Bevezetés
József Attila szerelmi költészetét végig meghatározza az édesanyjával kapcsolatos élménye. Anyjára ambivalens módon emlékezett, félig imádattal és félig gyűlölettel „hűtlenségéért”, amiért nevelőszülőkhöz adta két évre. Kapcsolataiban mindig az anya-képet kereste, szerelmes verseiben minduntalan visszatér az anyamotívum.
Kapcsolatai kudarcba fulladtak vagy diszharmonikusak, ellentmondásosak voltak. „Szerelmi életrajzával” kiegészített élete az alábbiakban foglalható össze:
1920- makói gimnáziumban tanul. Itt beleszeret Gebe Mártába, egyik tanárának leányába. Korai szerelmes versei hozzá (is) szólnak, pl. a Csókkérés tavasszal.
1924- a szegedi egyetem magyar-filozófia szakos hallgatója
A Tiszta szívvel-affér miatt eltávozik az egyetemről. Rövid ideig a bécsi egyetem hallgatója, majd 25-ben Párizsban a Sorbonne hallgatója, megismerkedik a marxizmus eszméivel. Közben és hazatérve kapcsolatot tart a pesti művészvilággal, múzsáit is többnyire innen választja: pl. Walles Lucának és Luca festőnő anyjának egyszerre udvarol. (Miért hagytál el, hogyha kívánsz c. vers)
megismerkedik Vágó Mártával, de az apa félti a lányt a labilis költőtől és Londonba küldi tanulni. Ekkor a költő szanatóriumba kerül idegbetegséggel. Mártával sokáig leveleznek, de titkolja, hogy 29-ben már együtt él Szántó Judittal.
bekapcsolódik az illegális kommunista mozgalomba
|
Szerelmes versei – zsengék
Első szerelmes verseit diákkori szerelmeihez (Gebe Márta, Szilágyi Kató stb.) írta. Ezekben a költeményekben a kamaszfiú harmóniára és szerelemre való vágyakozása fogalmazódik meg. A költemények egy része a szerelmi költészet sablonjait eleveníti fel (Csókkérés tavasszal, Amióta), de időnként már a jellegzetes „ józsef attilás” stílusra is rá lehet ismerni: „Reng ruhádban a karcsú termeted: Rózsaszálon a gyémánt permeteg.” (Hozzá!) vagy a Mikor az uccán… c. költeményben. Egészen érett költemény a Kopogtatás nélkül: a vers címzettjét nem tudjuk azonosítani: lehet egy barát, egy nő, vagy akár az Isten: ez jellegzetes vonássá válik később a költészetében, hogy a „valakihez kapcsolódás” a legfontosabb. Egyik legszebb szerelmes verse az Áldalak búval, vigalommal (a 16 éves Wallesz Lucához írta, neki is, és édesanyjának, Gyenes Gittának is udvarolt. Több).
A Vágó Mártához írott költemények keletkezéstörténetéhez tartozik, hogy ez a szerelem Márta részéről viszonzott volt. A költemények számos alkalommal „ajándékba” készültek (pl. virág helyett). Ez az euforikus érzés fogalmazódik meg az Áldalak búval, vigalommal c. költeményben: himnikus hangú, a szakrális költészet motívumait alkalmazó költemény (áld, ég, Isten). Több költeményében megjelenik a szerelem csöndes intimitása (Tedd a kezed, Ringató): ilyen finom hangú dalszerű szerelmi költemények később már nem jellemezték József Attila költészetét. A Klárisok Márta elutazása előtt keletkezett: amelyben a halál motívuma kap fő szerepet. A költeményben (és innentől kezdve) a szerelmi költészet új hangja, motívumai, képei és kifejezésmódja jelenik meg J.A. költészetében és egyúttal a magyar lírában. A hagyományos szerelmi költészet eszközeit nem találjuk, de szokatlan asszociációkat, merész képeket, a szerelmi élmény expresszív kifejezőeszközeit annál inkább.
Amikor Márta külföldre megy, a költő idegösszeomlást kap, öngyilkosságot kísérel meg. Képtelen eleget tenni Vágó József kívánságának, hogy biztos munkát keressen. Márta hiánya fogalmazódik meg ekkor keletkezett költeményeiben pl. a Mióta elmentél címűben.Ebben a költeményben megjelennek a J.A. költészetére (más témájú verseire is) jellemző hétköznapi tárgyak (balta, sajtár) – mindegyik szimbolikus értelemben. A halál témája szinte állandósul. A „nő mint menedék” is visszatérő motívummá válik majd: (Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két melled óv meg észak s dél felől).
