1. A görög irodalom jelentősége

 

Az ókori görög kultúra (a Biblia mellett) az európai művelődéstörténet egyik legfontosabb alappillére. Mai tudományos gondolkodásunk alapjai (pl. orvostudomány, filozófia), a művészeti fogalmak nagy része gförög eredetű. A tudományos szókincs a világ szinte minden nyelvében szintén görög eredetű (pl. tudományok nevei: grammatika, pszichológia, filozófia, metafizika stb.) Ennek oka az, hogy a görög kultúrát a Római Birodalomban (ami Európa nagy részét és Észak-Afrikát magába foglalta) a legmagasabb rendűnek, a legkifinomultabbnak tartották, így ezt terjesztették az egész Birodalom területén. Az európai kultúrára a Római Birodalom bukása után is óriási hatást gyakorolt, szinte a mai napig.

Irodalmi szempontból fontos, hogy a görögöknél alakult ki a ma is használatos esztétikai fogalmak egy része (tragikus, komikus, szép), sok fontos alapműfaj (himnusz, óda, epigramma, episztola, ecloga, tragédia, komédia, eposz). A görög mitológia alakjai és történetei évszázadokon át irodalmi forrásként szolgáltak (pl. Zrínyi, Berzsenyi – konkrét példát akkor kell tudni mondani, ha tanulmányainkban odaérkezünk).

 

 

  1. A görög eposz

 

Eredetileg:  egy nép mítoszai fogalmazódnak meg eposzi formában, a nép keletkezésének történetét vagy a nép sorsára kiható történetet mesélnek el, hősét természetfeletti lények támogatják. Az eposz hőse mindig az adott kor emberideálját testesíti meg,  így az eposz erkölcsi követelményrendszer is.

A görög irodalom két monumentális eposza az Iliász és az Odüsszeia. Az Iliász a korábbi, ie. 800 körül keletkezhetett, s mintegy 50 évvel később az Odüsszeia. A két eposz között jelentős párhuzamokat állapíthatunk meg a szerkezet, a szereplő személyek és stílus tekintetében is, de valószínű, hogy nem ugyanaz a személy (vagyis Homérosz) írta mindkettőt. Egyrészt nagyon magas kort kellett volna megérnie, másrészt a két eposz felfogása, emberideálja és mondanivalója nagyban különbözik egymástól. Az Iliászban a középpontban a harc áll, ennek megfelelően a vitézi erények, az Odüsszeia békés időszakban játszódik, itt a leleményesség, a furfang nagyobb szerepet játszik a testi erőnél. (A szerzőség körüli vitát nevezzük homéroszi kérdésnek).

 

  1. Az eposzok forrása

 

Mindkét eposz a trójai mondakörből veszi tárgyát. Kiindulópontja Párisz ítélete (tudni kell a történetét!) melynek következményeképpen a görögök Menelaoszt segítve Trója ellen indulnak, hogy visszaszerezzék Helenét, a feleségét. A háború 10 évig tart az istenek aktív közreműködésével, míg végül Odüsszeusz cselével (a trójai faló ) a görögök háborút nyernek. Eddig az Iliász története. Az Odüsszeia a hősök hazatértét meséli el, a középpontban Odüsszeusz újabb tíz évig tartó viszontagságaival.

 

 

  1. A klasszikus eposz kellékei az Odüsszeiában a következőképpen jelennek meg:

 

Invokáció – múzsa segítségül hívása – az eposz kezdő sorai (Férfiúról szólj nékem, múzsa…)

Propozíció – tárgymegjelölés – az eposz témájának rövid összefoglalása (az első 10 sor)

Csodás elem (isteni beavatkozás): az égiek végigkísérik a történetet: O. segítője Pallasz, legfőbb ellensége pedig Poszeidon

In medias res: a dolgok közepébe vágva kezdi, nincs előtörténet (eredete, hogy a történet ismert volt a hallgatóság előtt, bárhol lehetett kezdeni

Seregszemle inkább jellemző az Iliászra: ez erőviszonyok bemutatása, a két sereg aprólékos leírása

Állandó jelzők, díszítő jelzők: tehénszemű Héra, csavaros eszű Odüsszeusz, bagolyszemű Pallasz, Argoszölő Hermész)

Toposzok visszatérő szituációk, pl. a vendégfogadás vagy a köszönés rendje

 

  1. Az eposz szerkezete és története

Az eposz 24 énekre tagolódik.

Az első nyolc ének a jelenben játszódik.

1-4. Az Istenek döntenek, hogy Odüsszeuszt hazaengedik. Pallasz Télemakhoszhoz siet, hogy felkészítse apja fogadására. T. apja elé indul.

5-8. Odüsszeusz hazaindul Kalüpszótól, a vihar a phaiákok földjére sodorja. Itt kezdi mesélni kalandjait.

A 9-13. Énekben Odüsszeusz elmeséli kalandjait, addigi hányódását. (múltbeli kalandok).

