Az 1970-es évektől fokozatosan csökkent a politikai nyomás. A korábban hallgató (vagy elhallgattatott) írók és költők megszólalhattak, publikálási lehetőséghez jutottak. De új, fiatal írónemzedék is fellépett (Esterházy Péter, Nádas Péter) ill. a líra területén Tandori Dezső, Oravecz Imre, Petri György, Orbán Ottó.

A 90-es évek jelentette az újabb nagy fordulatot, ezúttal a digitális eszközök terén. Előbb az irodalmi folyóiratok jelentek meg az interneten, majd egyre kézenfekvőbb lett, hogy az írók, költők saját honlapon jelentetik meg alkotásaikat (pl. Dragomán, Lackfi, Grecsó, Karafiáth). Sok esetben nem is csupán alkotásokat közölnek, hanem interaktív kapcsolatban vannak olvasóikkal, blogot írnak, alkotásaik megoszthatók, lájkolhatók.

Olvasói részről is sokat változott a csatornákhoz való viszony. Sokan olvasnak digitális formában irodalmi alkotásokat, egyre több hangoskönyv jelenik meg. (Párhuzamosan pedig folyik a régi magyar irodalom digitalizálása is).

A kortárs próza főbb tendenciái:

  • a hagyományos értelemben vett történet a háttérbe szorul  pl. Lackfi, Dragomán
  • a szerzői reflexiók előtérbe kerülnek pl. Lackfi, Dragomán
  • az elbeszélői nézőpont sokféle formát ölthet (pl. váltakozó elbeszélői nézőpontok) pl. Péterfy
  • az olvasó aktívabb bevonása, megszólítása
  • szimbolikus tér és idő
  • vendégszövegek, intertextek (pl. Péterfy)
  • metanyelvi elemek (a szerző a regényben utal a saját – éppen “olvasás alatt álló” – regényére – pl. Grecsó
  • beavatja az olvasót az alkotás keletkezének körülményeibe
  • kísérletezés a nyelvvel (pl. szleng, élőbeszéd – Lackfi, Grecsó , stilizált archaikus nyelv – pl. Péterfy

(Innentől az általad választott irodalmi alkotás bemutatása következik. Nem kötelező éppen az alábbi alkotásokat választani, viszont kötelező az alábbi szerzők közül kijelölnöd a saját tételedet!)

Lackfi János: Milyenek a magyarok?

Péterfy Gergely: Halál Budán

Dragomán György: A fehér király

Tóth Krisztina: Pixel

Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Háy János: Hozott lélek