A retorika: a beszéd művészete (Arisztotelész). Feladata, hogy meggyőzésre alkalmas legyen, így minden elemző-meggyőző szövegtípus alapja. Tárgya lehet minden olyan ügy, amelynek javára a szónok meg akarja nyerni a közönségét.

Érvelésre az élet számos területén szükség van (elkésés az iskolából, engedélykérés szülőtől, magyarázat az ellenőrnek, házi feladat hiánya stb. A magyarázkodások, a védekezések, a szidások, a lelkizések és a viták a mindennapi élet jellegzetes érvelései.

Az érvelés a tudományos, hivatalos vagy vallási életben is jelen van (pl. értekezés, esszé, diplomavédés, kérvény, prédikáció), és mindegyiknek van jellegzetes szövegtani formája.

Az érvelő szöveg célja: elgondolkodtatja, egy állítás igazságáról meg akarja győzni az olvasót v. hallgatót

 

Szerkezete:

 A bevezetés

  • célja az érdeklődés felkeltése, a figyelemfelkeltés
  • itt kell szerepelnie a témamegjelölésnek
  • itt fogalmazzuk meg a tételmondatot is: vagyis azt, hogy mit akarunk cáfolni vagy bizonyítani
  • gyakori, hogy egy meggyőző, érdekes történettel kezdjük, hiszen ez rögtön figyelemfelkeltő

 A tárgyalás

  • a tárgyalásban történik a téma igazi részletezése
  • ebben a részben bizonyítjuk állításainkat
  • ezeket különböző érvekkel lehet bizonyítani (pl. számok, statisztikák, híres emberekre vagy tudósokra való hivatkozás, logikai levezetés, stb).
  • ugyanebben a részben ellenérveket is felhozhatunk, vagyis megcáfoljuk azokat az állításokat, amelyek a mi véleményünkkel ellenkeznek
  • hasznos, hogyha érdekes történetekkel, szólásokkal, közmondásokkal, szállóigékkel is alátámasztjuk a mondanivalónkat
  • írásban minden új érvet érdemes új bekezdésben kezdeni, és mindegyiket részletesen kifejteni

 A befejezés

  • a befejezés fő célja az összefoglalás: még egyszer összegezzük eddigi mondanivalónkat, röviden megismételjük a legfőbb érveket
  • érdemes a tételmondatot is megismételni
  • a befejezés fontos része lehet az érzelmi meggyőzés, a hatáskeltés