A beszélő a kommunikáció során képes olyan mondatokat, mondatsorokat alkotni, amelyet előtte még senki. A beszéd másik, fontos jellemzője az előre látható, adott helyzetben rutinszerűen alkalmazott, automatikusan ismételhető, két vagy több szóból álló, többé-kevésbé kötött szókapcsolatok használata. Ezek legáltalánosabb elnevezése: állandósult vagy kötött szókapcsolatok, frazeológiai kapcsolatok vagy frazémák.

Az állandósult szókapcsolatokkal a frazeológia (nyelvészeti tudományág) foglalkozik.

Az állandósult szókapcsolatok közé sorolhatók a közmondások, szólások, szóláshasonlatok, szállóigék, közhelyek, köszönésformák, szitkozódások és számos más, rutinszerű  nyelvi fordulat.

 

A frazémák nyelvtani jellegzetességei:

– többnyire ugyanabban a formában használjuk (nem helyettesíthetők a szavak szinonimákkal).

– metaforikus (azaz többlet-) jelentése van: „leesik az álla”, „olajra lép” stb.

– szituációhoz kötött (meghatározott beszédhelyzetben mondjuk)

 

A frazémák leírása, tulajdonságai

  • szokványos kifejezésmódok:

    szót fogad, kedvét keresi valakinek, végbe megy, függ valamitől,  számon tart, magadra vess, erőnek erejével, gyereket csinál valakinek és a szleng számos eleme: „király”, felugrom hozzá, lelép, lebukott Ezekben  a kifejezésekben alig vesszük észre a metaforikus többletet. Szoros kapcsolatban állnak ezzel a

  • szólások:

    amelyek valamely fogalom helyettesítői:  fél tőle, mint a tűztől (nagyon fél tőle), a kancsó fenekére néz (berúg),  le is út, fel is út (mehetsz),  anyámasszony katonája (gyáva). A szólások jellemző altípusa a

  • Szóláshasonlat:

    úgy bánnak vele, mint a hímes tojással,, megy, mint a meszes,, gyáva, mint a nyúl,, ártatlan,mint a ma született bárány. A szólásoknak és szóláshasonlatoknak számos modern formája alakult ki a városi kultúrában, a leggyakoribbak a „kevés vagy…” kezdetűek: Kevés vagy, mint Balaton szeletben a hullámverés. Kevés vagy, mint medvesajtban (mackósajtban) a brummogás. Kevés vagy, mint tömött buszon az ülőhely. Kevés vagy, mint törökmézben a janicsár. Szintén gyakori a „nehogy már” kezdetű: Nehogy már a befőtt rakja el a nagymamát. Nehogy már a fagyi visszanyaljon! Nehogy már a farok rázza a kutyát.

  • A közmondások

    eredeti vagy átvitt értelemben használt, valamilyen általános érvényű megfigyelést, életigazságot tartalmazó mondatok, az emberiség évszázados, sőt olykor évezredes megfigyeléseinek, életszabályainak és erkölcsi ítéleteinek rövid, frappáns formában való kifejezései: Lassan járj, tovább érsz, Májusi eső aranyat ér, Olcsó húsnak híg a leve, Új seprű jól söpör, Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

  • Szállóigék, bölcs mondások, idézetek:

    ezeknek az eredetét vagy szerzőjét ismerjük. Pl. a Bibliából: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Íme az ember.  Amit mondtam, megmondtam. A történelemből és irodalomból számos szállóigét idézhetünk: Jöttem, láttam, győztem. A kocka el van vetve. A háborúho három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Nyelvében él a nemzet.

  • A köszönések, megszólítások

    legnagyobb részének formája nem változtatható meg: Pálinkás jó reggelt, Hol jársz itt, ahol a madár se jár? Kezét csókolom, Adjon Isten.

  • A közhely

    frazémák elkoptatott, unásig ismételt, jelentését vesztett formáit jelenti: úgy még nem volt, hogy sehogy ne lett volna, ahogy a művelt angol mondja…, nehéz az élet, a nők nők maradnak, ilyenek a férfiak.