• Jókai Mór szül. Komáromban, kálvinista nemesi családból. Pozsonyban, Komáromban tanul. A pápai református kollégiumban Petőfi osztálytársa
  • Kecskeméten jogot hallgat, 46-ban ügyvédi oklevelet szerez.
  • Pesten Petőfivel együtt szerkesztik az Életképek c. folyóiratot.
  • A Tízek Társaságának vezéralakja. Részt vesz a forradalmi eseményekben. Feleségül veszi Laborfalvi Rózát.
  • Világos után bujdosott,  majd felesége segítségével amnesztiát kapott.
  • Országgyűlési képviselő (határozati párt)
    • A Hon c. lap szerkesztője
    • Ellenzéki képviselő a Parlamentben.

1894.         Műveinek százkötetes díszkiadása

1899.         Újra nősül, feleségül vesz egy húszéves színésznőt, Nagy Bellát.

1904.         Meghal Budapesten, népszerűségének csúcsán.

  1. Főbb művei: (regények) Erdély aranykora, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Szegény gazdagok, A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, Az arany ember, És mégis mozog a föld, A cigánybáró, Sárga rózsa
  1. A kőszívű ember fiai. (1869) Baradlay Kázmér halálos ágyán végrendeletet diktál: ennek tartalma, hogy legidősebb fia, Ödön diplomata legyen, a középső Richárd katona, a legkisebb, Jenő pedig hivatlanok. Rendelkezik, hogy felesége menjen férjhez Ridegváry Bence adminisztrátorhoz. Felesége nem teljesíti férje kéréseit. Beleegyezik Önön házasságába a pap szegény leányával, Arankával. A család a 48-as események középpontjában áll: Ödön is, Richárd is tevékenyen vesz részt a harcban. Családjuk sorsa végig összekapcsolódik a szabadságharc ellenségeivel: az áruló Ridegváry hajdan Kázmér bizalmasa volt, Alphonsine Jenő szerelme, Önön régi barátja, Leonin a szabadságharcot leverő oroszok tisztje, Richárd pedig nevelője lesz Palvicz Ottó osztrák tiszt és Alphonsine titkolt gyermekének, Károlynak. Richárd szerelme, Edit Alphonsine rokona. A szabadságharc leverése után az addig háttérbe húzódó Jenő adja fel magát Ödön helyett, Richárd pedig kegyelmet kap.
  1. Műfaja: történelmi regény. A regény történetének háttere egy ismert történelmi esemény (itt a 48-as forradalom és szabadságharc), amely a szereplők sorsában jelentős szerepet játszik. A szerző a történelmet egyéni sorsokon keresztül, szubjektív szemlélettel mutatja be.
  1. Történelemszemléletét az alábbi szempontok alapján közelíthetjük meg:
  1. Mese és valóság

Jókai hitelesen mutatja be a szabadságharcot, hiszen annak résztvevője volt, az események valósak (pl. isaszegi csata, kassai ütközet, Budavár ostroma, illetve a szabadságharcot követő megtorlás). Említést tesz (név nélkül) Petőfiről és a független kormány néhány tagjáról is. A Baradlay család története saját fantáziájának műve, de nyilvánvalóan a kor liberálisan gondolkodó nemesi családjai adták a mintát.

Szándékosan úgy ír, mintha mitológiát írna, eposzi méretűvé emeli a történetet (sorsdontő esemény, a természeti erők kozmikussá növelik a történetet: a tavaszi hadjárat a jó és rossz egyetemes küzdelme)

  1. Személyesség

A regény kb. az 1847-1850 körüli eseményeket öleli fel. Van azonban egy másik idősík is, a regény írásának ideje. Jókai többször említést tesz arról, hogy valódi résztvevőként visszaidézve a történteket írja a regényét 20 év után.

Egy huszár a térdén firkált valamit piros bőrtárcájába.

