A kávé története és a kávéházak kialakulása

A kávé (és a kávéház) már a török hódítás idején megjelent Magyarországon, de csak a török előkelőségek szórakozóhelye volt.

A XVIII. század második felében már nyugati közvetítéssel érkezett Magyarországra a kávé élvezete, ekkor nyíltak az első kávéházak is.

 

A kávéházak berendezése, kínálata, vendégköre

 

A XIX. század első felében a pesti pazar kávéházak a nyugatiakkal vetekedtek: tükörfalak, márvány és kárpit-borítás, drága szőnyegek, jó megvilágítás, udvarias kiszolgálók, széles kínálat szeszes italokból, teákból, süteményekből, nagy terek és belmagasság (a füst miatt), és billiárdasztal.
A XIX. század második felében és a XX. század elején tovább bontakozott a kávéházi kultúra. A belvárosban szinte minden utcában volt kávéház, ahol külföldi és magyar lapokat lehetett olvasni – még annak is, akinek nem volt pénze, csak egy pohár vizet fogyasztott. A New York kávéház mintegy 400 lapra fizetett elő…

 

A kávéház a társasélet legfőbb színhelye. Itt beszélték meg a politikát a férfiak (Pilvax!), itt találkoztak az írók olvasóikkal, az értelmiségiek itt osztották meg egymással elveiket. Közönségük változatos volt: művészek, ügyvédek, orvosok, hivatalnokok.
Bizonyos rendszert vitt a kávéházak életébe, hogy a nap különböző időszakaiban más és más vendégkör lepte el az asztalokat. Kosztolányi Dezső 1914-ben a következő tréfás “órarendet” állapítja meg:

“Van hivatalnok-idő (reggel héttől nyolcig), ügyvéd-idő (reggel nyolctól fél tízig), orvos-idő (reggel fél tíztől fél tizenegyig), nyárspolgár-idő (félegytől délután háromig), családidő (délután négytől este hétig), szieszta-idő (este félnyolctól tizenegyig), lump-idő (este tizenegytől éjjel kettőig), művész-idő (éjjel kettőtől fél négyig) és ügynök-idő (mindig).”

Ha meghalt egy törzsvendég,  a kávéházra kitűzték a fekete zászlót, sőt arra is akadt példa, hogy a családtalan öregúrnak törzsasztala márványlapjából készíttettek sírkövet a kávéház költségén.

 

 

A szépirodalom képviselőinek körében egyre többen kénytelenek írásból megélni – ez természetesen kevesek számára biztosít magas vagy legalább közepes életszínvonalat.

A szűkös, nehezen és drágán fűthető, világítható lakásokkal szemben mi lehetne vonzóbb, mint a tágas, meleg és fényűzően világított kávéház, ahol ráadásul ingyen lehet újságot olvasni, beszélgetni, politizálni, s a jó társaság mellett sokféle játék is kínálkozik?

Ady, Kosztolányi vagy Krúdy a kávéházakban töltötte napjainak nagy részét.

 
A Nyugat és híres kávéházak

A Nyugatot alapító fiatalok első törzshelye a Centrál Kávéház volt, ám talán még jelentősebb szerkesztőségi asztaluk működött a New York kávéházban. A Harsányi testvérek, akik a kávéházat a 20. század első másfél évtizedében vezették, szeretettel kényeztették az irodalom jeleseit.  Nemcsak hogy bőkezűen hiteleztek nekik, de bevezették a kedvükért az “írótálat”, amelyen – fillérekért – bőséges adag sonka, felvágott és sajt tornyosult, és számolatlanul járt hozzá a zsömle. Az írók kiváltságai közé tartozott az is, hogy ingyen kapták a hosszú, keskeny kéziratpapírt, az úgynevezett “kutyanyelvet” és a tintát vagy ceruzát is. A harmadik népszerű kávéház a Hadik: ma is látogatható, berendezése nagyrészt az eredetivel azonos.

Költőink közül többen verseket írtak a kávéházakról.

Kosztolányi: Ó, régi kávéház

Ady: Kávéházban