„Én maradok magam számára a börtön” – A költői én és a világ kapcsolatának változásai Babits pályája során

 

I. A Nyugat és kora

A XIX. század második felében ízlésvilág meghatározója Gyulai Pál és az általa képviselt konzervatív népnemzeti iskola volt. A költészeti ideálnak még mindig Petőfi és Arany számított.  A konzervatív irányt képviselő intézmények: az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság.

Bár előzményei voltak, az igazi nagy irodalmi áttörést a Nyugat jelentette. Ugyan még fénykorában is csak 2000-es példányszámban jelent meg, sok támadója akadt a konzervatív irodalom és az egyház részéről, de a fiatal költők és írók közül alig volt olyan, aki a hatása alól ki tudta volna vonni magát.

1908-ban indult, Ignotus, Hatvani Lajos, Osvát Ernő és Fenyő Miksa szerkesztették, 1929-ben Babits és Móricz vette át a vezetését. Móricz 1933-ban kivált, s a lap még 1941-ig működött.

A Nyugat szerkesztésének legfőbb elvei a következők voltak:

• nem kötelezte el magát irányzatok mellett, de az addigra kiüresedett petőfies népnemzetiséget nem népszerűsítette
• elsőrendű követelménynek az eredetiséget és a tehetséget tartotta
• sokáig politikamentes, de a háborúk ideje alatt a humanizmus mellett foglal állást
• az új filozófiai és pszichológiai eredményeket is népszerűsítette (Nietzsche, Freud)
• megteremtette a modern lírai nyelvet, amely az egész XX. századi lírát meghatározta

Babits Mihály a Nyugat indulásától kezdve jelen volt a lapnál, a huszas évek végétől a folyóirat és az egész irodalmi élet vezéregyénisége lett.

1. Babits élete

1882-ben született Szekszárdon katolikus polgári családban.

A budapesti bölcsészkaron tanult, itt ismerkedett meg Kosztolányival és Tóth Árpáddal, majd Fogarason helyezkedett el tanárként. A Nyugatban 1908-tól, tehát az indulástól kezdve rendszeresen publikált.

1909-ben jelent meg Levelek Írisz koszorújából című kötete, majd 1911-ben a Herceg, hátha megjön a tél is.

1915-ben a Recitatív című kötetben megjelent háborúellenes versei miatt perbe fogják (Fortissimo, Játszottam a kezével).A Tanácsköztársaság bukása után megfosztják egyetemi katedrájától, meghurcolják, kizárják az irodalmi társaságokból, csak lassanként kerül vissza az irodalmi életbe. Felesége Török Sophie (felvett név, Kazinczy feleségét is így hívták).

1929-ben ő lesz a Nyugat főszerkesztője Móriczcal együtt, de a Nyugat profilja körül folyó vitájuk miatt Móricz 1933-ban kivált. (Móricz szerint a hagyományos, nemzeti-népi irodalmi irányt kell követni, Babits pedig az új, nyugati irodalmi irányzatok mellett foglalt állást.)

1938-ban egy gégeműtét során hangját elvesztette. 1941-ben halt meg gégerákban.

III. A költői én és a világ kapcsolatának változásai

 Babits költői munkássága három, egymástól viszonylag jól elkülöníthető korszakra oszlik.

1. Korszak

 A Nyugat első nemzedékének költői a  szimbolizmus, szecesszió és az impresszionizmus jegyében indultak. Többen – köztük Babits is – jól tudtak franciául, megismerkedtek a francia szimbolista költők műveivel. A Romlás Virágai kötetet magyarra fordították (Babits, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc).

Babits számára meghatározó élmény volt a francia szimbolisták megismerése. Korai költészetében mindaz megtalálható, ami jellemző volt a nagy francia szimbolista nemzedék műveire:

• a végletes individualizmus, amit „A lírikus epilógja” c. versében fogalmazott meg legszebben,
• az aprólékos, mesteri, virtuóz formák használata: tökéletes rímeket és versformákat használt, például a különlegesen nehéz formájú szonettet

A költő első korszakát még egy élmény meghatározta: az antikvitás iránti rajongása. Csodálta az antik költőket a formák mesteri használata, a gondolkodás és a nyelv tisztasága miatt (különösen Horatiust). Horatiust idézi egyik ars poétikus verse, az „In Horatium”, amelynek első sorát a híres római költőtől idézi:

„Gyűlöllek, távol légy, alacsony tömeg”.

