Keletkezéstörténet:: A Frankenstein, avagy a modern Prométheusz (1814)

Mary Shelley  tizenhét évesen írja. A nagy romantikus költő, Percy B. Shelley élettársa volt, könyvével nagyobb sikert arat, mint a költő Shelley.

Mary Shelley művelt volt, a divatos rémregények mellett komoly szerzőket is olvasott. Klasszikus angol költők verseit olvasta, filozófiákat tanulmányozott, s jól ismerte a francia felvilágosodás úttörőinek írásait is. Shelley megszöktette a tizenhat éves lányt, majd Mary és Claire (mostohatestvére) társaságában Svájcban csatlakoztak a Lord Byronhoz. Az esős, zord nyáridőben a lányok éjjelente megbűvölten hallgatták a két költő beszélgetéseit.

A történet: keretes szerkezetű:

Walton, a tengerész hajójára vesz fel egy bolyongó ismeretlent, Frankensteint, aki mesélni kezdi történetét

Frankenstein boldog gyermekkora, ifjúkori tanulmányai, tehetsége

Felfedezi az élet titkát és élőlényt teremt

A lény jószándékú, de elrettentő külsejű lény, aki a magány és az elutasítottság miatt gonosszá válik, és módszeresen gyilkolni kezdi Frankenstein hozzátartozóit

Kompromisszum Frankensteinnel: hogy párt teremt neki – de F. fél attól, hogy a szörnyű lény akkor elszaporodhat a földön

A lény a nászéjszakán megöli F. feleségét

F. üldözni kezdi: körbejárja érte a földet

Ekkor találkozik Waltonnal.

F. meghal, a lény sírva borul teremtőjére, majd elhatározza, hogy elpusztítja magát.

A művet többen a science fiction egyik első alkotásának tartják. A rémregények közül nem az első, de egyik legismertebb: igazából nem is a rémregény-volta a fontos, hanem az erkölcsi mondanivaló:

A „lény”

A lény sem kísértet vagy gonosz szellem, hanem hús-vér ember. F. sorsára hagyja a lényt egy koszos kamrában. A szereplők monstrumnak, gonosz szellemnek, ördögnek, démonnak nevezik, holott kezdetben nem az. Fokozatosan kezdi érzékelni a külvilágot, vágyat érez az emberek megismerésére, emberi érzelmek születnek benne. Tehát „eredendő bűn” nélkül születik, de az emberek külseje miatt visszautasítják.. Szenved a magánytól, hiszen mindenki menekül előle.

Ezt a Frankensteinnel való beszélgetése során megfogalmazza:

„Jóindulat élt bennem, jó voltam… Még a sátánnak is vannak társai, az ördögök…” Látja az emberek rémületét, érzékeli gyűlöletüket, s maga is ördögien gonosszá válik. „Gonosz lettem, mert szerencsétlen vagyok… a nyomorúság tett gonosszá. Tégy boldoggá, és ismét erényes leszek.”

Új szörnytípus: eddig is voltak, de azok nem az ember teremtményei és képmásai voltak, hanem természetfeletti lények.

Frankenstein felelőssége:

F. „teremtő” az Isten helyét veszi át a teremtéssel, de nem számol tette következményeivel, hanem elmenekül a felelősség elől.
“- Teremtményed vagyok, jámbor szolgája leszek az én természetes uramanak és királyomnak, ha te is teljesítenéd a részed, mellyel tartozol nekem. ó, Frankenstein, ne légy csak velem méltánytalan, ne csak engem taposs el, akit igazságosságod, kegyelmed és szereteted legfőképpen illet! Emlékezzél még, teremtményed vagyok; Ádámodnak kellene lennem, de inkább bukott angyalod vagyok, akit megfosztasz az örömtől, pedig bűntelen vagyok. Mindenütt boldogsággal találkozom, de abból engem végleg kizártál.”
A felvethető kérdések: mindenható-e a tudomány, etikus-e beavatkozni az isteni teremtésbe? Vannak-e határai a tudományos megismerésnek? Szabad-e a tudósnak átlépnie egy bizonyos határt? Nem fordulnak-e az ember ellen elméjének zseniális alkotásai?

 

 

A történetből számos film készült, az első 1931-ben.
Rövid filmelemzés az 1994-ben készült filmről:
A rendező nagy hangsúlyt fektet a lélektani ábrázolásra, a horror háttérbe kerül.
A filmben, ugyanúgy,  mint a regényben, a központi jelenet Frankenstein és a szörny beszélgetése: ezt a részt szinte szó szerint idézi a regényből a rendező.
A film ugyanúgy szánalomra méltó teremtményként mutatja be a szörnyet, mint a könyv.
A mai horrorfilmekhez képest erősen lélektani vonatkozású.
Korhű, romantikus jelmezekben játszanak a szereplők
A filmet megkapta a legjobb látványterv-díjat.