I.                   A Nyugat és kora

 

A Nyugat című folyóirat1908-ban indult, Ignotus, Hatvani Lajos, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztették, 1923-ban Babits és Móricz vette át a vezetését. Móricz 1933-ban kivált, s a lap még 1941-ig működött. Móricz Zsigmond is a Nyugat vonzáskörébe került, a folyóirat indulásának évében aratta első sikerét a Hét krajcár című novellával (ez a Nyugatban jelent meg).

 

Móricz szerepe a folyóiratban nemcsak azért fontos, mert 4 éven keresztül az egyik főszerkesztője volt, hanem azért is, mert ő képviselte legmarkánsabban azt az irányt, amelyre a Nyugat – eleinte legalábbis – kevésbé volt érzékeny: a paraszt-témát, a népiességet, a szociális problémák felvetését. Tehát hozzájárult ahhoz, hogy a Nyugat sokarcúbb legyen, és érzékenyebb a társadalmi problémákra.

 

II.   Móricz élete

 

1879-ben született Tiszacsécsén. A nagy multú debreceni református kollégium tanulója volt, majd szüleivel Sárospatakra költöznek. A kisújszállási gimnáziumban érettségizik, majd beiratkozik a debreceni református teológiára, később jogra vált. Ezután a budapesti egyetemen jogi és bölcsész tanulmányokat folytat.

Az Újság c. napilap munkatársa lesz, népköltészeti gyűjtőúton vesz részt Szatmár megyében. Felesége Holics Janka.

1908-ben a Nyugat közli a Hét krajcár című novelláját, ez volt az első nagy sikere. Egy évvel később teljes novelláskötetet jelenik meg ugyanezzel a címmel.

1915-ben haditudósító a volt a háborúban.

A Kisfaludy Társaság tagjai közé fogadja, de hamar kizárják, mert sürgeti a földosztást.

Felesége halála után (öngyilkos lett) egy évvel újra házasodott (Simonyi Mária).

Ezek alatt az évek alatt is sorra jelentek meg regényei: Sárarany, Isten háta mögött, Rokonok, Úri muri, Erdély – trilógia, Rózsa Sándor-trilógia.

  • A Nyugat szerkesztője Babitscsal együtt, de nézeteltérésük támad a lap arculatának kialakítása körül: Móricz a népies-politikai arculatot szeretné erősíteni, Babits nem, ezért kiválik, és 1933-tól a Kelet Népe c. folyóiratot szerkeszti haláláig.

Mindeközben már híressé vált, amúgy is erősen drámai szerkesztésű regényeit alkalmazza színpadra.

1942-ben halt meg.

 

III.             Prózájának általános jellemzése

 

A Nyugat első nemzedéke meghatározóan lírikusokból állt. Móricz prózaíró volt, gondolatvilágának középpontjában azonban az állt, amit Ady Endre versekben fejezett ki: a délibábos, idilli magyarságszemléletet elutasította, a magyarság kérdését ő is tragikus oldalról közelítette meg. Regényeiben és novelláiban a társadalmi problémákat fogalmazta meg.

Szemléletének legjellegzetesebb vonása az újszerű parasztábrázolásban nyilvánul meg. A paraszt korábban – pl. Arany és Petőfi költeményeiben a romlatlan, tiszta erkölcs megtestesítője. Móricz parasztjai mélységesen ellentétes személyiségek, akiket a nyomor, az éhezés, a szegénység megfosztott emberi mivoltuktól. (Ez természetesen nem a parasztság, hanem a társadalom kritikája).

A stílusirányzatok közül főként a naturalizmus hatott rá, de művei a klasszikus naturalizmus alkotásaitól (pl. Zola) eltérően erősen pszichologikusak is.

A naturalizmus a XIX. század végén fellépő stílusirányzat. Közel áll a realizmushoz, de felfoghatjuk úgyis, mint a realizmus túlzott formáját. A társadalom alsóbb rétegeinek minél alaposabb megismerésére törekszik. Kíméletlen hűséggel ábrázolja a nyomort, a rút, borzalmas, undorító vonásokat erősen részletezve mutatja be. Jellegzetes témái a szegénység, prostitúció és nyomor. Előtérbe helyezi és részletesen ábrázolja a biológiai szükségleteket (evés, ivás, alkoholizmus, szexualitás). Legfontosabb képviselője a francia Émile Zola.

 

TRAGÉDIA

Tragédia című novellájának (1909) témája egy parasztember, aki egész életében nyomorgott és éhezett, meghívást kap egy igazi nagy lakomára, és ott belehal a habzsolásba.

