MADÁCH IMRE
1823-ban született Alsósztregován. Pesten filozófiát és jogot tanul, ekkor írja első verseit. A szabadságharcban való részvétele miatt letartóztatják és börtönbe zárják. Amikor kiengedik, feleségétől elválik (az asszony hűtlensége fájdalmas pont maradt egész életében).
A Tragédiát 1859 és 61 között írja. Arany János javítgatja a stílushibákat, és a kritikus fogadtatások mellett a mű első méltatója is ő volt. Madách 1864-ben hal meg. Az ember tragédiáját 1883-ban mutatják be először a Nemzeti Színházban. Szimbolikus értelmű, hogy az új Nemzeti Színház ünnepélyes megnyitóján ezt a drámai művet játszották.
A MŰFAJ KÉRDÉSEI
Madách drámai műformát használt gondolatai kifejezésére, címével ellentétben mégsem tragédiáról van szó. Egyrészt a mű rendhagyó felépítése mond ennek ellent, másrészt a témája. Itt nem egyéni emberi sorsok alakulásának lehetünk tanúi, nem a cselekmény van előtérben, ahogy a klasszikus drámáknál: sokkal nagyobb helyet foglalnak el a filozofikus párbeszédek.
Ezt a műfajt vagy drámai költeménynek, vagy emberiség-drámának nevezi a szakirodalom. Az ilyen drámákat is természetesen lehet színpadra alkalmazni, de mély és tömör mondanivalójuk miatt inkább olvasásra szánják őket a szerzők. Mindig az emberiséget foglalkoztató legsúlyosabb kérdések állnak a középpontjában (miért élünk, mi dolgunk a világon stb). Madách műfaji előképei: Milton: Az elveszett paradicsom, Byron: Káin és Goethe: Faust című műve.
A MŰ ALAPKÉRDÉSE
az, hogy mi történik az emberrel, ha Istentől elszakadva önálló életet kezd.
Ádám az emberiség legnagyobb, legszentebb eszméit valósítja meg, de mindenütt megbukik (Madách szerint ez a tragikum) de története mégis előrehaladás, tökéletesedés.
A MŰ SZERKEZETE bonyolult és bravúros. Az első három és a 15. szín alkotják a keretet. Ezek között foglal helyet a 11 történelmi szín. A történelmi színek sorrendjében mértanilag középen helyezkedik el a párizsi szín (álom az álomban): az emberiség legnagyobbra törő, legszebb reményekkel induló korszaka. A 4-10. színben Ádám cselekvő hős, ezek a színek a történelmi múltban játszódnak. A 11, Londoni szín Madách jelenét, a kapitalizálódó világot illusztrálja. Ádám innentől kezdve nem cselekvő ember, csak szemlélődik. A 12-14. Színek Madách jövőről alkotott vízióját tárják elénk.
A SZÍNEK ALAPKONFLIKTUSA, MOZGATÓ ESZMÉJE
1. |
Menny |
Teremtés. Isten-Lucifer ellentéte: Lucifer a függőség helyett az autonóm létformát választja. |
2. |
Paradicsom |
Ádám és Éva: az előző szín kérdése az ember esetében. Az ember is a függetlenséget választja. A bűnbeesés megtörténik. |
3. |
Paradicsom |
Önálló földi életet kezd az első emberpár, tulajdon és család eredete (Ádám bekeríti a birtokát -–vö. Rousseau). Ádám látni akarja az emberiség jövőjét. |
4. |
Egyiptom |
Egyén és közösség viszonya: milliók egyért – nincs szabadság. Éva ébreszti rá Ádámot a szabadság hiányára (következmény: a rabszolgák felszabadítása). |
5. |
Athén |
Egyén és közösség viszonya az előző színhez képest fordított: egy milliókért – van szabadság, de nem tudnak élni vele. Ha a nép kezébe hatalmat adnak, az veszélyes, mertanép csőcselékké válik. |
6. |
Róma |
Egyéni lét a középpontban, nincs közösségi cél, hedonistaéletmód.Az eszmények hiánya halál hoz vezet: – a megoldás (Szent Péter jelente): kereszténység, az örök élet ígérete. |
7. |
Konstaninápoly |
Keresztény eszmék visszájára fordulása, inkvizíció, keresztes hadjáratok; az őszinte szerelem elfojtása a megrögzült szokások miatt. |
8. |
Prága |
A történelmi hős eltűnik, a szellem hőse (Kepler) jelenik meg. A családi élet és a tudomány csődje: felesége csalja, ő pedig horoszkópokat készít az udvar számára. |
9. |
Párizs |
(álom az álomban) – Forradalom: a nemes eszmék részben diadalra jutnak, de sok véráldozattal. |
10. |
Prága |
Kepler élete rendbe jön, optimizmus, a mű fő gondolatának megfogalmazása (haladásba vetett hit). |
11. |
London |
Előtérben az egyéni érdek, megvalósul az a modern világ, amit Lucifer megjósolt.A vége haláltánc: a modern, elgépiesedett, érzelem nélküli világ életképtelenségét szimbolizálja. |
12. |
Falanszter |
Tudomány-vezérelte világ, rideg célszerűség, nincsenek érzelmek, a művészek és nagy tudósok méltatlan helyen. Sajátosan értelmezett demokratizmus: mindenki egyenlő, ezért a kiválóságok, az emberiség nagyjai nem kapják meg az őket megillető helyet. |
13. |
Űr |
Ádám elhagyja az emberi kultúrát, de: a test és lélek elválaszthatatlan, visszahúzza a föld. |
14. |
Sarkvidék |
Teljes fizikai és szellemi leépülés, vegetatív lét. |
15. |
Paradicsom |
Szabad akarat kérdése (öngyilkos lehet-e Ádám) de már nincs visszaút.A vezéreszme újbóli megfogalmazása. |
A mű keletkezésében szerepe volt a vesztett szabadságharc élményének, az induló kapitalizációnak és Madách személyes magánéleti válságának.
Madáchot azok a kérdések foglalkoztatják, hogy van-e az emberiségnek jövője, tudunk-e isteni gondviselés nélkül élni, van-e fejlődés és megismerhető-e a világ. Hogy választ adjon, bibliai és történelmi képekben jeleníti meg az ember útját. A mű teljes világmagyarázatra, a történelem egyetemes értelmezésére tör.
A mű Madách személyes élményeiből és olvasmányaiból is táplálkozik. Korában divatos eszmék voltak pl. a föld kihűléséről alkotott elmélet, vagy a koponya-tan (a koponya mérete határozza meg az ember jellemét). Természetesen hatott rá a romantikus-liberális eszmerendszer, amit Ádám képvisel, s ezzel az optimista történelemszemlélettel állítja szembe Lucifer hűvös racionalitását.
A mű végső mondanivalója, amit a dráma során többször megfogalmaz: az emberiség útja a folytonos kudarcok ellenére is előre haladás. Az ember nem láthatja tetteinek végső célját, de a küzdés nemesít.