Korstílusok, stílusirányzatok (a középkortól a realizmusig)

	középkor
	reneszánsz
	barokk
	rokokó
a felvilágosodás kora	klasszicizmus
	szentimentalizmus
	romantika
	realizmus
a századvég stílusirányzatai	szecesszió
	szimbolizmus
	impresszionizmus
	naturalizmus
avantgarde irányzatok	kubiztmus
	konstruktivizmus
	futurizmus
	expresszionizmus
	dadaizmus
	szürrealizmus

 Középkor

Művelődéstörténeti korszak.

A „középkor” fogalma történelmileg a Római Birodalom bukásához kötődik (476). Az irodalom általában elfogadja ezt a korszakolást, bár a korábbi ókeresztény írókat (pl. Szt. Ágoston, Szt. Jeromos) a középkorhoz szokták sorolni. A középkor időszaka a reneszánszig tart (kb. XIII-XV. század a fordulópont).

Római Birodalom területén a kereszténység az I. szd-tól kezdett terjedni. A középkor világképének alapja a kereszténység, ami nemzetek fölötti egységes kultúrát hozott létre nyelv (latin), a vallás és tematika tekintetében. A tudomány a vallásnak volt alárendelve, az iskolákban a hét szabad művészet fölött a csúcson a teológia állt. A világképet meghatározó vallásos szemlélet uralkodó a művészetekben is.

A líra nagy újítása a hangsúlyos verselés és a rím. A líra meghatározó tematikai csoportjai a vallásos költészet (különösen a himnuszköltészet), a trubadúrlíra és a vágáns költészet. A drámairodalom teljesen új formákat hozott létre (misztériumjáték, moralitás), amely az antik drámai hagyományokat szinte teljesen figyelmen kívül hagyta.

A világszemlélet jellemzője a ciklikus nézőpont: a középkori embernek alig van fejlődés-élménye. Az építészetben a román, később a gótikus stílus uralkodik.

Fontosabb alkotók: François Villon, Dante Alighieri, de számos alkotó nevét nem ismerjük.

Reneszánsz

jelentése: újjászületés. A XII. századtól Itáliából elterjedő korstílus, amely szorosan összefügg a városi polgárság kialakulásával. Jellemzői:

• lázad az az egyház tekintélye ellen
• a természet mint téma belekerül a művészetekbe (pl. háttérként)
• a vallás szerepe erősen csökken
• előtérbe kerülnek a világi témák, az élet szépségei: a földi élet
• antik hagyomány kultusza
• mindennek a mértéke az ember (humanizmus).
• megnő a művészet szerepe
• megjelennek a mecénások
• az alkotóknak hírneve van
• a kor emberideálja a polihisztor.

Képviselők az irodalomban Petrarca, Boccaccio, Shakespeare, Janus Pannonius, Balassi Bálint

Barokk

A XVII. század korstílusa. A XVI. századi reformáció során az egységes európai katolikus egyház sok hívet veszített. A tridenti zsinat (1545) a katolikus egyház tekintélyének visszaállítását, a hívek “visszatérítését” tűzte ki célul. Ez a folyamat az ellenreformáció: ez jelentette a barokk művészet hátterét..  A barokk művészet kialakulását segítették a nagy felfedezések is: a pompa, a lenyűgöző méretek, a barokk központok kiépülése (pl. Santiago de Compostela) a hódításoknak, az Európába áramló aranynak köszönhető.A fő cél  a katolikus egyház hatalmának, gazdagságának kifejezése. Ennek megfelelően jellemzői:

• monumentális alkotások (eposz, oratórium, soha nem látott méretű templomok)
• rendkívül erős érzelmi hatásokra építi a művészetét
• bonyolult szerkezetek
• mesterségbeli tudás
• túldíszítettség
• vallásos tematika (hatásvadászat, pl. mártírhalál, vallásos extázis)
• fő eszköze az ellentétezés (evilág-túlvilág, keresztény-pogány) és a túlzás

Képviselők a képzőművészetben: El Greco, Grünewald, Rembrandt, Caravaggio.

A magyar irodalomban Zrínyi Miklós, Pázmány Péter.

