Fogalma

Az intertextualitás (magyarul szövegköziség) különböző szövegek közötti kapcsolat megteremtése. Szövegalkotó eljárás: valamely szövegbe szó szerint vagy célzásszerűen beépített másik szöveg.

A jelenség kezdettől fogva jelen van az irodalomban, különösen a  retorikai műfajokban. A prédikációban pl. a Szentírásból idéztek vagy arra utaltak (pl. Halotti Beszéd és Könyörgés), Vergilius Aeneise számos ponton utal Homérosz eposzaira (toposzok kapcsán), ünnepi beszédekben idézetek, bölcs mondások, közmondások jelennek meg.

Irodalomelméleti megközelítés

 Az intertextualitás a kortárs irodalomelmélet és posztmodern irodalom kapcsán került az érdeklődés középpontjába.

Abból a felismerésből indul ki, hogy az évezredek óta gyarapodó szövegvilág „telített”, már nem lehet olyat írni, amit nem írtak meg előttünk. Így a dolgok nem megírhatók, csak újraírhatók. Ezért az irodalom nem teremtés és nem ábrázolás, hanem a már létező történetek, képek, szimbólumok újrarendezése.

Ez pedig úgy valósul meg, hogy a szöveg a szöveggel „párbeszédet” folytat, az irodalom a régi és mai szövegek közötti kölcsönhatás eredményeképpen jön létre.

(Ennek a befogadás szempontjából is jelentősége van: hiszen műveltségünktől függően ismerjük fel – vagy nem – a más szövegből származó elemeket – nagyobb olvasói aktivitást kíván).

Az intertextek fajtái

 

  • lehet jelölt (tudomására hozzuk az olvasónak, hogy vendégszöveget alkalmazunk: idézőjel, jegyzettel) és
  • jelöletlen: az olvasó kultúráltságától függ, hogy felismeri-e.
  • szó szerinti idézet (Pl. Kosztolányi: Halotti Beszéd: „látjátok feleim”)
  • nem szó szerinti, elferdített idézet, pl. József Attila: „Magamban bíztam elejétől fogva” (Tebenned bíztunk… – protestáns népének)
  • jellegzetes kulcsszavak alkalmazása (Nagy László: József Attila!)
  • mottó (irodalmi szöveg elején álló, más szerzőtől való idézet)
  • allúzió (rájátszás, utalás, célzás): Sejteti a kifejezendő tárgyat, eseményt fogalmat, pl. Babits: Cigány a siralomházban – Vörösmarty: A vén cigány. Csokonai stílusát idézi meg a Lilla Vitézre emlékezik  című alkotás.
  • palimpszeszt (átírás, felülírás) Kovács András Ferenc: Elunja fészerét a tél, / Elunja hó levét az ág…
  • paródia (Karinthy: Így írtok ti – stilisztikai-tartalmi megidézés a túlzás eszközével)

  Az intertextualitás nem csak az irodalomban, hanem a mindennapokban is jelen van:

  • szállóigék
  • közmondások
  • közhelyek
  • idézetek
  • lábjegyzet

Az intertextualitás számunkra leginkább kézenfekvő fajtái a hivatkozások, linkek (szöveg a szövegben, egymásra utalás: mindez egy bonyolult hálózatot hoz létre).