Frankenstein, avagy a modern Prométheusz (1814)

Mary Shelley  tizenhét évesen írja. A nagy romantikus költő, Percy B. Shelley élettársa volt, könyvével nagyobb sikert arat, mint a költő Shelley.

Mary Shelley művelt volt, a divatos rémregények mellett komoly szerzőket is olvasott. Klasszikus angol költők verseit olvasta, filozófiákat tanulmányozott, s jól ismerte a francia felvilágosodás úttörőinek írásait is. Shelley megszöktette a tizenhat éves lányt, majd Mary és Claire (mostohatestvére) társaságában Svájcban csatlakoztak a Lord Byronhoz. Az esős, zord nyáridőben a lányok éjjelente megbűvölten hallgatták a két költő beszélgetéseit.

A történet keretes szerkezetű – ráadásul többszörös kerettel:

A művet többen a science fiction egyik első alkotásának tartják. A rémregények közül nem az első, de egyik legismertebb: igazából nem is a rémregény-volta a fontos, hanem az erkölcsi mondanivaló. Szörnyek, rémek eddig is voltak az irodalomban és folklórban, de azok nem az ember teremtményei és képmásai, hanem természetfeletti lények.

A „lény”

A lény sem kísértet vagy gonosz szellem, hanem hús-vér ember. F. sorsára hagyja a lényt egy koszos kamrában. A szereplők monstrumnak, gonosz szellemnek, ördögnek, démonnak nevezik, holott kezdetben nem az. (Stzimbolikus az, hogy neve sincsen). Fokozatosan kezdi érzékelni a külvilágot (tulajdonképpen átéli az emberiség történetét: megtanul bánni a tűzzel, eszközökkel, megtanul beszélni és olvasni is). Vágyat érez az emberek megismerésére, emberi érzelmek születnek benne. Tehát „eredendő bűn” nélkül születik, de az emberek külseje miatt visszautasítják.. Szenved a magánytól, mindenki menekül előle.

Ezt a Frankensteinnel való beszélgetése során megfogalmazza:

„Jóindulat élt bennem, jó voltam… Még a sátánnak is vannak társai, az ördögök…” Látja az emberek rémületét, érzékeli gyűlöletüket, s maga is ördögien gonosszá válik. „Gonosz lettem, mert szerencsétlen vagyok… a nyomorúság tett gonosszá. Tégy boldoggá, és ismét erényes leszek.”

Az elutasítottság, a folytonos kudarcok miatt gonosszá válik: sorra megöli a Frankensteinhez közel álló embereket.

Frankenstein felelőssége:

Frankenstein, a „teremtő” az Isten helyét veszi át a művével, de nem számol tette következményeivel, hanem elmenekül a felelősség elől. Ezt teremtménye is jogosan veti a szemére:

“Teremtményed vagyok, jámbor szolgája leszek az én természetes uramanak és királyomnak, ha te is teljesítenéd a részed, mellyel tartozol nekem. ó, Frankenstein, ne légy csak velem méltánytalan, ne csak engem taposs el, akit igazságosságod, kegyelmed és szereteted legfőképpen illet! Emlékezzél még, teremtményed vagyok; Ádámodnak kellene lennem, de inkább bukott angyalod vagyok, akit megfosztasz az örömtől, pedig bűntelen vagyok. Mindenütt boldogsággal találkozom, de abból engem végleg kizártál.”

A felvethető kérdések: mindenható-e a tudomány, etikus-e beavatkozni az isteni teremtésbe? Vannak-e határai a tudományos megismerésnek? Szabad-e a tudósnak átlépnie egy bizonyos határt? Nem fordulnak-e az ember ellen elméjének zseniális alkotásai?

Az alkotás romantikus vonásai:

  • Walton vágya, hogy ismeretlen területeket fedezzen fel
  • nem mindennapi hős (Frankenstein zseniális tudós)
  • vonzódás a középkorhoz, a misztikumhoz, a titkos tudáshoz (a főhős kedvenc olvasmányai)
  • meg nem értettség, különállás a társadalomtól (a lény)
  • szélsőséges ellentétek a szereplők személyiségén belül (Frankenstein zsenialitása – komoly vétkessége, lény jósága, testi-szellemi képességei – ijesztő megjelenése)
  • Egyes szám első személyű elbeszélés
  • Erős érzelmi töltetű nyelvhasználat

A történet hatása

A történetből számos film készült, az első 1931-ben. Talán az 1994-ben készült feldolgozás a legismertebb: itt a rendező (Kenneth Branagh) nagy hangsúlyt fektet a lélektani ábrázolásra, a horror háttérbe kerül. A filmben, ugyanúgy,  mint a regényben, a központi jelenet Frankenstein és a szörny beszélgetése: ezt a részt szinte szó szerint idézi a regényből a rendező.

A film ugyanúgy szánalomra méltó teremtményként mutatja be a szörnyet, mint a könyv. A mai horrorfilmekhez képest erősen lélektani vonatkozású. Korhű, romantikus jelmezekben játszanak a szereplők. A film megkapta a legjobb látványterv-díjat.