Szántó Judit
talán a Vágó Márta-sebre keresett vigasz: valójában nem írt hozzá egyetlen szerelmes verset sem, de egymáshoz kötötte őket a közös nyomor, az egymásra utaltság.Csupán azért tartozik a témához, mert Judittal kapcsolatban ír a szerelemről – többnyire tagadólag: Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, ha már szétesett. (Judit). Szövetség ez s nem szerelem (Arcodon könnyed ott ragadt).
Óda
A költeményt a Marton Mártával való találkozás ihlette, de sokkal inkább szerelmi költészetének nagy összegzéseként fogható fel.
Szerelmi költészetének jellegét ebből az egy versből is ki lehetne bontani.
Műfajilag részben megfelel a címnek: a bevezető eltűnődő, szemlélődő rész után ódai hangnemben dícséri a mikro- és makrokozmoszt megjelenítő nőt, majd visszatér a földre, az intim mindennapokhoz.
A szerelmi élmény mindezzel együtt összességében ambivalens (édes mostoha, elválsz tőlem, kegyetlenség és a jóság), a költemény végkicsengése mégis a szerelem csodájáról szól.
A költemény szokatlansága egyrészt a „biológiai motívumokban” rejlik (talán Thomas Mann Varázshegyében kereshetjük az előképét), másrészt abban, hogy a szerelmi élmény minden oldalát egyszerre, egy versben mutatja meg: a szerelem szinte égi, isteni aspektusát egyidőben a testtel (vérkörök, méh, gyomor), az emelkedett hangnem mellett megjelenik a mindennapok intimitása (sül a hús, fürödj meg stb.)
Flóra és Edit – szerelmi költészetének utolsó korszaka
A szerelmi költeményekben megfogalmazódó árvaság-motívum József Attila számára nem egy költői kép, hanem szomorú élettapasztalat. Apja még gyermekkorában elhagyta a családot, s ő soha nem tudta megbocsátani anyjának, hogy nevelőszülőkhöz adta (de emellett fanatikusan imádta is az édesanyját). Másrészt: korán tisztába jött betegségével. Freud pszichológiáját jól ismerve ő is úgy tartotta, hogy az ember személyisége gyermekkorában alakul ki, s hogy a gyermekkori élmények döntően meghatározzák az ember személyiségét.
Éppen ezért, a gyermekség konkrét kifejezője lesz félelmének, elhagyatottságának, magányának, szerelmi kudarcainak.
A szerelmi költészetében megjelenő másik fontos motívum az anya és a gyermek.
Több mai pszichológus szerint József Attila szerelmeitől is valamiféle anyaszerepet kívánt, erről tanúskodik a Gyermekké tettél.
A gyermekség és árvaság motívuma szorosan összefügg és általában együtt jelenik meg. Mindkettő kiindulópontja az a szeretethiány. A gyermekszerep azért kifejező, mert a gyermeknek nincsenek gátlásai, kiköveteli magának, hogy szeressék. Ez a követelőző szeretet jelenik meg számos költeményében: az infantilizmus gyakran keveredik a felnőttség érzésével.
Különösen a Flórához írott verseiben jelenik meg a gyermek motívum. Ez összefügghet azzal is, hogy a freudi pszichoanalízis módszereivel kezelték az akkor már súlyos lelki válságban lévő költőt. Freud pszichológiájának középpontja a gyermek: József Attila is ekkortájt ismerkedett meg alaposabban ezekkel a nézetekkel.
A Gyermekké tettél című költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Gyömrői Edithez írott verseinek alaphangját több esetben az átok határozza meg: ilyen a Nagyon fáj és a Magány című költemény. „Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom, hogy azt hihetném, meghalok bele.” (Magány)Mindkettőben a nő=menedék” motívum jelenik meg, de itt már hiányként, a szerelemtől, s így az élet lehetőségétől való megfosztottság élménye fogalmazódik meg a versekben. „Elvonta puszta kénye végett, kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.” (Nagyon fáj)
(A valóságban is súlyos a helyzet, egy alkalommal József Attila pl. késsel támadt Gyömrői Edit vőlegényére. Ebben az időszakban folyamatos gyógykezelés alatt áll).
A Flórához írott utolsó versek jelenítik meg a reményt, egy utolsó lehetőséget az életre:
Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban?Fontold meg jól, szived mily terhet vállal.Én, aki vele mind csak hadakoztam,kibékülnék a haragvó halállal. (Flóra) (Flóra végül Illyés Gyula felesége lett.)