A 14-24.ének részletesen elmeséli Odüsszeusz hazatérését, visszatérünk a jelenbe.

(Az eposz történetét  ismerni kell!)

 

  1. Jellemek

 

Odüsszeusz birtokában van a testi erőnek is, katonai erényekkel rendelkezik, mint bármelyik görög hős, de sem az Iliászban, sem az Odüsszeiában ezek a tulajdonságai vannak előtérben. A győzelmet a görögöknek furfanggal szerzi meg, és minden nehéz helyzetből csavaros eszének segítségével vágja ki magát. Ez valószínűvé teszi, hogy a kor, amelyben íródott, háborúktól mentes időszak volt.

                         Odüsszeusz – bár kiváló erényekkel rendelkezik, nem makulátlan jellem. Az otthon hűségesen váró feleségét rendre megcsalja (nemcsak kényszerből), Kirkével például, de az eposz említi, hogy a lerombolt trójai városok nőit sem kímélték a görög férfiak. Odüsszeusz felismerve Nauszikaá szerelmét, a saját javára fordítja, vagyis kihasználja a fiatal lány tapasztalatlanságát. A kérők leölésénél pedig egyenesen kegyetlen.

 

Télemakhosz az egyetlen szereplő, aki folyamatos jellemfejlődésen megy keresztül. Az eposz elején tehetetlenül nézi a kérők mulatozását. Pallasz parancsa után mer először férfiként szólni az egybegyűltekhez, de a jelek szerint szavait még nem veszik komolyan (vagyis nem tartják felnőtt embernek. Odüsszeusz hazatértének körülményei érlelik igazi férfivá a fiút. A bosszú előkészítésében már tevékenyen részt vesz. Az, hogy ő tudja egyedül felajzani apja íját, azt jelenti, hogy apjához méltó emberré vált. A kérők legyilkolásában teljesen egyenlővé válik Odüsszeusszal.

 

Női szereplők: a négy legfontosabb nőalak (Pénelopé, Kirké, Kalüpszó, Nauszikaá) négy női alaptípust testesít meg. Penelopé az „örök asszonyt”, a hűség mintaképét, aki rendületlenül hisz férje hazatértében. Egy pillanatra sem gyengül el (mint Odüsszeusz). Ha Odüsszeusz a kor férfifideálja, Penelopé a görög asszonyok elé állít követendő példát.

Kirké testesíti meg a tökéletes szeretőt. Odüsszeusz mintegy „ott feledkezik” nála (minden kényszer nélkül), s csak egy év után jut eszébe, hogy tovább kellene indulni. Kirké ráadásul tanácsokkal segíti Odüsszeuszt a továbbinduláskor. Odüsszeusznak nehezebb az elválás: „Ültem az istennő ágyán és sírtam, a lelekem élni se vágyott már”

         Kalüpszó a zsarnoki szerelem példája, a megunt asszony, aki mindenáron kötelékében szeretné tartani a férfit. Odüsszeusznak terhes ez a kapcsolat: éjeit ott töltötte azonban kényszerüségből, / mély ölü barlangban vágy nélkül a vágyakozónál.”

         Nauszikaá  tapasztalatlan fiatal lány, Odüsszeusz érett férfi. A lány rajongva néz az isteni hősre („bárcsak ilyen férj volna nekem kijelölve az égből”) , de szerelme nem talál viszonzásra. Odüsszeusz hasznot húz a lány jóindulatából.

 

  1. Értelmezések

 

Az út, az utazás minden kultúrában többértelmű. Jelenthet lelki utazást is, a lélek örök hánykódását a megnyugvásig, a szimbolikus hazatérésig. Odüsszeusz az örök túlélő alaptípusa lett a világirodalomban.

Számtalan átértelmezés, feldolgozás utal a hajdani eposzra. A rómaiak Aeneise felhasználja az Odüsszeia motívumait (pl. vándorlás, pokoljárás). Dante Isteni Színjátéka valóban a lelki utazásra helyezi a hangsúlyt, a mű egyik fontos szereplője is Odüsszeusz. A XX. században James Joyce írt regényt Ulysses címmel (az Ulysses Odüsszeusz római megfelelője) egyetlen napba sűrítve egy ember történetét, az eposz 24 énekének tagolását betartva.

 

  1. Néhány világképi sajátosság:

 

  • a földi történéseket az istenek irányítják
  • az Iliászhoz képest más emberideál: a legyőzhetetlen háborús hős helyett a furfangos, eszét használó és a világra kíváncsi ember
  • az eposz az emberi jellemek és a világ sokszínűségére, a kalandok izgalmára helyezi a hangsúlyt (a bolyongás nem csupán szenvedés Odüsszeusz számára: „folytonosan csak a jóevezőjü hajóknak örültem”)
  • értékként jelennek meg a jóindulatú, az idegent nagy szeretettel fogadó népek (pl. visszatérő jelenet a vendégfogadás, az udvarias és terjedelmes köszönés rítusa, vagyis a másik ember tisztelete)