Felvilágosodás

Művelődéstörténeti korszak (XVII-XVIII. szd): polgári eszmerendszer, amely előkészítette az európai polgári forradalmakat. Hátterében a tudományok és a technika fejlődése, az iparosodás, a nagy tudományos felfedezések álltak. A felvilágosult ember a világot akarja megismerni – ennek kapcsán az utaztató irodalom népszerűvé válik. Az árutermelés kialakulása és az életstílus gyökeres megváltozását vonta magával. Az elnevezés a „sötét középkorral” szemben jött létre, a felvilágosult gondolkodók ugyanis úgy értelmezték a megelőző korokat, mint a szabad gondolkodás és a józan ész megkötését. Minden esetben erős társadalomkritika jellemzi.

 A korban több korstílus és stílusirányzat élt egymás mellett:

Rokokó:

• a XVII-XVIII. szd. fordulóján elterjedő stílusirányzat. A kisműfajokat és a jelentéktelen témákat kedveli, súlytalan, könnyed, légies formák, játékosság és finom, kecses formák jellemzik. Témája az élet élvezete, nem ritkán közel áll a giccshez. Az irodalomban Csokonai bizonyos költeményei említhetők (anakreoni dalok).

 

Klasszicizmus:

a felvilágosodás korában jellemző korstílus. Franciaországból indul. A stílus irányelveinek megfelelően a művészet követendő normákra, előírásokra épül (receptesztétika), a művészi szabadság a minimálisra csökken.

Jellemzői:

• a klasszikus (antik) kultúra jelenti a mintát
• hűvös mértéktartás, szenvedélymentesség, tartózkodás az érzelmektől
• zárt, szigorú formák, sablonok, szabályok, „recept” alapján születnek a műalkotások
• célja gyakran a tanítás, nevelés, erkölcsi célzat
• kedvelt műfajai a tézisregény, parabolaregény, komédia, nevelési regény és az óda.
• Képviselői az irodalomban Diderot, Moliére, Rousseau, Voltaire, Kazinczy.

 Szentimentalizmus

Irodalmi irányzat a XVIII. szd. és a XIX. század fordulóján. Nevét az érzelmek kultuszáról kapta. A szentimentális alkotások szubjektívek, leginkább a boldogtalanság érzését, az érzelmek és a világ összeütközését, a földön elérhető boldogság lehetetlenségét, a magányt, beteljesületlen szerelmet fejezik ki. Pl: Goethe: Az ifjú Werher szerelme és halála, Kármán: Fanni hagyományai,Csokonai: A magánossághoz.

 Romantika

A XVIII. szd. második felétől terjedt el, Magyarországon a XIX. szd. második felében jellemző. A klasszicizmus ellenében jött létre.

Jellemzői:

• a romantikus ember idegenül érzi magát a világban, a művész eltávolodik a tömegektől
• újító, formabontó, minden hagyományt átértékelő művészet
• vonzódás a katolicizmushoz és középkorhoz
• éjkultusz (a titok, az álom kultusza )
• elvágyódás (távoli tájakra, mesébe, irrealitásba, halálba).
• egyéniség kultusza és eredetiség

Képviselők az irodalomban: Blake, Byron, Keats, Shelley, Goethe, Schiller, Hölderlin, Novalis, Puskin; a képzőművészetben: C.D. Friedrich, Delacroix, Gericault, Goya.

Magyarországon Kölcsey, Vörösmarty, Katona, Petőfi, Arany.

Realizmus

A szó eredeti értelme valósághűség. Célja a jelenségek minél valósághűbb bemutatása. A XIX. század második felének meghatározó korstílusa Jellemzői:

• a tipikust ragadja meg (ó a romantika az egyénit), átlagembert ábrázolja
• erős társadalomkritika jellemzi
• objektív, hiteles társadalmi keresztmetszetet ad (minden réteget bemutat)
• meseszövés területén mértéktartás jellemzi
• szenvtelen, eszménytelen, adatgyűjtésen, megfigyelésen alapul
• az író mindentudó és a háttérben marad

Képviselői: Mikszáth, Móricz, Jókai, Csehov, Ibsen, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, Balzac, Stendhal.