A Nyugat és kora

A XIX. század második felében az irodalmi ízlés meghatározója Gyulai Pál és az általa képviselt konzervatív népnemzeti iskola volt. A költészeti ideálnak még mindig Petőfi és Arany számított, holott az európai irodalomban már újítások mutatkoztak. Az új költészeti irányt jelképező Romlás Virágai kötet már 1854-ben megjelent, de Magyarországon sokáig nem volt hatása.

Bár előzményei voltak, az igazi nagy irodalmi áttörést a Nyugat jelentette. Ugyan még fénykorában is csak 2000-es példányszámban jelent meg, sok támadója akadt a konzervatív irodalom és az egyház részéről, de a fiatal költők és írók közül alig volt olyan, aki a hatása alól ki tudta volna vonni magát.

1908-ban indult, Ignotus, Hatvani Lajos, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztették, 1923-ban Babits és Móricz vette át a vezetését. Móricz 1933-ban kivált, s a lap még 1941-ig működött.

Babits élete

1882-ben született Szekszárdon katolikus polgári családban.

A budapesti bölcsészkaron tanult, itt ismerkedett meg Kosztolányival és Tóth Árpáddal, majd Fogarason helyezkedett el tanárként. A Nyugatban 1908-tól, tehát az indulástól kezdve rendszeresen publikált.

1909-ben jelent meg Levelek Írisz koszorújából című kötete, majd 1911-ben a Herceg, hátha megjön a tél is.

1915-ben a Recitatív című kötetben megjelent háborúellenes versei miatt perbe fogják (Fortissimo, Játszottam a kezével).

A Tanácsköztársaság bukása után megfosztják egyetemi katedrájától, meghurcolják, kizárják az irodalmi társaságokból, csak lassanként kerül vissza az irodalmi életbe. Felesége Török Sophie (felvett név, Kazinczy feleségét is így hívták).

1929-ben ő lesz a Nyugat főszerkesztője Móriczcal együtt, de a Nyugat profilja körül folyó vitájuk miatt Móricz 1933-ban kivált. (Móricz szerint a hagyományos, nemzeti-népi irodalmi irányt kell követni, Babits pedig az új, nyugati irodalmi irányzatok mellett foglalt állást.)

1938-ban egy gégeműtét során hangját elvesztette. 1940-ben az Akadémia tagjává választották.1941-ben halt meg gégerákban.

Költészete

Babits költői munkássága három, egymástól viszonylag jól elkülöníthető korszakra oszlik.

  1. Mint a Nyugat többi költője, a szimbolizmus, szecesszió és az impresszionizmus jegyében indult. Megismerkedett a francia szimbolista költők műveivel. A Romlás Virágai kötet magyarra fordításában ő is közreműködött. Első korszakára a vallomásos, individuális költészet jellemző (pl. A lírikus epilógja).
  2. Babits második költői korszaka nagyjából az első világháború idejére tehető. Úgy érezte, a háború megfosztja az embert méltóságától. Ekkor jelentek meg háborúellenes versei, amelyek miatt egyetemi állását is elveszítette.
  3. Babits harmadik költői korszakára jellemző, hogy egyre nagyobb szerepet töltött be életében a keresztény vallás. Versei megtelnek bibliai metaforákkal, hangja nyugodt és kiábrándult. Verseinek formája leegyszerűsödik, nyelvezete egyre inkább közelít a köznyelvhez. Ebbe a korszakba tartozik a Jónás könyve.
Jónás könyve

Babits kései verseinek nagy része az „objektív líra” fogalomkörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy nem direkt egyes szám első személyben írja a verseit, hanem egy másik személy (gyakran egy ószövetségi próféta) nevében. Ilyen költemény a „Holt próféta a hegyen”. Szintén objektív líráról beszélünk, ha a költő egyes szám harmadik személyben, tehát külső nézőpontból ír valakiről, de az olvasó tudja, hogy ez a valaki magát a költőt testesíti meg szimbolikusan. Ilyen költemény a Jónás könyve.  Az objektív líra lényege egyébként az, hogy a költő eltávolodik saját magától, hogy kívülről és kritikusan tudja szemlélni önmagát.

