Kosztolányi élete

  • szül. Szabadkán, jómódú polgári családban. Beteges volt, állandó halálfélelmei voltak, ideges érzékenysége már gyermekkorában feltűnt.

1907-ben Négy fal között c. kötetével lépett a nyilvánosság elé. 1908-tól a Nyugat rendszeres munkatársa

1910-ben jelent meg A szegény kisgyermek panaszai c. kötet, majd sorra, szinte évente adott ki vagy verseskötetet, vagy regényt, vagy novellát. Emellett kiváló esszéíró és publicista. Esszéit főként a magyar nyelvről írta. Felsége  Harmos Ilona színésznő.

1933-ban megismerkedik Radákovich Máriával, utolsó szerelmével. 1936-ban hosszú betegség után hal meg.

 

Életműve rendkívül gazdag: költeményeiben a szépség a legfőbb érték (homo aestheticus). A szegény kisgyermek panaszaiban az egzisztencializmus szemlélete köszön vissza, regényeiben a freudizmus tanulságait használta fel. Regényei: Édes Anna; Az aranysárkány; Néró, a véres költő; Pacsirta.

 

ÉDES ANNA

 

A regény ötletét felesége adta: egy tökéletes cselédlány, aki megöli gazdáit.

Műfaj: lélektani regény

 

Anna személye: Az Anna név kellemes, meleg hangzásánál fogva rögtön szimpátiát kelt, ráadásul a vezetéknév is kellemes érzetet idéz. Anna 1900-ban született, ez szimbolikus: tipikus XX. századi sorsot fejez ki. A regény kezdetekor 19 éves.

Már megjelenése is szokatlan: nem pirospozsgás parasztlánynak látszik, hanem finom, gyenge és törékeny, „aki egy csirkét sem tudott megölni”.

Anna személyiségének egyik legfőbb vonása, hogy képtelen a kommunikációra. Nagyon keveset beszél, akkor is csak a legfontosabbakat (ez szemben áll a többi szereplő állandó fecsegésével). Nem gondolkodik, nincsenek belső monológok: csak nehezen körülhatárolható benyomások: pl: „úgy érezte, egy pillanatig sem tud tovább itt maradni”. Mégsem lázad sorsa ellen, szó nélkül engedelmeskedik gazdáinak.

Reakciói nem nyelviek, inkább ösztönösen fogadja be az őt ért hatásokat: különös hangsúlyt kap ebben az érzékelésben a szaglás. (Legelső alkalommal egy szagot érez olyan kibírhatatlannak, hogy úgy érzi, nem tud tovább maradni).

 

Vízyné Anna mellett a leggazdagabban bemutatott személyiség. Amikor először hall Annáról, teljesen izgalomba hozza. Egész életében egyetlen dolog foglalkoztatta: a cselédkérdés. Amikor meglátja Annát, alig tér magához. Kettejük között kölcsönös függőségi viszony alakul ki: nemcsak megalázza Annát, nemcsak parancsol neki, de retteg attól, hogy elveszítheti. Ezért korlátozza szabadságában és akadályozza meg, hogy Anna férjhez menjen. Végül sikerül Annát olyanná idomítania, amilyenről addig még álmodni sem mert, de úgy, hogy közben megfosztja emberi mivoltától. Anna, amikor a családhoz kerül, lekileg ép, egészséges, de az itt eltöltött nyolc hónap alatt teljesen megnyomorítják emberségében és szabadságában.

 

Freudizmus: a regény egy freudi elméletre épül. Freud szerint az ember sokáig elfojtott érzelmei egyszer csak hirtelen kitörnek, ráadásul abnormis formában (Anna esetében például gyilkosságban). A regénnyel kapcsolatban föltehető egyik legfontosabb kérdés: vajon elő van-e készítve a gyilkosság? A válasz nagyon nehéz, hiszen Anna szándékára konkrétan semmi nem utal. Egyetlen egyszer sincs agresszív megnyilatkozása. Mégis: vészjósló az a végtelen tűrés, ahogy viseli sorsát: sokak szerint szükségszerűen vezet, ha nem is gyilkossághoz, de valamilyen deviáns tetthez ez a magatartás.

Anna tette azzal is magyarázható, hogy meg akarta menteni embersége utolsó darabját, s bár tudattalanul, meg akarta őrizni szuverenitását, amit a Vizy-család szinte teljesen kiölt belőle. A freudizmus elfojtás-elmélete azonban kevés a valódi okok feltárására. Ha ismernénk Anna gondolatait, talán könnyebben illeszthetnénk a regényt ebbe a pszichológiai gondolatrendszerbe.

 

Anna környezete: Anna olyan környezetbe kerül, ahol a humanizmus, a kímélet és a részvét még nyomaiban sem található meg (csak Moviszter doktor személyében). A megaláztatások egymást követik: a próbatétel, hogy lop-e, a piskótás-jelenet, a Jancsi úrfival való kapcsolat (amit Anna természetesnek vesz), Vizyné törekvése, hogy megakadályozza Anna házasságát.

Jellemző, hogy hogyan ítélik meg a szereplők az esetet: a legtöbben elvetemült gyilkosnak tartják, s csak Moviszter doktor véleménye az, hogy „cudarul bántak vele”.

Jellegzetes korrajz a regény második fejezete is, amelyben bemutatja a Vizy családot, a férj toprongyosan, elhanyagoltan fekszik otthon, a feleség pongyolában szalad ki az utcára, hogy proletárnak nézzék őket.

 

Térviszonyok: a regény nagy része belső térben, s ugyanabban a belső térben játszódik. Ez még inkább növeli a nyomasztó érzést: Anna mintha örökké be lenne zárva (fizikailag), ugyanilyen korlátolt a lelki szabadsága is. Általában jellemző a modern irodalomra, hogy az erősen lélektani művekben szívesebben választanak belső, zárt tereket (pl. Ibsen).

 

Kosztolányi nézőpontja: Kosztolányi a regény egyetlen szereplőjével tud azonosulni, Moviszter doktorral. Ezt az azonosulást kifejezi a regény végén úgy, hogy megszólítja a doktort: Ha még élsz, el kell jönnöd”. Moviszter az irgalmasság, a megbocsátás és a szeretet egyetlen képviselője a regényben: így szemben áll a regény többi szereplőjének kegyetlen, embertelen mivoltával.

 

Narráció

Az elbeszélői nézőpont nem teljesen hagyományos. Kosztolányi látszólag kívülálló és mindentudó,  mindenesetre az egyik fejezetben  utcán egy „köpönyegforgató” íróról beszélnek (aki ő maga, Kosztolányi), a mű végén az yró megidézi a humanista Moviszter doktort, kiszól a regényből, s a történethez való viszonya is összetett, leginkább ironikus (főleg az 1. Fejezetben).