esetben ezzel állítja szembe a költői hivatás tiszta erkölcsiségét
  • van, hogy szakít a hagyományos hexameter formával, ekkor a párbeszéd őrzi az ecloga formáját
  • máskor nem párbeszédes formában írja, de hexameterben: ezekben az esetekben azt az érzést kelti, mintha párbeszédet kezdeményezne (megszólítások, kapcsolatteremtés)

ELEMZÉSEK

A Első ecloga megtartja a párbeszédes formát. Felidézi a tragikus sorsú García Lorcát, akit a háborúban agyonlőttek, és József Attilát, aki “belepusztult” a körülményekbe. A költemény ars poétikus témát dolgoz fel: van-e helye ebben a szörnyű világban a költészetnek?

Hitvallását a gyönyörű tölgyfa-allegóriában fogalmazza meg: írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él….” : vagyis: a költő a halálraítéltség tudatában is teszi a dolgát.

A Hetedik ecloga szakít a párbeszédes formával. Ez egy képzeletbeli beszélgetés a feleségével: a munkatáborból az alvó foglyok álmukban „hazarepülnek”, s legalább álmukban boldogok:

            Ezt állítja szembe a költői éberséggel: maga nem tud aludni („Nem jön az álom, az enyhetadó”). A költő éjszakai éberségének vannak hagyományai a magyar költészetben (Kosztolányi: Hajnali részegség, József Attila: Téli éjszaka). Az ébrenlét lehet konkrét, de lehet metaforikus is: a költő fokozottabb éberségét, tisztánlátást is kifejezheti.

A tábor mindennapjainak, körülményeinek leírása riasztóan realisztikus: férgek, bolhák, mocsok és nyomor – ezt állítja szembe a „búvó otthoni táj”, a múlt és az álom harmonikus képeivel.

A Nyolcadik ecloga képzelt beszélgetés a bibliai prófétával, Náhummal. Ez alkalmat ad az előre megjövendölt istenítélet lefestésére, a költő-próféta ősi párhuzamosságának kifejezésére (ars poeticus téma). Új elem a versben megjelenő prófétai „düh” és „harag”. Ebben a versben (a Razglednicákhoz hasonlóan) már nyoma sincs az idillnek: a teljes apokalipszis állapotát mutatja be, és újra megerősíti a költő „szent”, Istentől származó megbízatását: „És akit egyszer az Úr elküldött (…) nincs nyugodalma”.