  • Mit firkálsz, héj? – kérdé tőle Pál vitéz.
  • Felírom ezeket a dolgokat, amik itt velünk sorban történnek…

És mindez nem költemény, nem képzelet, ama fiatal huszár, most már öreg legény, jegyezgeté föl ezt sorban, s ma is tanúskodik róla, hogy ez így történt. (Elöl víz, hátul tűz)

Ezek a megjegyzések teszik különlegessé a narrációt (elbeszélő modort): bár az író mindentudó és objektíven, kívülállóként mutatja be az eseményeket, helyenként előtérbe kerül a szubjektum: önmagára reflektál, megszólítja az olvasót:

Be ne csapd a könyvet, ideges olvasóm! (…) mi csendes, biztos helyről fogjuk az egészet hallgatni, s nem lesz semmi bántódásunk.

Talán álmodtuk mindezt? Bizony, csak úgy álmodtuk mindezt. Pedig ott voltunk, láttuk, szemünk előtt történt… (Tavaszi napok)

Időnként eltér a regényben megszokott harmadik személytől, és T/1-re vált:

Ödön nem szólt ellene, csak magában gondolá:

„Vajon engem is meg fog-e egykor lepni ez a szent őrjöngés?”

Bizony meg! És nem volt egy ember, kivételnek sem, akit itt valami kis része e holdkóros látások hallucinációiból meg ne lepett volna. Még az asztalíráshoz is folyamodtunk, s kérdeztük a kopogó szellemektől: mi lesz velünk? Álmainkat magyaráztuk!

  1. Történetfűzés

A sokszereplős történet fordulatos, eseménydús. Az egyéni sorsok egymásba fonódnak, bonyolult viszonyok alakulnak ki (ez romantikus vonás). Jókai több helyről (és különböző élethelyzetekből) indítja el a cselekmény szálait (Baradlay-ház, Pétervár, Bécs), de mindenki útja valamilyen módon a forradalomhoz vezet (vagy kapcsolódik): Ödön és Richárd az első vonalban vesznek részt benne, Tallérossy Zebulom belesodródik, Alphonsine és anyja, valamint Ridegváry az ellenkező oldalra áll stb. Az eseményeken végig kívül álló Jenő pedig – meglepő fordulattal – az egyedüli vértanú lesz a főszereplők közül.

Az ironikusan ábrázolt megyegyűléstől a forradalomig, a szabadságharc eseményein keresztül a megtorlásig követhetjük a történelmi eseményeket: a családi történet mintha csak ürügy lenne arra, hogy Jókai visszaemlékezhessen erre a „fanatikus álomra”.

  1. Eszményítés (-romantika) és realizmus

Jókai a szabadságharcnak állít emléket a regényben. Szerb Antal szerint: „az elnyomatás korában műveinek jelentősége abban állott, hogy vigasztalta a halálos álomba dermedt magyarságot”. A szabadságharc mártírjait dicsfényben ábrázolja, a forradalmat végig és többször is „szép álomnak” nevezi. Ödön, Richárd, Mária és Jenő (talán még Palvicz Ottó is, mint méltó ellenfél) példamutató hősökké válnak, Edit és Aranka angyali jóságukkal tűnnek ki a szereplők közül.  Emellett reális színt ad regényének az ironikus-humoros ábrázolásmód is: Tallérossy Zebulon az alavetően jószándékú, végletesen naiv és komikus vármegyei nemes példája.

Külön fejezetet szentel a forradalom sötétebb oldalának ábrázolására (Az érem másik oldala):

…honnan kerülhet elő a civilizált világ közepett ily tömeg vadember? Ennyi rongyba öltözött, tépett, kifordított alak? (…) A munka tisztessége nem látszik meg rajtuk. Ezek a világvárosok élősdijei.

Szereplői azonban alapvetően romantikus jellemek. A már említett eszményi, példaadó hősök mellett a végletesen gonosz intrikusok, valódi szörnyetegek Jókai regényeinek állandó szereplői (a szépség mögé rejtőző gonoszság párhuzama pl. Az arany ember Athalie-ja is).