Stílus: Móricz a realizmus folytatója volt. A realizmus a világot valósághűen akarja bemutatni. A kezdő kép, a földeken dolgozó parasztok festése megfelel a valóságnak. A lakodalmi képek azonban sokkal inkább Kis János mértéktelen habzsolását emelik ki, itt sokkal inkább a naturalista festés érvényesül. Figyelmét kimondottan egy biológiai szükségletre, az evésre irányítja. Nem riad vissza az olyan dolgok ábrázolásától sem, amit gusztustalannak tartunk: (itt jellegzetes részeket illik felolvasni a novellából az érettségin!!!)

Szerkezet: Erre a novellára is a drámai szerkesztés jellemző. A konfliktus itt magában Kis Jánosban zajlik, forrása az éhezés és a hirtelen jött jóllakás ellentéte. Tragikomikus célja, hogy kiegye a gazdát a vagyonából, szemben áll biológiai korlátaival.

Főhős: Móricz a névvel is jellemez: a Kis János tucatnév, sőt a vezetéknév jelentése még inkább hangsúlyozza, hogy jelentéktelen, észrevehetetlen emberről van szó. Kis Jánosban semmi emberi érzést nem találunk, csak az evés érdekelte, s az egyetlen érzelem, ami mozgatja: a gyűlölet. Földesurát, Sarudyt okolja nyomorúságos sorsáért, és eképpen akarja „megbüntetni”. Egy tragikus hős nagyságával tekint a lehetetlen feladatra: „megérezte, hogy roppant feladatot vállat magára”.  Halála mégis kisszerű, erejét egy nevetséges célra pazarolja. A cím: Tragédia szemben áll a novella utolsó mondatával: senki se vette észre, hogy eltűnt. Vagyis halála  nem tragikus: Móricz címadása egy kicsit így ironikusnak tekinthető.

 

 BARBÁROK

A Barbárok című novella összetettebb és nagyobb terjedelmű alkotás. (1931)

Műfaj: a terjedelme alapján inkább az elbeszéléshez hasonlít, de hiányzik a részletes jellem- és környezetábrázolás. Móricz csak a legfontosabb események közlésére szorítkozik, a mű rendkívül sűrített és szűkszavú, ezért inkább novellának kell neveznünk.

Téma: egy mondatban összefoglalható: két juhász egy szíjért kegyetlenül agyonver egy másik juhászt és annak 12 éves kisfiát, hosszú idő után egy bíró pszichológiai mesterfogással kényszeríti őket bűnük bevallására.

A cím egy civilizálatlan, kultúrán és törvényen kívüli, babonás világra utal, ahol farkastörvények uralkodnak. (Hasonlít Ady magyar ugar-képéhez). Móricz nem jellemzi a szereplőket: cselekedeteik pontos képet adnak róluk. (részletet felolvasni a szövegből, pl. amikor jóízűen megvacsoráznak a holttestek fölött). A bíró, aki a vallatás után ugyanezzel a szóval minősíti őket, nem elítélően, inkább sajnálkozva és szomorúan mondja. Mert ismeri ezt a világot (ha nem ismerné, nem tudná a bűnt rájuk bizonyítani), és tisztában van vele, hogy ezek az emberek gyermekkoruktól barbár viszonyok között élnek, más törvényeik vannak.

Nyelvi stílus: a mű drámaiságát fokozza, hogy kevés benne a leírás, és sok a párbeszéd. A szereplők rendkívül szűkszavúak. A pusztai ember a társadalomtól elszigetelten, hónapokig él egyedül, ezért nincs szüksége gazdag nyelvre. Másrészt, az azonos életformából adódóan félszavakból is megértik egymást. (jellegzetes példát felolvasni!!!)

Szerkesztés: a mű hármas tagolású:

  1. része: e gyilkosságot meséli el, szaggatott, drámai párbeszédekből áll. Középpontjában az embertelenség, a kegyetlenség bemutatása áll.
  2. Rész: a férjét kereső asszony éles ellentétben áll az előző rész gyilkosaival. A szeretet, a hűség, a kitartás az asszonyt a népballadák vagy a mítoszok tragikus nőalakjaihoz teszi hasonlóvá. Az előző rész drámaiságával ellentétben ez a rész egészen lírai.
  3. Rész: Újra feszültséggel terhes dialógusok veszik át a fő szerepet, a vallatás jelenete.

(Keretes szerkezetű).

Lélekrajz: Móriczot erősen foglalkoztatták lélektani kérdések. Veres juhászt érzések nélküli vadembernek ábrázolja, akit egyetlen módon lehet kizökkenteni az egyensúlyából: babonás hiedelmei által. A kilincsre akasztott szíj megtöri ellenállását: azt hiszi, a halott tért vissza tanúságot tenni ellene, így összeomlik.  (A szituáció hasonlít Arany Tetemre hívásához).

Elbeszélői stílus: Móricz nem mond véleményt, nem ítélkezik nem értelmez. Szigorúan csak a történtek közlésére szorítkozik. Ez arra készteti az olvasót, hogy maga alkosson véleményt.