Abból, hogy magára nézve is érvényesnek tartotta ezt a horatiusi gondolatot, megmagyarázhatjuk költői magatartásának legfőbb vonását, amit az irodalomtörténet „elefántcsont-torony” szemléletnek nevez. Eszerint a költő különb a tömegnél, magasabbra hivatott és erkölcsileg magasan fölötte áll a hétköznapi embernek, a nyárspolgárnak.

2. Korszak

 Babits második költői korszaka nagyjából az első világháború idejére datálható. Óriási szemléletváltást jelent ez az előző korszakhoz képest. Babits úgy érezte, a háború megfosztja az embert méltóságától. Ekkor jelentek meg háborúellenes versei, amelyek miatt egyetemi állását is elveszítette. Elvetette a korábbi individuális gondolkodásmódot, a humanitás lett költészetének a fő témája. (homo moralis)

Verseinek  formája is erősen megváltozott: a tiszta, precíz formákat „szabad versek” váltották fel.

Ennek a korszaknak egyik legjelentősebb alkotása  a Fortissimo c. költeménye. A cím a zenében azt jelenti „nagyon erősen”, mintha a költészet hangjaival akarná elfojtani a háború fülsiketítő zaját. A háború borzalmas képeinek lefestése után szólítja fel az embereket, hogy szóljanak, sírjanak, káromkodjanak fel a süket vagy alvó Istenhez. Ezért a versért istenkáromlás miatt perelték.

Ugyanebben az időben az egyébként addig politikamentes Nyugat is állást foglalt a háború ellen. Babits fő témája ebben a korszakban tehát nem saját maga, hanem a többi ember.

3. Korszak

Babits harmadik költői korszakára jellemző, hogy egyre nagyobb szerepet töltött be életében a keresztény vallás. Versei megtelnek bibliai metaforákkal, hangja nyugodt és kiábrándult lesz. Verseinek formája leegyszerűsödött, nyelvezete egyre inkább közelített a köznyelvhez.

Verseinek nagy része az „objektív líra” fogalomkörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy nem direkt egyes szám első személyben írja a verseit, hanem egy másik személy (gyakran egy ószövetségi próféta) nevében. Ilyen költemény a „Holt próféta a hegyen”. Szintén objektív líráról beszélünk, ha a költő egyes szám harmadik személyben, tehát külső nézőpontból ír valakiről, de az olvasó tudja, hogy ez a valaki magát a költőt testesíti meg szimbolikusan. Ilyen költemény a Jónás könyve.  Az objektív líra lényege egyébként az, hogy a költő eltávolodik saját magától, hogy kívülről és kritikusan tudja szemlélni önmagát.

Ennek a korszaknak egyik legszebb ars poétikus verse a Cigány a siralomházban. A vers azért is érdekes, mert saját maga osztja fel költészetét az előbb említett három korszakra: ez első három versszak mindegyike egy-egy költői korszakot fejez ki.

A cím felidézi Vörösmarty híres költeményét a Vén cigányt. Ebben a versben is kifejezi az emberek iránti szolidaritását („Nem magamért sírok, testvérem van millió”. A vers központi képe a siralomházban egyedül muzsikáló cigány a költő párhuzama.  Babits kiábrándultan megfogalmazza a költészet (muzsikálás) hiábavalóságát a világban: „ha holtakat nem ébreszt, mit ér a trombitaszó?”.

Befejezés:

Babits meghatározó szerepet töltött be kora irodalmi életében. Támogatta a fiatal költőket – nemcsak tanácsokkal, hanem anyagilag is, hiszen a fiatal Szabó Lőrinc egy ideig nála lakott. Ő volt az irodalmi élet „fejedelme”, szerepe Kazinczyéhoz hasonlítható. A Baumgarten díj kurátoraként sok fiatal költőt felfedezett és jutalmazott, lírája pedig meghatározó élmény volt az utána következő nemzedék, többek között Randóti vagy Pilinszky számára.