A történet alapja egy bibliai próféta könyve, de ehhez képest több eltérés mutatkozik.

A történet:

  • Isten elküldi Jónás prófétát Ninivébe, hogy a bűnös városnak prédikáljon.
  • Jónás az ellenkező irányba indul hajóval, megszökik a küldetése elől.
  • Útközben vihar kerekedik, és Jónást, mint bűnbakot a tengerbe dobják.
  • Egy cethal nyeli le, három napot tölt a cethal gyomrában, miközben imádkozik és megbánja tettét.
  • Isten újra elküldi Jónást, az elmegy Ninivébe és prédikál.
  • A ninivei emberek nem veszik komolyan és csúfot űznek belőle.
  • Erre Jónás elhagyja a várost, és várja a pusztulását, de 40 nap elteltével a város még áll.
  • Jónás számonkéri Istent, hogy cserbenhagyta és megcsúfolta a niniveiek előtt.
  • Isten a az egy nap alatt kikelő és elszáradó tök hasonlatával érteti meg Jónással a történések lényegét.

A legfontosabb eltérések az eredeti szövegől:

Biblia Babits: Jónás könyve Értelmezés
sorsot vetnek, kit dobjanak a vízbe, és Jónás sem ellenkezik, sőt ő is azt tanácsolja, hogy dobják a vízbe nem akarja, hogy kidobják, egy szigetre akar menni ironikusan szemléli önmagát, mint egy túlélésre törekvő embert, aki nem ismeri el vétkét.
Ninive megtér Ninive nem tér meg, kinevetik, kigúnyolják Kifejezi a mai világról alkotott képét, Ninive lakosai az őt körülvevő társadalom, akik nem veszik komolyan a mai prófétákat, azaz a költőket. Rámutat a XX. századi költő ambivalens, ironikus szerepére, aki még mindig az idealista népvezér szerepét akarja betölteni. Tükröt tart a jelen kor elé, romlottáságát, erkölcstelenségét szemlélteti.
 Költői önértelmezés

 A költemény ars poetikus témájú. Felfogható úgy, hogy  Jónás Babits alteregója, a történet pedig Babits költői szereppel kapcsolatos felfogását tükrözi.

  • A próféta költő párhuzam Petőfi óta ismert: mindkettő feladata a közvetítés a nép felé, de Petőfinél még magasztos szerepben tűnt fel a költő. Babits itt megfosztja magát ettől a magasztos képtől, ironikusan szemléli magát:
  • Jónás: kicsinyes, átlagos, jelentéktelen, nevetséges karakter. Emiatt válik a mű önirónikussá, ennek alapja, hogy Babits se elég bátor ahhoz, hogy szembesítse az embereket a bűneikkel, mint ahogy Jónás is fél az emberek reakciójától
  • Jónás túlértelmezi szerepét, ítélkezik az emberek fölött, nemcsak közli Isten akaratát
  • Mivel Babits célja saját maga elé tükröt állítani, és saját hibáit megjeleníteni, ezért választott egy átlagon aluli, nevetséges alteregót, ezért tér el az eddigi magasztos próféta képtől. A Jónás könyve így egy megváltozott költői magatartás jele.
Stílus

Keveri a régies, archaikus nyelvezetet, aminek alapjául a Károly Bibliában található Jónás könyve szolgált, (pl. Futván az Urat, fölkele Jónás) és a köznyelvi, néhol vulgárisabb beszédstílust. Emellett egészen naturális képeket is találhatunk a műben (vért, epét okádva körülötte).

A stílus jellegzetességei a szállóige-szerű bölcsességek, pl.

mert nehéz a kő, és nehéz az ólom,
de nehezebb kit titkos súlyú bűn nyom.

mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti.”

mert vétkesek közt cinkos aki néma.

A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.